Vasárnapi Hírek, 2002. január-július (18. évfolyam, 1-26. szám)

2002-04-21 / 16. szám

2002. ÁPRILIS 21. Madonna májusa A popdíva legújabb drámai próbálkozásai egy színdarab­ban csodálhatók majd meg, amelyet London Broadwayén, a West Enden mutatnak be május 23-án. Az Up for Grabs a művészvilágot szatirizálja, Madonna szerepe szerint egy műkereskedőt alakít, aki barátait manipulálja saját boldogu­lása céljából. A drámai szerep után egy újabb filmes alakí­tás következik férje legújabb filmjében, a Love, Sex, Drugs&Money című produkcióban. aSÍRKOMMENTÁR | Stonehenge oszlopai Építsük fel a régi templomot, mondja ki a szentenciát a törzs va­rázslója. Ám ez nem mindenkinek tetszik... A történelmi regény műfajától szokatlan, bár jobban belegondolva korántsem illogikus szituációt választott Bernard Cornwell: két történés ütközőpontját vázolja fel, illetve képzeli el, Krisztus előtt kettőezerből. Stone­henge - írja a címlapra, illeszti regénye fölé, de - bár a cselekmény valóban akkor játszódik - haladván benne egyre mélyebbre és mé­lyebbre, azon kapjuk magunkat, hogy az itt megfogalmazott törzsi háborúk pszichológiájára ma is fogékonyak vagyunk. Nem csak ol­vasóként... A híres kőoszlopok mindig a régmúlt rejtélyeit idézték elénk, a valaha élt emberiség feledésbe merült cselekedeteinek né­ma tanújaként tekintettünk rájuk, s most egy író azzal állt elő, hogy ezt sem csak egyszer építették, és nem csak egyszer rombol­ták le. Minden múlt előtt van egy másfajta múlt, s minden jövő után a múlthoz térünk vissza. Mert azt, amit elsöpörtünk, amit le­romboltunk, fel kell ismét építenünk. Hogy más funkcióval lássuk fis­­­mert hatását, varázsát csak úgy törhetjük meg. A tétel a fontos, nem az, hogy megfelel-e a valóságnak. A cselekedetek súlyának mértékét nem az határozza meg, hogy szembe tudunk-e nézni ve­lük, sugallja Cornwell, hanem az, hogy mekkora erővel tudunk el­fordulni azoktól - hogy ismét ahhoz hasonlóakat tudjunk elkövet­ni. „A tömeg, amely előző éjjel meggyilkolta fiát és kész lett volna minden lelket kiirtani a faluban, most éljenzésbe tört ki. ” - olvas­suk a szövegtenger mélyében valahol­­ és tűnődve pillantunk az ab­lak felé. Nem hallunk kintről valami szokatlan morajlást, lármát, veszekedést? Nem ugyanezt olvastuk a Krisztus előtti és utáni ko­­­rok majd minden évtizedéről, minden évszázadáról, egészen napja­inkig - és nem ezt visszük-e magunkkal a huszonegyedik századba is? Azt, hogy a harmadik évezredbe­­ nem tudom leírni, megkér­dezni. Mert mindaddig, amíg ahhoz, hogy elkezdjünk valami újat, visszaszámlálunk, és visszafelé számlálunk - az elért zérópont is il­lúzió csupán. Mint a regényben végül újra felépülő és újra lerom­bolt Stonehenge-i templom. S hogy úgy történt-e minden, ahogyan Cornwell elmesélte? Olyan mindegy. Hisz végülis minden fikció csupán. , Tamási Orosz János DALLAMPOLC Shakira: Laundry Service Shakira a latin zene legnagyobb új csillaga. Novemberi megjelenése óta megszakítás nélkül az amerikai eladási listák élbolyában tanyázik első angol nyelvű albuma. A 24 éves énekesnő komoly múltra tekint vissza, Latin-Ameriká­­ban, már átvehette a legjobb latin-amerikai al­bumnak járó Grammy-díjat, egyszer még Gabriel Garcia Marquez is meginterjúvolta, és az utóbbi két évben az ar­gentin államelnök fiával folytatott viszonyát szellőztették a lapok. Ön­magát olyan popzenésznek tartja, akiben rock and roll szív dobog, és mindeközben nem felejti el, honnan jött, hiszen hazájának népzenéje is meg-megcsillan dalaiban. A 13 dalt tartalmazó lemez első kislemezdala, a Gloria Estefannal írt Whenever, Wherever az USA-ban hetek óta a leg­­játszottabb 10 dal közé tartozik, és az albumot pillanatok alatt platina­lemezzé érlelte. A fantasztikus hanggal és előadói tehetséggel megáldott énekesnő egyébként dalainak szerzője vagy társszerzője, és az album összes dalszövegét is ő írta. (Sony) Lőrincz Ádám: Requiem Az ifjú virtuóz újabb albumáról a napokban már szóltunk olvasóinknak. Néhány hete megjelent maxija azonban ismét szót érde­mel, nem csupán tartalma miatt. Bár az sem mindennapi: egy tizenhárom esztendős fiatal­ember alkotói főhajtása a korán eltávozott le­gendás énekesek emléke előtt. Az első meg­rendülést Zámbó Jimmy halála okozta Ádámban, de a dal csiszolgatá­sa közepette rádöbbent, milyen sok példaképe távozott hirtelenül, na­gyon fiatalon. A dal szakmai berkekben is komoly elismerést szerzett írójának, ezt több koncertmeghívás is igazolta. Azóta olvasóink is el­dönthették:­ gyarapítják-e vele házi CD-tékájukat? Lőrincz Ádám ugyanis vendége volt Balázs Fecónak, az m1-en látható Évszakok cí­mű műsorban. Ezzel a felvétellel... Kultúra Jazz a Stefánián A Budapest Jazz Orchestra játszik a HM fővárosi szabadidőközpont­jában, a Stefánia Klubban csütörtökön este 19 órakor. Vezetőjük Fe­kete Kovács Kornél, a fiatal dzsesszgeneráció egyik legtehetsége­sebb trombitása. Több formációba hívják, emellett keresett stúdió­zenész. Amikor Orszáczky Miklós itthon volt, a Margit szigeti koncer­ten Kornél is ott fújt az ausztrál fiúk mellett... A Budapest Jazz Orchestra túlnyomó részben Fekete Kovács Kornél saját szerzemé­nyeit játssza, illetve az általa hangszerelt számokat. Vendégként fel­lép Bontovits Kati, Dés László, László Attila és Horváth Charlie is. Ha egyszer a taps véget ér... Anszsi Béler költő) vígjátékot rendez a Madách Színházban Kellér Dezsőnek egy ízben áradozott valaki az öregkor ezer szépségéről. A kiváló konferanszié hallgatta, hallgatta, majd felsóhajtott. Csak egyet mondjon belőle! Mi tagadás, az öregedés nem éppen a hab a tortán az ember életében. Ki- Erről írt Forgószínpad címmel meghatóan mulatsá­gos színdarabot"Noel Coward angol szerző a múlt században, jelesül 1960-ban. Művét több mint egy év­tizede hangos sikerrel mutatta be a Józsefvárosi Szín­ház, Petrik József rendezésében. A szerep kedvéért ruccant haza Perczel Zita Rómából, hogy részt vegyen többek között Lukács Margit, Lontay Margit, Pártos Erzsi és Barta Mária - kiegészülve a nyúlfarknyi szerepében is emlékezetes Mensáros Lászlóval. Java részük ma már az égi „All Star” csapatot erősíti. A közeli napokban Huszti Péter lehel új életet Coward vígjátékába, olyan kiválósá­gok közreműködésével, mint Psota Irén, Békés Itala, Kállai Ilona és Pásztor Erzsi, s ki ne fe­lejtsük: Mensáros egykori szerepében Zenthe Ferenc lép a deszkákra. • Líra,­­önjirónia, humor, amelyek jel­lemzik önt, mint színészt, érvényesek Coward darabjára is. Ezért választot­ta? - Amikor Kerényi Imre felkért a ren­dezésre, azt mondta, ezt a darabot ma én tudnám megcsinálni. Kétségtelen, az önirónia és a líra nagyon közel áll hoz­zám, a szomorúság kevésbé. S persze vonzó a téma is, so­kat és kedvvel írok a pályatársaimról. Úgy érzem, jól isme­rem lelküket azok­nak, akikkel most együtt dolgozom. • Akkor a valóság­ból ismeri az ide­vágó (színpadi) helyzeteket.­­ Pontosan. Sok nagyszerű színésszel kerültem baráti kap­csolatba, nemcsak mint játszótárs. Ar­ról szeretnék beszél­ni, mit jelenthetett számukra, amikor az ifjúság messzire került, s meg kellett birkózni azzal a felismeréssel, hogy már nem róluk szól a nóta. Ez megrendítő. De Coward remek szerző, ráadásul maga is színész volt - Lawrence Olivier elismerőleg ír róla! - tehát belülről ismeri ezt a világot, s fanyar humor­ral oldja fel a keserves pillanatokat. • Könnyű rávenni a hölgyeket a csöppet sem köny­­nyű önvallomásra? - Azt hiszem, igen. Legalábbis szeretném, ha eddig tán kevésbé ismert arcukat is felfedezné a közönség. Én azt a színházat szeretem nagyon, amikor színész a saját életét próbálja beletenni a szerepbe. A saját fáj­dalmait, örömeit, akkor is, ha történetesen király­ váltképp válságos időszak, ha színésznő az ille­tő. Akinek a számára megszűnt a színpad, le­csengett a taps. S mindezen túl, egzisztenciális és egyéb okokból fénytelen színészotthonban leélni hátralévő napjait. Mit játszik, ami addig soha nem volt, s valószínűleg nem is lesz. • Ön történetesen volt már királyfi, Hamlet, a dán. Éppen ezeken a deszkákon mondta Poloniusnak, hogy érdemén felül(!) bánjon a színészekkel, mert „ők a kor foglalata, s rövid krónikái”. Hogy állunk a shakespeare-i ajánlással a XX. század hajnalán? - Ez nehéz kérdés. Egyáltalán érdemeink szerint bánnak-e velünk? Illetve a kultúrával. Úgy gondolom, ma nem erről szól a világ. TM Nem a színház meg a könyv a főszereplője "ms életünknek, hanem a politika és a pénz. S jóllehet a Forgószínpad nem a pénzről szól, azért az kiderül, hogy az idős művésznők a nagy sikerek után kegye­lemkenyérre szorulnak. Beszélnek a darabban a fizetésekről, nem mi írtuk bele. Hogy bizony felkop­na az álluk, ha a saját szakmabelijeik nem segí­tenék őket adományok­kal. Csak remélni tu­dom, hogyha elcsitul­nak a vad politikai csatározások, még visszanyerheti fon­tosságát és létjogo­sultságát a színház. A mi díszletünkben Tol­­nay Klári és Mensáros László portréja látható. • Az elődöké. De mi vár a megöregedett utódokra? - A mi dolgunk a hátra­lévő idejük megszépítése. Hogy méltósággal tudjanak búcsúzni. Ez elég ritka. Ál­talában drámai módon szoktak véget érni a (színi) pályák. • Mi a leghatásosabb „gyógymód”? - A darab - s remélem, az előadás is - azt sugallja, azzal tudunk leginkább segíteni az időseken, ha be­szélgetünk velük. Ha érdeklődünk irántuk, ha meg­kérdezzük a véleményüket. Az egyedüllét tán a leg­fájdalmasabb. Tartozniuk kell valahová. Amikor Lotta (Psota Irén), az egyik főszereplő megérkezik a Forgószínpad nevet viselő színészotthonba, úgy érzi, katasztrófa történt vele: megszűnt a magánélete, be­került egy helyre, ahol kegyelemkenyéren élhet, s kü­lönböző szabályokat kell betartania. A végén viszont azt mondja: „Amikor beléptem ide, tele voltam fájda­lommal. És most már nem csak hogy megszoktam, hanem otthon érzem magam”. Is­_[ Kiss Péter VASÁRNAPI VIDEO Danny Balint félelmetes, erősza­kos, veszélyes, szélsőséges. Egy skinheadbanda leggonoszabb, egyben legokosabb tagja. A társa­ság kulcsfigurája és hangadója: ő nem csak akkor gátlástalan, amikor az utcai rohamosztag be­­­­vetésre indul, hanem szóvivő­ként is állja a sarat. Csak éppen­­ van egy titka, Danny zsidó, és néhány évvel ezelőtt még a jesiva - a vallásos iskola - legjobb, legígéretesebb diákja volt. Egyre hangosabban hirdeti őrült, gyilkos elméleteit, és egyre jobban fél saját társaitól. Saját magától fél­­ és nincs kiút. A 2001-es Sundance Fesztivál nagydíjas alkotását az Amerikai Náci Párt egyik oszlopos tagja, Daniel Burros valódi tör­ténete ihlette. Burros a ’60-as években öngyilkosságot követett el, miután a sajtó nyilvánosságra hozta zsidó származását... A főszerepekben: Ryan Cosling, Summer Phoenix, Billy Zane, Theresa Russell. (Intercom)

Next