Vasárnapi Hírek, 2005. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)
2005-03-13 / 11. szám
2005. március 13._________________ Kultúra Különleges élmény részese lehet, aki meghallgatja Juhász Miczura Mónika „Mitsou” új albumát, vagy elmegy a Mitsoura koncertjére. Legközelebb március 15-én este hét órakor lépnek fel az Új Színházban. Mitsou összetéveszthetetlen hangjával, egyedi előadói tehetségével világszerte a legrangosabb helyen szerepel a roma előadóművészek sorában. A nagyközönség az Ando Drom zenekar énekeseként ismerhette meg. Dalai különböző cigány tradíciókból - a lovári, collár, gulvári, romungro - zenei hagyományokból származnak. Családja, a közös ünnepek, a temetések dalai, gyűjtések idős cigány emberektől, akik kiváló tehetséggel énekeltek. A német Mardi Gras, az amerikai Big Bill Morgenfield, a brit Ian Siegal, az osztrák Ripoff Raskolnikov (képünkön) és tehetséges hazai zenészek részvételével kerül sor március 14-én, hétfőn a Petőfi Csarnokban áll órás Budapest Blues Festivalra. A Mafioso Concerts és a Petőfi Csarnok második alkalommal rendezik meg a programot. Két színpadon zajlanak a fesztivál eseményei. Amíg a nagyteremben „átszerelnek”, a backstage színpadon akusztikus blueskoncertek lesznek. A Magyarországon utóbbi időben jól ismert Big Daddy Wilson és a Mississippi Grave Diggers magyar zenészek közreműködésével lép fel. Pribojszki Mátyást szájharmonika-tehetsége miatt nemzetközi tekintélyt övezi. A Zongora elnevezésű hangversenysorozat következő művésze Arcadi Volodos. Szentpéterváron született, zongoratanulmányait is ott kezdte 1987-ben, a Szentpétervári Konzervatóriumban. Napjainkra „a zongora géniuszának” nevezett Volodos világhírnévre tett szert, mint szólista, zongoraversenyek és hangfelvételek kiemelkedő művésze. A legrangosabb zenekarokkal szerepel, köztük a Berlini Filharmonikusokkal, a Concertgebouw Zenekarral, a Royal Philharmonic Orchestrával, a Chicagói Szimfonikusokkal és a New York-i Filharmonikusokkal. A Zeneakadémia nagytermében március 13-án este fél nyolctól kezdődik fellépése. Új sorozatot indított a Benczúr Ház (VI. Benczúr u. 27.) tízéves jazzklubja a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának támogatásával. A „Jazz Junior” koncertsorozatban a fiatal, pályakezdő muzsikusoknak teremtenek bemutatkozási alkalmat. A fellépők egy-egy neves művész közreműködésével adhatnak tanúbizonyságot tehetségükről. A következő ilyen alkalommal, március 16-án este nyolc órától Éliás Gyula, Harcsa Veronika és Behumi Dóra (képünkön) énekes esten kap lehetőséget. A sztárvendég Berki Tamás, a házigazda zenekar pedig Lakatos Ágnes és triója. Karthago - a legenda újra él! Az együttes 2004 szeptemberében ünnepelte megalakulásának 25. évfordulóját. 1979 őszén állt össze az öt legendás muzsikus, és mára talán ők az egyetlen olyan rockzenekar Magyarországon, akik a mai napig változatlan felállásban játszanak. A jubileum méltó megünneplésére az együttes új stúdióalbumot készített; az album néhány hét múlva élőben hallható. Április 1-jén Karthago Rockcirkusz - lemezbemutató a SYMA Rendezvénycsarnokban. Majd ezt követően egy több hónapos országos turnéra indul az együttes, amelynek elképesztő ereje még mindig az eredeti, változatlan felállásban működő öt kiváló muzsikus karizmatikus egyéniségében, ismertségében, zenei tudásában, magabiztosságában, a jellegzetesen egyedi színpadi show-ban, és nem utolsósorban a remekül megírt, alapjaiban slágerjellegű, egyéni, dallamos, de mégis kemény rockdalokban, balladákban rejlik. Álmodozok a falvédőről... Egy történet március 19-én a Vidám Színpadon. „Károsan szép az élet, ám legszebb öröm a páröröm...” Egy „történet”, amelyben Farkasházi Réka nem csak egy törékeny ifjú lány, hanem kettő, három vagy még több nő lakozik benne. Amelyben Szakács Tiborról megtudjuk, hogy olyan erővel rendelkezik, amely hegyeket képes elmozdítani a rossz irányba. Amelyben Németh Kristófról kiderül, hogy mindig van egy ötlete, amit el lehet vetni. Amelyben Magyar Attila már levonta élete egyetlen tanulságát, hogy a szerelem nem más, mint két objektív ember szubjektív kapcsolata, és ha az ember a fejét a falba veri, óránként 150 kalóriát veszít. (A játszó személyek a karakterváltoztatás és a meglepetés jogát fenntartják...) Sosztakovics: Kisvárosi Lady Macbeth. Opera négy felvonásban, orosz nyelven, „...a színpadon az éneket kiabálás helyettesíti. Amikor a zeneszerzőnek úgy tetszik, váratlanul az egyszerű és érthető dallam útját járja, aztán, mintha megrémülne egy ilyen szerencsétlenségtől, beleveti magát a zenei káosz sűrűjébe, amely helyenként kakofóniává fajul. A kifejezésteljességet, amit a hallgató igényel, féktelen ritmus helyettesíti. A szenvedélyt zenei lárma hivatott kifejezni” - írta egy „harcos” szovjet olvasó 1936-ban, a Pravdában. A mai sajtó és a mai közönség már vélhetően jobb véleménnyel lesz az Operaház legújabb premierjéről, amelyben Berczelly István, Gurbán János, Lukács Gyöngyi, Bátori Éva Vagyim Zaplecsnyij, Gulyás Dénes és mások mellett Gegor József hangjában is gyönyörködhetünk. Lantos Zoltán formációja, a Mirrorworld koncertezik a Columbus Jazzklubban március 14-én, 15-én és 16-án. A második koncerten vendégművészt, a zongorán közreműködő Szakcsi Lakatos Bélát is hallhatja a közönség. A hegedűn játszó Lantos Zoltán mellett Borbély Mihály (szaxofon, furulyák, tárogató), Lukács Miklós (cimbalom) és Horváth Kornél (ütőhangszerek) áll a Vigadó téri hajó színpadára. Lantos saját együttesén, a „Mirrorworld”-ön kívül szólóprogrammal is koncertezik, amelyben speciális elektronikus effekteket és „loop”-okat is használ. Az utóbbi években nagyon sok jazz- és világzenei fesztiválon vett részt saját együttesével, illetve más együttesek tagjaként. Olyan zenészekkel dolgozott együtt, mint Sebestyén Márta, Dés László, Dresch Mihály és Juhász Gábor, valamint Charlie Mariano vagy Rabih Abou-Khalil. Képek, cigányok, cigányképek a Millenárison. A kiállítás olyan alkotók képeit mutatja be, akik a fotózás kezdeteitől napjainkig sajátos képi világgal örökítették meg a cigány sorsot. Egymás mellett mutatunk be közel egy évszázados különbséggel roma arcokat, szokásokat és mindennapokat. A profi fotós anyagot a romák által készített nem művészi igénnyel készült fotókkal, bensőséges fényképalbumok képeivel, a roma privátfotográfiával áll párhuzamba, hogy az előbbiek igazságtartalmát, az alkotók látásmódját megvizsgálhassa. A kiállítás archív részét a Néprajzi Múzeum, a kecskeméti Magyar Fotográfiai Múzeum gyűjteményéből illetve roma családi fotóalbumokból válogatták. A kiállításhoz filmsorozat és beszélgetések kapcsolódnak a romaoktatás, a romamédia témáiban. Megtekinthető: március 11.—április 3-ig, mindennap 10-18 óráig. Eperjes, Bánsági, Botos Szép Ernő Budapestjéről Fanyaloghatnék. Pontokba szedhetném a rendező, Rudolf Péter tévedéseit, felesleges látványötleteit. Szidhatnám a dramaturgot, mert teljesen feleslegesen, féldalokkal, félszavakkal felmondatja a XX. század történelmét. Doberdótól Gulágig, Horthy Miklóstól Kádár Jánosig. Bírálhatnám az esőgép felelősét. (Mert manapság, nincs előadás csöpögő lé nélkül.) Rosszízű szavakkal kigúnyolhatnám Menczel Róbert díszlettervezőt az Üllői úti BÁV raktárakra emlékeztető színpadképért. Halálig lealázhatnám egyik-másik színészt, a túlmozgásos, tehetségtelen sipítozásért. (Ez ma a módi. Erre ugrik a közönség.) De írhatok bármit. Pocskondiázhatom egyfolytában az Új Színház Vőlegény-premierjét. Akkor sem tagadhatom le vagy meg, az előadás szépségeit, erényeit. Például Szép Ernőt. Szelíd, városi költészete, gyengéd szomorúsága, a kis kokottok, kóklerek, zugfogászok, uracsok, hozomány nélküli leánykák, a gondoktól szélütött háziasszonyok, a szabadnapos cselcsík iránt érzett rokonszenve, átragyog a Vőlegény című darabjának jelenetein, a rohangálások, a csapkodások zűrzavarán által is. És ez az előadás lényege. A tiszántúli néptanítóságból kiszabadult, nagyon pesti író-újságírók gyengéd érzelme, búbánata áthatja az Új Színház bemutatóját. Érzelmes lírájától valahogy megbocsátható szemtelensége szelídül a kávéházi lump, Csúszik Zsiga, és a pénzre hajtó zugfogász pofátlan, csalási kísérlete. Az átverések, a hazugságok, a csalások és csalódások kispolgári komédiája. Szép Ernő 1922-ben írta a darabját, akkor, amikor még fontos volt a mese és a cselekmény. Itt nem bugyog a vér. Senkit se fektetnek a műtőasztalra, hogy bevizsgálják lelki, testi nyomorúságának legbensőbb indítékait. Még szó sincs arról, hogy a színész egy helyben ülve, végigskandálja többoldalas monológját, miközben a többiek rezzenéstelen arccal várják a „prózai ária” végét. Messze még az az idő, amikor a finoman permetező unalom jelzi, hogy a „magas kultúra képviselői" szólnak hozzánk a színpadról. A Vőlegény - nő és a menyasszony esetében - játékból megy a játék. Meséből a mese. Örömből az öröm. Mert Szép Ernő idejében még színház a színház. És nem egyetemi, okosító tanoda. Rudolf Péter az Új Színház-i bemutató rendezője - leszámítva a leszámolandó sallangokat, nagyjából érzékenyen követi Szép Ernő egyszerű meséjét. Már a felütéssel jelzi - amikor a jól öltözött úr kopogtatására felhúzódik a vasfüggöny -, ez itt, kérem, színház. Álom és valóság. Kevéske absztrakció és realitás. Látszólagos életszerűség és a feszültséget mindig feloldó, könnyű, színpadi vidámság. Játék. Rudolf nem aktualizálja a történetet. Legfeljebb egy kicsit leporolja a darabot. (Ezt a szándékát jelzi már azzal is, hogy a darab legelején a díszletmunkások lehúzzák az ócska nejlonokat a roggyant bútorokról.) Többé-kevésbé meghagyja a történetet a maga, múlt századi, a boldog, boldogtalan békeidők közegében. A bérházak, a körfolyosók hétköznapi kultúrájában. Nem állítom persze, hogy az előadás menete tökéletesen működik. Néha kifárad, leül a játék, az illúzió is elröppen. Talán azért is, mert Rudolf Péter - színészként - esetleg lélekben retteghet a színpadi csendektől, így aztán minden pillanatban történik valami a Csuszikék nyomoronc lakásában, Rudi úr kopott, koszlott rendelőjében. (Néha csak annyi, hogy nagyot pukkan a fellökött kávéscsésze vagy becsapódik az előszobaajtó.) Rudolf Péter a rendező, alaposan meghajtja színészeit is. Gyors tempót diktál, szünet nélkül, egyfolytában, három felvonás által. Szinte a kifulladásig. (Hogy miért játsszák egybe Szép Ernő jól tagolt darabját, én nem tudtam megfejteni.) Mindemellett a színészek, túllendülve a kifáradás nehézkedési pontjain, örömmel komédiáznak. Eperjes Károly Csúszik Zsigáját, mintha Kakuk Marci története is inspirálná. (Tersánszky Józsi Jenő Szép Ernőbe oltva.) Csalafintán eszes kópé, és olcsó, átlátszóan ravasz lump, lumpen kispolgár egyszerre. Nagyszerű és kisszerű. Remekül handabandázik. Respect, meg minden. Még a gyereket is kibeszélni az anyja hasából, ha hagynák. Bánsági Ildikó a hajszolt anya és háziasszony szerepében finoman amnéziás. Folyton a kis kulcsait keresi, holott pontosan tudja: a bezárt fiókban, nincs egy árva peták sem. Néha olyan, mint a lila idegzetű úrinők általában, máskor meg a gőztől elpilledt szabadnapos mosónőkre emlékeztet. (Na ja, mit tehet egy lestrapált feleség, ha kókler férje még a hamis brossát is beviszi a zaciba.) Tordai Teri - most, hogy már nem kell vonzó szépasszonyként tündökölnie - pompásan kamatoztatja eredendő humorát, öniróniáját. Nagyon jók a fiatalok is. Botos Éva megható őszinteséggel, finom, mélyen titkolt bánattal építi fel a családért önmagát, és reményeit is feláldozó legidősebb lány, Mariska figuráját. (Mintha Barta Lajos Szerelméből lépne át Szép Ernő világába.) Pokorny Lia (Kornél) és Huszár Zsolt (Rudi, a zugfogász) impozáns következetességgel járja végig a maga szerelmi csatáját. A tagadástól az igenig. A közönytől a csókig. Az már az én „magánbűnöm”, hogy a szerelmi nagyjelenet mögé odaképzeltem Szép Ernő figuráját. Az alig 158 centis, huszonéves hadnagyurat, aki, ha meglátott egy szép hölgyet, elveszítette kardját, csákóját, de még a fejét is... Gantner Ilona