Vasárnapi Hírek, 2002. január-július (18. évfolyam, 1-26. szám)
2002-04-21 / 16. szám
Joly 1 ' A Budapesti Könyvfesztivál A Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál idei immáron kiencedik kiadói és olvasói találkozóján több tanácskozást szerveztek a rendezők, de természetesen a középpontban a könyv áll és az alkotók. Az országok közül Itália lesz a vasárnapig tartó rendezvények fókuszában, mondotta Zentai Péter László fesztiváligazgató, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének (MKKE) igazgatója. „Ezzel szeretnék megköszönni azt a megtisztelő lehetőséget, hogy az idén Olaszországban mutatkozhat be a magyar kultúra. Itália legjelentősebb kiadói műhelyei jelen lesznek a könyvfesztiválon, és számos jeles íróvendég is Budapestre érkezik, így az Olasz írók magyar olvasóknak című program vendégei között lesz Claudio Magris, Cesare Garboli.”Ma tíz órától a Bach-teremben Giorgio Pressburgerrel beszélget új könyvéről Konrád György és Dorogi Katalin. A kötet egyik novelláját Székhelyi József olvassa fel. Tizenegytől a Lehár-teremben olasz és magyar kiadói kerekasztalbeszélgetésre kerül sor. (királd) Kultúra SZU j£c Itelso. ( Mikó István a vágyak tágas ágyában Úrinők és szobacicások • Körtánc a Catedral Színpadon • Szexuálszociológia Mikó Istvánt nem lehet véglegesen kiütni. Háromszori pontozásos vereség (Kisvárda, Arizona, Sopron) után újra beszállt a színházcsináló direktorok ringjébe. Most éppen az Erzsébet híd lábánál, az egykori egyetemi menza, az Arató-diszkó helyén működő Catedral étteremben „öklözik” a színházért. Magánpénzből, egyéniben és kollektíven. Noha ő maga és a művészetektől megvett résztulajdonos üzletember is pontosan tudja: a színház irracionális befektetés. Szenvedélybetegség. Csak viszi a pénz. Ha valahova, akkor a Catedral étterem ómódira hangolt, elegáns környezetéhez, hangulatához nagyon is passzolt a Catedral Színpad második „menete.” Arthur Schnitzler kicsit frivol, enyhén léha, polgári körtánca. Mikó átirata (zeneszerző: Korbuly Béla, dalszöveg: Barbinek Péter) semmiben sem emlékeztetett Kornis Mihály híres „körmagyaros” átdolgozására. A Vígszínház 1989-es előadásán, az ágyak, a vágyak, a lábak pikáns csatájában, fontos szerepet játszott a politika is. A jelenetek, a szövegek, a szófordulatok, akkor és ott, szorosat kötődtek az adott korszak viszonyaihoz, hangulatához. (Uramisten, tíz-valahány évvel ezelőtt menynyit nevettünk a Körmagyar kifordított helyzetein, mozgalmárain, a demagóg dumákon. A színészek, félreérthetetlen, parodisztikus gesztusain.) Noha Mikó rendesen meghúzta a darabot, és némileg modernizálta a szöveget is, de a történetet meghagyta eredeti környezetében, régimódi menetében. A boldog békeidők lehető legboldogabb bécsi békéjében, ahol a férfi még a nőt akarta, a nő meg a férfit. És kész. Legyen bár szó szabadnapos bakáról, szolid házifiúról, hercegi félszegről, és önmagába szerelmes drámaíróról. Avagy: kurvinkáról, úrinőről, szobacicusról, rafinált kislányról, és rutinos színésznőről. Szóval: többnyire az ágyban, az ágyról szólt a szolid szexuálszociológia. Arthur Schnitzler eredetileg tíz szereplőre osztotta az ágykörüli hercehurca részleteit. Mikó István kétszemélyesre szűkítette a darabot. A változatos férfiszerepekben a fiatal Szakács Tibor jeleskedik. Jelesen. Bakaként kellően bunkó. Hercegi félszegként remekül raccsol. A többi alakváltozatban is jól hozta Mikó színészi, rendezői elképzeléseit. Nekem leginkább a szemüveges, félszeg házifiú szerepében tetszett. Kezdetben olyan volt, mint a pofontól rettegő, a sarokba állított kisfiúk általában. Már a nő jelenlététől is félig elájult. Még a lelki pattanásai is látszottak. Ám miután leszállt az ágyról meg a szobacicásról, arcára kiült a nagyképű férfigőg, a vöröses, „győztem” vigyorgás. (Na ja, már akkor is, és Bécsben is férfijogú társadalomban éltünk.) Bámulatos gyorsasággal váltogatja szerepeit, ruháit, parókáit a fiatal, vonzó, és egyénien rekedtes hangú Timkó Eszter. Utcalányként még alig különbözött a szaporában formált, közhelyes, színpadi utcalányoktól általában. De menet közben egyre inkább magára talált. Energikus, okos, magabiztos, ugyanakkor érzékeny színésznőként araszolt felfelé a női szerepek társadalmi ranglistáját. De lehetett csacsogóan butuska kislány, a divatlapok tanácsai szerint élő léha úriasszony, avagy sikeres díva - mindvégig megmaradt érzékeny, igazi emberi kapcsolatra vágyó, naiv embernek. Kijátszható, átverhető, megalázható asszonynak. (Időnként meg is alázzák rendesen.) Mert Schnitzler szexuálszociológiai körtáncában, a vágyai csatájában is, mindig a nő húzta a rövidebbet. Kicsiben, nagyban. Még a vágyak tágas ágyában is. (Na, ja, Schnitzler is Freudnál tanult.) Gantner Ilona Schnitzler eredetileg tíz szereplőre osztotta a hercehurcát Timkó Eszter bámulatos gyorsasággal váltogatja szerepeit 2002. április 21. TOPLISTÁK Zene (www.mahasz.hu) 1. Princess A hegedű hercegnői 2. Ákos Vertigo 3. Celine Dion A New Day Has Come 4. Mária A harmonikás 5. Romantic Nap, Hold, Csillagok 6. Valami Amerika Filmzene 7. Zanzibar Nem vagyok tökéletes Mozi (www.intercom.hu) 1. HÍDEMBER Mokép 2. Valami Amerika Budapest Film 3. Kutyabajnok Intercom 4. A VÉR KÖTELEZ InterCom 5. A NAGYON NAGY Ő InterCom 6. Egy csodálatos elme UIP 7. Már megint egy dilis AMCSI FILM InterCom Könyv (www.fokuszonline.hu) 1. A GYERTYÁK CSONKIG ÉGNEK Márai Sándor 2. A VAGINAMONOLÓGOK Eve Ensler 3. A BABÓ J. R. R. Tolkien 4. Harry Potter ÉS A BÖLCSEK KÖVE J. K. Rowling 5. Régi nóta Moldova György 6. K. O. Lovas István 7. A Viktor Kende Péter Filmfreskó a legnagyobb magyarról A mű „megrendelői” és készítői, a kultúra és a politika kompetens személyiségei mindent megtettek annak érdekében, hogy a nézők felfokozott érdeklődéssel tekintsenek a föld-ember című új magyar film bemutatója elé. Fantasztikus számok röpködtek a levegőben a gyártási költségekről. Óriási sebességgel és intenzitással működött a PR-gépezet. Kolumnás nyilatkozatok beharangozók, reklámok igyekeztek belénk szuggerálni, nem csupán drága, hanem kiváló hazai alkotást fogunk látni. A közreműködők igyekezetét nem vitathatjuk el. Bereményi Géza csapata jó ügyhöz méltó buzgalommal vizionált freskót a vászonra a „legnagyobb magyarról”, egy kivételes képességű személyiség drámájáról, a XIX. század első felének-közepének társadalmi konfliktusairól, történelmi sorsunk emlékezetes állomásairól. A Hídember - sajnos - a szerző szándék ellenére felemás benyomást kelt a néző számára. A jeleneteken (operatőr: Kardos Sándor, látvány: Pauer Gyula, Lázár Tibor, jelmeztervező: Szakács Györgyi) érződik , nem takarékoskodtak a látványelemekkel, a kiállítás dekoratív, élő az atmoszféra. Ez az érem egyik oldala. A másik kevésbé csillogó. A cselekmény eléggé széteső, a jellemek pedig egysíkúak: az illusztratív jelleg útját állja a téma - a felelősség, az engesztelődés, a valóságos és jelképes hídépítés - sokoldalú kibontásának. Bereményi Géza és Can Togay forgatókönyve hol tartalmas, hol meg vázlatos tézisgyűjtemény. Nehéz azonosulni a hősökkel, pedig sokan vannak a dekoratív tablón - szép számmal olyanok is, akik fontos szerepet játszottak az ország és a gróf hétköznapjaiban. A színészi együttes tagjai közül nehéz bárkit kiemelni. Munkájuk korrekt, de alakításuk nem elementáris hatású - kivéve talán Cserhalmi Györgyöt, Darvas Ivánt és helyenként Eperjes Károlyt. A bemutató tanulsága megszívlelendő. A pénz nem minden. A szuggesztív moziélmény megteremtéséhez több invenció, igényesség és alázat szükséges. (Forgalmazó a FilmArt Stúdió a MOKÉP Rt. közreműködésével.) (v.j.) Eperjes Károly Széchenyi István szerepében