Vasárnapi Hírek, 2002. január-július (18. évfolyam, 1-26. szám)
2002-04-21 / 16. szám
3002. LÍ-C-VA . _______ j ^ ---------1 iy 9In terjuN - KJunyi^.u^si/oJLy u*\ Fújhatod, mondta Joe bácsinak Louis Armstrong A dzsessz és a dixie száz év múlva is élni fog • A Laux-trióval készített felvételt Budapesten Milyen a jó dzsessz, tűnődik el kérdésemen Joe Murányi. Ez nehéz kérdés. Honnan tudja az ember, hogy melyik a jó étel? Miért veszel el feleségül egy nőt? Mert tetszik. S ami tetszik, az lehet, hogy jó is. Mert ettől, persze, még nem biztos... De ha van valami különös benne, amit lát, hall, érez - akkor jó. Az a baj, hogy az egyszerű ember nem ért sokat a zenéhez, a dzsesszhez. Csak ahhoz jut hozzá, amit a rádióból hall, vagy elmegy egy zenés helyre, és dzsesszként valami olyasmit kap, amelynek semmi köze a jástamási orosz János műfajhoz, így nem ismeri meg a dzsessz történetét, kínálatát. ----------------------:— Igazából nem tudja, hogy mit szeretne, csak azt ismeri, ami kapható. Ha édesanyádtól folyton székelygulyást kértél, mert azt szeretted gyerekkorodban, akkor csak későn döbbensz rá arra: a világon menyi jó étel van még ezen kívül is. Amikor azokat megismered, akkor tudod igazán kiválasztani, hogy mit szeretsz. Melyik jó, és miért jó. Már tudod a választ, mert minden mást megpróbáltál... • Hiteles választ, hiszen Joe bácsi ,hogy úgy igazi legendák. Egyikük jó barátom volt, nevezzem, ahogyan a világ minden jelentő- Egy dobos, aki ismerte Armstrongot. Még jobb dzsesszklubjában szólítják nagyon sok 1926-ból... Nos, egyik este javasolta: mendallamba belekóstolt, amíg Mezőkövesdről jünk el Armstrong koncertjére. Egy öreg, Louis Armstrong zenekaráig jutott. Bár az szürke Plymouthom volt. Beültünk, s elguút eleje könnyebb voltunk. Amstrong elvolt... . . ............................................................... féle guru volt... Barát ...mert én már „Olyan SZ€)'€nCSGS €l€t6BÍ VOlt. tóm bemutatott neki, kint születtem. Apám TÁMi. \mi-__. /rt. Mintha a totót, lottót valóban mezőkövesdi Joblit. Mindig Cl-t CSMúlhat- nyertem volna meg. parasztlegény volt, tűm, amit Szeretek. Nem vagyok Gyönyörű volt. Imádanyám pedig egy tama muzsikáját. Győr környéki kis fa szegény ember. Mindig a Amikor még kicsi fiú luban született. Ame- , , , , ,, voltam, gyűjtöttem a rikában találkozódzSCSSZben SSQ dzseSSZnek Cl- lemezeit. A számaitak... Ott születtem, hím emberekkel nők, tehát ismertem. Az előtt jártam egyetemre, és a próba alatt nagyon ezért amerikainak kem találkozhattam. Amerika el ideges voltam. A metartom magam, de ,nedzser mondta: ha szüleimtől magyarul nőkésnek játszhattam a Fehér megszeret az öreg, is megtanultam. Szól a i ' 1________il „ akkor tiéd a munka, vették a zenét, szépen Házban. A 1 llag legnagyobb 26- Nagyon igyekeztem, énekeltek. Kilencéves őszeivel, és a világ legnagyobb nem v°rt semmi szoboromban költöztünk ale... A New Yorkba, akkor zenészével, Satchmóval.” kérdeztem, kezdtem komolyabb ............................................................................. hogy jó volt?ban zenét tanulni. Nem volt túl Amerikában mindig más zene volt a levegő- sűrű, magas, kevés...? Rám nében, mint Európában. A két világháború tett, és annyit mondott: csak között a rádió rengeteg filmzenét sugárzott, fújjad. Igen jól éreztem ettől állandóan Bing Crosbyt hallgattuk, otthon magam... De tulajdonképlemezről magyar cigányzene szólt, az isképen mindenkivel szerettem fában pedig a klasszikus zenével ismerked- együtt játszani, aki jó volt. rünk. Szerencsém volt, hogy így már gyerek- Ha a zene jó, az a legfonkoromban sokféle muzsikával találkozhat- tosabb. Az a dzsessz létam. A Columbia University klarinétszakán nyege: egy jó érzés, végeztem, 1951-ben. Majd az Atlantic Ams összeköti a Recordsnál dolgoztam, ahol akkoriban est zenészeket. A nálta Ray Charles a legjobb lemezeit. Ké- dzsesszben mielőbb az RCA-Victoriás lemezborítókra ír-lió és millió szítam zenei elemzéseket, közben természetelus van. Ma már sen magam is muzsikáltam, az én zeném . Tehát valóban mindent kipróbált. Ezért is egyre ritkábban hoztam szóba: vajon tudja-e, hogy milyen a szól. A jó swing, jó dzsessz? a blues, a bi-bap. Még most is küszködök a válasszal. De De abból is a lámát nem bízom magamban. A dzsessz magyabb. A pörgősebb már igen komplikált zene. A kortárs klasszi már nem az én virágus zene a dzsessz felé megy, a mai dzsessz gom, a szívem nem áll rá... A fia pedig a komolyzene irányába. S amikor talok nagyon jól fújják - de nem egymásba érnek, akkor már szinte bántóan szeretem őket. Azt hiszik hasonlítanak... A dzsessznek-szerintem-ahogy a jazz Charlie Párbluesérzés igen fontos eleme. Egyszerű, nem kerrel kezdődik. De nem komplikált, nem Béla Bartók. De nem is pir ott. Hanem sokkal korábbitív. Bluesérzés... Személyes válaszomban. Tudom, mindig előegyébként nagyon egyszerű: a Lajos. Luis jön, hogy az öregek pa- Armstrong. Az ő zenéje nekem nagyon jó, naszkodnak a fiata- Az az én világom. Talán furcsa, de sokszor a lókra: amikor én modern stúdiótechnikák is sokat rontanak, játszottam, az volt Régen, amikor kicsi fiú voltam, nagyon nem az igazi. Mit hoz volt dzsesszlemezt kapni. Jót. Az új slá- tudtok ti... De a gereket igen, de a régieket nagyon nehezen, világ mindig Mindig kerestem őket. Példátlan ritkaságok cserélődik. És a voltak. Kopogós, recsegős, zajos, de azokból helyzet szerints kihallottam a muzsikát. Mostanában vitem sohasem szont nagyon gyakori, hogy felteszek egy lesz jobb, mindig valamivel rossza CD, a CD-t, és tudom, hogy az éneket kellene dalfestmények is egyre komplikáltabbak, sőt, a fanom, de a bőgő van előtérben. Elnyomja, mozi is. Én imádom a harmincas évek fele- Egy ilyen régi lemezt viszont, amikor meg- te-fehér filmjeit. Ma már ötször átírják a hallgatóm, azon azt hallom, amit ők akar- forgatókönyveket, változtatják a régi meséjük. Már majdnem elveszve, halkan, karcokét. És azok a régi muzsikák olyan gyosan, de mégis eszméletlenül elevenen... nyerűek voltak. Cole Porter - isteni. De Armstrong. A világnak Satchmo, önnek ma... Ezért mondom, hogy a helyzet soha-Lajos. Hiszen hosszú ideig vele játszhatott sem jobb. Cserélődik. De volt egy Armegyüttstrong, egy Benny Goodman, egy Duke - Szerencsés életem egyik nagy ajándéka Ellington. A lélek akkor olyan magasra ez. Amikor fiatal voltam, akkor még éltek az szállt. Armstrong még 1942-ben azt mondta: ha kérdezned kell, hogy mi a jazz, akkor sohasem fogod érezni. Van, aki skálákat játszik, van, aki akkordokat, de Armstrong csak a lelkéből játszott... • Ez a mondat akár mottója is lehetne készülő könyvének. Amelyet Armstrongról ír. Számtalan jelent már meg róla. Olyan „könyvek” is, amelyeket a korábbiakból ollóztak össze, és a szerzőjük nem is ismerte Satchmót. A nőügyeiről, a drogokról és az italról sokan írtak már, nekem viszont rengeteg személyes élményem van róla. Ahogy az angol mondja: I know where the bodies are buried. Tudom, hogy a testek hol vannak eltemetve. Hogy miért volt zseni Louis Armstrong? Nagyon nehéz lenne megmondani. A zene miatt. Roppant temperamentumos ember volt, hónapokig csend, majd váratlanul fellobbant. Régóta dolgozom már a könyvön... • A munkát talán a sok munka hátráltatja. Hiszen lemezt készített a szegedi Storyville Jazz Bandáél, valamint - s ennek apropóján beszélgetünk most -Laux József triójával. A hamarosan megjelenő album címe (az eddig elmondottak után talán nem véletlenül) - Wonderful World. - Szívesen jöttem. Néhány közös ismerősünk is van, telefonon megbeszéltük, egy jó érzés volt már az első pillanatban. Józsi sokat volt Amerikában, ismeri az ottani világot, angolul is félszavakból értjük egymást. Vagy inkább félhangokból. Jó volt együtt dolgozni. Élete a dzsessz. Ahogyan nekem is. Miért ne vettünk volna fel egy jó lemezt. ..? • Tulajdonképpen logikus... S milyen a mai dzsesszvilág? Gyönyörű? Nem... Épp ma hallgattam egy kazettát: tudják, hogy mit akarnak, hogyan rakják össze a hangzást, jól fújják, ezt megbecsülöm. De nem szeretem... Ez olyan, mint a stúdiók világa. A technika mind komplikáltabb és komplikáltabb, de a hang nem jobb annyival, amennyivel a berendezés... A húszas-harmincas években egy mikrofon vette az egész zenekart, milyen gyönyörű volt. Jobb persze a mai, de rosszabb is... Ma mindent meg lehet hallani... De azt a régi hangulatot egyre kevesebben adják vissza. Ma egy olyan régi technikát használó stúdióban, csöves erősítőkkel, jóval drágább a felvétel. Nagyon drága. A melegebb hangzásért, bizony, fizetni kell... De hangsúlyozom: ez egy öregemberes beszéd. Mert igen könynyű negatívnak lenni: á, ez az új zene rossz... De a húszas években, amikor virágzott a dzsessz, sem volt mindenki Armstrong. Akkor is születtek olyan felvételek, nekem megvannak, amelyek nem túl jók. Nem érdekesek. Unalmasak. Nem mindenki értett a jóhoz akkor sem. Említhetnék dzsesszkirályokat - akik elmentek tanulni Armstronghoz. Mert ők tudták, vagy érezték, azt, amit a közönség akkor sem nagyon: hogy milyen a jó dzsessz. Ma sem tudják ezt nagyon sokan. Sokan azt mondják, ez fekete zene. Dehogy. .. Szegény ír, vagy olasz mindig volt közöttük. A legnagyobb csillagok feketék voltak, az igaz. Azt hiszem, az igazi európai hullám Django Reinhardtal kezdődött. Hogy nem csak amerikaiak tudják ezt jól játszani... Ő viszont elindított egy olyan hullámot, amellyel ma nagyon nehéz megbirkózni. Mindenki Amerikában akar szerencsét próbálni, özönlenek a zenészek, ott meg „éhen halnak”. Mert olyan sok van. Ráadásul a swingdzsessz haldoklik. A közönség olyan öreg, mint a muzsikusok. Megváltozott a világ. Ezen már csak az Isten tud változtatni... Minden üzletté vált. Ha valaki dzsesszklubot nyit, akkor nagyon sok „kidobható” pénzének kell lennie. Bár akkor is hirdetem mindenütt a világon: a dzsessz és a dixie száz év múlva is élni fog. De abban nem vagyok biztos, hogy a mai könnyűzenét száz év múlva fogják-e hallgatni... • Biztosan szomorú, hogy látja kedvenc műfaja haldoklását. Talán még azt is megbánta, hogy a dzsesszt választotta. - Dehogy! Mit mondtam? Haldoklik? Rossz a szó. Nevezzük csak hullámvölgynek. Tartós apálynak. Nem hal ki a műfaj. Mindig jönnek fiatalok. Nem sok - de régen is így volt. Abban a zenében is kicsi százalék volt a jó. S hogy sajnálom-e? Miért tenném? Olyan szerencsés életem volt. Jó élet. Mindig azt csinálhattam, amit szeretek. Nem vagyok szegény ember. Mindig a dzsesszben és a dzsessznek élhettem. Híres emberekkel, nőkkel találkozhattam. Amerika elnökeinek játszhattam a Fehér Házban. A világ legnagyobb zenészeivel, és a világ legnagyobb zenészével, Satchmóval. Egy mezőkövesdi bevándorló házmester fia kívánhat-e ennél többet? „Ha a zene jó, az, a legfontosabb. Az a dzsessz lényege: egy jó érzés. Ami összeköti a zenészeket” Schumy Csaba felvétele