Vasárnapi Hírek, 2002. január-július (18. évfolyam, 1-26. szám)

2002-04-21 / 16. szám

3002. LÍ-C-V­A . _______ j ^ ---------1 iy 9In terjuN - KJunyi^.u^si/oJLy u*\ Fújhatod, mondta Joe bácsinak Louis Armstrong A dzsessz és a dixie száz év múlva is élni fog • A Laux-trióval készített felvételt Budapesten Milyen a jó dzsessz, tűnődik el kérdésemen Joe Murányi. Ez ne­héz kérdés. Honnan tudja az ember, hogy melyik a jó étel? Miért veszel el feleségül egy nőt? Mert tetszik. S ami tetszik, az lehet, hogy jó is. Mert ettől, persze, még nem biztos... De ha van vala­mi különös benne, amit lát, hall, érez - akkor jó. Az a baj, hogy az egyszerű ember nem ért sokat a zenéhez, a dzsesszhez. Csak ah­hoz jut hozzá, amit a rádióból hall, vagy elmegy egy zenés hely­re, és dzsesszként valami olyasmit kap, amelynek semmi köze a jás­tamási orosz János műfajhoz, így nem ismeri meg a dzsessz történetét, kínálatát. ----------------------:— Igazából nem tudja, hogy mit szeretne, csak azt ismeri, ami kap­ható. Ha édesanyádtól folyton székelygulyást kértél, mert azt szeretted gyerekko­rodban, akkor csak későn döbbensz rá arra: a világon menyi jó étel van még ezen kívül is. Amikor azokat megismered, akkor tudod igazán kiválasztani, hogy mit sze­retsz. Melyik jó, és miért jó. Már tudod a választ, mert minden mást megpróbáltál... • Hiteles választ, hiszen Joe bácsi ,hogy úgy igazi legendák. Egyikük jó barátom volt, nevezzem, ahogyan a világ minden jelentő- Egy dobos, aki ismerte Armstrongot. Még jobb dzsesszklubjában szólítják­ nagyon sok 1926-ból... Nos, egyik este javasolta: men­­dallamba belekóstolt, amíg Mezőkövesdről jünk el Armstrong koncertjére. Egy öreg, Louis Armstrong zenekaráig jutott. Bár az szürke Plymouthom volt. Beültünk, s elgu­­út eleje könnyebb voltunk. Amstrong el­volt... . . ............................................................... féle guru volt... Bará­t ...mert én már „Olyan SZ€)'€nCSGS €l€t6BÍ VOlt. tóm bemutatott neki, kint születtem. Apám TÁ­Mi. \m­i-__. /rt. Mintha a totót, lottót valóban mezőkövesdi Jo­blit. Mindig Cl-t CSMúlhat- nyertem volna meg. parasztlegény volt, tűm, amit Szeretek. Nem vagyok Gyönyörű volt. Imád­anyám pedig egy tam­a muzsikáját. Győr környéki kis fa­ szegény ember. Mindig a Amikor még kicsi fiú luban született. Ame- , , , , ,, voltam, gyűjtöttem a rikában találkozó­dzSCSSZben SS­Q dzseSSZnek Cl- lemezeit. A számait­­ak... Ott születtem, h­í­m emberekkel nők, tehát ismertem. Az el­őtt jártam egyetemre, é­s a próba alatt nagyon ezért amerikainak kem találkozhattam. Amerika el­ ideges voltam. A me­tartom magam, de ,­nedzser mondta: ha szüleimtől magyarul nőkésnek játszhattam a Fehér megszeret az öreg, is megtanultam. Szó­­l a i ' 1________il „ akkor tiéd a munka, vették a zenét, szépen Házban. A 1 llag legnagyobb 26- Nagyon igyekeztem, énekeltek. Kilencéves őszeivel, és a világ legnagyobb nem v°rt semmi szo­­boromban költöztünk a­­­le... A New Yorkba, akkor zenészével, Satchmóval.” kérdeztem, kezdtem komolyabb ............................................................................. hogy jó volt?­ban zenét tanulni. Nem volt túl Amerikában mindig más zene volt a levegő- sűrű, magas, kevés...? Rám né­­ben, mint Európában. A két világháború tett, és annyit mondott: csak között a rádió rengeteg filmzenét sugárzott, fújjad. Igen jól éreztem ettől állandóan Bing Crosbyt hallgattuk, otthon magam... De tulajdonkép­­lemezről magyar cigányzene szólt, az iské­­pen mindenkivel szerettem fában pedig a klasszikus zenével ismerked- együtt játszani, aki jó volt. rünk. Szerencsém volt, hogy így már gyerek- Ha a zene jó, az a legfon­­koromban sokféle muzsikával találkozhat- tosabb. Az a dzsessz lé­­tam. A Columbia University klarinétszakán nyege: egy jó érzés, végeztem, 1951-ben. Majd az Atlantic Ams összeköti a Recordsnál dolgoztam, ahol akkoriban est­ zenészeket. A nálta Ray Charles a legjobb lemezeit. Ké- dzsesszben mie­­lőbb az RCA-Victoriás lemezborítókra ír-­lió és millió szí­­tam zenei elemzéseket, közben természete­­lus van. Ma már sen magam is muzsikáltam, az én zeném . Tehát valóban mindent kipróbált. Ezért is egyre ritkábban hoztam szóba: vajon tudja-e, hogy milyen a szól. A jó swing, jó dzsessz? a blues, a bi-bap.­­ Még most is küszködök a válasszal. De De abból is a lá­­mát nem bízom magamban. A dzsessz ma­gyabb. A pörgősebb már igen komplikált zene. A kortárs klasszi­ már nem az én virá­­gus zene a dzsessz felé megy, a mai dzsessz gom, a szívem nem áll rá... A fia pedig a komolyzene irányába. S amikor talok nagyon jól fújják - de nem egymásba érnek, akkor már szinte bántóan szeretem őket. Azt hiszik hasonlítanak... A dzsessznek-szerintem-a­hogy a jazz Charlie Pár­­bluesérzés igen fontos eleme. Egyszerű, nem kerrel kezdődik. De nem komplikált, nem Béla Bartók. De nem is pir­ ott. Hanem sokkal koráb­­bitív. Bluesérzés... Személyes válaszom­ban. Tudom, mindig elő­­egyébként nagyon egyszerű: a Lajos. Luis jön, hogy az öregek pa- Armstrong. Az ő zenéje nekem nagyon jó, naszkodnak a fiata- Az az én világom. Talán furcsa, de sokszor a lókra: amikor én modern stúdiótechnikák is sokat rontanak, játszottam, az volt Régen, amikor kicsi fiú voltam, nagyon nem az igazi. Mit hoz volt dzsesszlemezt kapni. Jót. Az új slá- tudtok ti... De a gereket igen, de a régieket nagyon nehezen, világ mindig Mindig kerestem őket. Példátlan ritkaságok cserélődik. És a voltak. Kopogós, recsegős, zajos, de azokból helyzet szerin­­ts kihallottam a muzsikát. Mostanában vi­­tem sohasem szont nagyon gyakori, hogy felteszek egy lesz jobb, mindig valamivel rossza CD, a CD-t, és tudom, hogy az éneket kellene dal­­festmények is egyre komplikáltabbak, sőt, a fanom, de a bőgő van előtérben. Elnyomja, mozi is. Én imádom a harmincas évek fele- Egy ilyen régi lemezt viszont, amikor meg- te-fehér filmjeit. Ma már ötször átírják a hallgatóm, azon azt hallom, amit ők akar- forgatókönyveket, változtatják a régi mesé­­jük. Már majdnem elveszve, halkan, karco­­két. És azok a régi muzsikák­­ olyan gyo­­san, de mégis eszméletlenül elevenen... nyerűek voltak. Cole Porter - isteni. De­­ Armstrong. A világnak Satchmo, önnek ma... Ezért mondom, hogy a helyzet soha-Lajos. Hiszen hosszú ideig vele játszhatott sem jobb. Cserélődik. De volt egy Arm­­együtt­­strong, egy Benny Goodman, egy Duke - Szerencsés életem egyik nagy ajándéka Ellington. A lélek akkor olyan magasra ez. Amikor fiatal voltam, akkor még éltek az szállt. Armstrong még 1942-ben azt mondta: ha kérdezned kell, hogy mi a jazz, akkor so­hasem fogod érezni. Van, aki skálákat ját­szik, van, aki akkordokat, de Armstrong csak a lelkéből játszott... • Ez a mondat akár mottója is lehetne ké­szülő könyvének. Amelyet Armstrongról ír.­­ Számtalan jelent már meg róla. Olyan „könyvek” is, amelyeket a korábbiakból ol­lóztak össze, és a szerzőjük nem is ismerte Satchmót. A nőügyeiről, a drogokról és az italról sokan írtak már, nekem viszont ren­geteg személyes élményem van róla. Ahogy az angol mondja: I know where the bodies are buried. Tudom, hogy a testek hol van­nak eltemetve. Hogy miért volt zseni Louis Armstrong? Nagyon nehéz lenne megmon­dani. A zene miatt. Roppant temperamen­tumos ember volt, hónapokig csend, majd váratlanul fellobbant. Régóta dolgozom már a könyvön... • A munkát talán a sok munka hátráltatja. Hiszen lemezt készített a szegedi Storyville Jazz Bandáél, valamint - s ennek apropóján beszélgetünk most -Laux József trió­jával. A hama­rosan meg­jelenő al­bum címe (az ed­dig el­mondot­tak után talán nem véletlenül) - Wonder­ful World. - Szívesen jöttem. Néhány közös ismerő­sünk is van, telefonon megbeszéltük, egy jó érzés volt már az első pillanatban. Józsi so­kat volt Amerikában, ismeri az ottani vilá­got, angolul is félszavakból értjük egymást. Vagy inkább­­ félhangokból. Jó volt együtt dolgozni. Élete a dzsessz. Ahogyan nekem is. Miért ne vettünk volna fel egy jó le­mezt. ..? • Tulajdonképpen logikus... S milyen a mai dzsesszvilág? Gyönyörű?­­ Nem... Épp ma hallgattam egy kazettát: tudják, hogy mit akarnak, hogyan rakják össze a hangzást, jól fújják, ezt megbecsü­löm. De nem szeretem... Ez olyan, mint a stúdiók világa. A technika mind komplikál­tabb és komplikáltabb, de a hang nem jobb annyival, amennyivel a berendezés... A hú­szas-harmincas években egy mikrofon vette az egész zenekart, milyen gyönyörű volt. Jobb persze a mai, de rosszabb is... Ma mindent meg lehet hallani... De azt a régi hangulatot egyre kevesebben adják vissza. Ma egy olyan régi technikát használó stúdió­ban, csöves erősítőkkel, jóval drágább a fel­vétel. Nagyon drága. A melegebb hangzá­sért, bizony, fizetni kell... De hangsúlyozom: ez egy öregemberes beszéd. Mert igen köny­­nyű negatívnak lenni: á, ez az új zene rossz... De a húszas években, amikor virágzott a dzsessz, sem volt mindenki Armstrong. Ak­kor is születtek olyan felvételek, nekem meg­vannak, amelyek nem túl jók. Nem érdeke­sek. Unalmasak. Nem mindenki értett a jó­hoz akkor sem. Említhetnék dzsesszkirályo­­kat - akik elmentek tanulni Armstronghoz. Mert ők tudták, vagy érezték, azt, amit a kö­zönség akkor sem nagyon: hogy milyen a jó dzsessz. Ma sem tudják ezt nagyon sokan. Sokan azt mondják, ez fekete zene. De­hogy. .. Szegény ír, vagy olasz mindig volt közöttük. A legnagyobb csillagok feketék voltak, az igaz. Azt hiszem, az igazi európai hullám Django Reinhardtal kezdődött. Hogy nem csak amerikaiak tudják ezt jól játszani... Ő viszont elindított egy olyan hullámot, amellyel ma nagyon nehéz meg­birkózni. Mindenki Amerikában akar sze­rencsét próbálni, özönlenek a zenészek, ott meg „éhen halnak”. Mert olyan sok van. Rá­adásul a swingdzsessz­­ haldoklik. A kö­zönség olyan öreg, mint a muzsiku­sok. Megváltozott a világ. Ezen már csak az Isten tud változtatni... Min­den üzletté vált. Ha valaki dzsesszklubot nyit, akkor nagyon sok „kidobható” pénzének kell len­nie. Bár akkor is hirdetem minde­nütt a világon: a dzsessz és a dixie száz év múlva is él­ni fog. De abban nem vagyok biztos, hogy a mai könnyűze­nét száz év múlva fog­ják-e hall­gatni... • Biztosan szomorú, hogy látja ked­venc műfaja haldoklá­sát. Talán még azt is megbánta, hogy a dzsesszt választotta. - Dehogy! Mit mondtam? Hal­doklik? Rossz a szó. Nevezzük csak hullám­völgynek. Tartós apálynak. Nem hal ki a műfaj. Mindig jönnek fiatalok. Nem sok - de régen is így volt. Abban a zenében is kicsi százalék volt a jó. S hogy sajnálom-e? Miért tenném? Olyan szerencsés életem volt. Jó élet. Mindig azt csinálhattam, amit szeretek. Nem va­gyok szegény ember. Mindig a dzsesszben és a dzsessznek élhettem. Híres emberekkel, nőkkel találkozhattam. Amerika elnökeinek játszhattam a Fehér Házban. A világ legna­gyobb zenészeivel, és a világ legnagyobb ze­nészével, Satchmóval. Egy mezőkövesdi be­vándorló házmester fia kívánhat-e ennél többet? „Ha a zene jó, az, a legfontosabb. Az a dzsessz lényege: egy jó érzés. Ami összeköti a zenészeket” Schumy Csaba felvétele

Next