Vasárnapi Hírek, 2005. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)
2005-04-24 / 17. szám
2005. április 24.___________________________________________ / (L/1Z'VIZsol? /vet /ccj' --------------- • 1 • Felmosórongy-szárító herma és betyárihlet ! Főtér, MTV1 április 17. Kalocsán és környékén forgatott az MTV egyik legnépszerűbb műsora, a Főtér. Szeretem az országjáró útifilmeket. Nagy kedvencem volt a ma már a műfaj dínójának számító Másfél millió lépés Magyarországon. A legtöbb ember vágyik arra, hogy egy kicsit tologassa a mókás biciklikereket a kilométer-számlálóval. Ha esetleg nem a génjeinkben lenne, akkor magunkba szívjuk a mesékkel, melyekben a szegénylegény vagy a kis királyfi elindult szerencsét próbálni, ahogy Micimackóék is az Északi-sark felé. A kanapéturizmusnak a látnivalók mellett legfőbb szépsége, hogy kényelmes, lúdtalp- és zsebkímélő, nem téved el az ember, és akár pizsamában is élvezhető. A Főtérből valahogy épp ez a kötetlenség hibádzik. Túlságosan nyilvánvaló, hogy belföldi turisztikai propagandaműsor. Emiatt kicsit lelketlen: ide tessék menni, ezt tessék megnézni, majd ki lehet pipálni az útikönyvben. Kereskedelmista kvízjátékukkal, mellyel minivakációt lehet nyerni, még azt is elárulják, hol kell megszállni. Talán mohóságból minden nézőréteghez egyszerre akarnak eljutni, ezért rohantak végig a város és környéke létező összes nevezetességén a szürke marhától a kibernetikus szobrászatig, mintha egy óra alatt akarnák végigjárni a Louvre-t. Nem tudom, az volt-e meglepőbb, mikor az érseki könyvtár után a gyorsulási motorsportról következett riport, vagy mikor megtudtuk, hogy a Szent István koponyacsont-töredékét tartalmazó hermán (ereklyetartón) felmosórongyot szárítottak a sekrestye takarítónői. Nosztalgiával gondoltam vissza egyetemi művészettörténet vizsgámra, melyre a kötelező tananyag egy tetszőleges lexikon volt... A tankönyvszöveget hígítani próbáló közbevetések némelyike az abszurd humorba hajlott: „a tó nyáron harmincfokosra is felmelegszik. Ilyenkor kutyakiállítást rendeznek a partján.” A hideg víz szomszédsága bizonyára nem tenne jót az ebek szőrfényének. És „a pusztán az ember szabadnak érzi magát, ami költőket és betyárokat ihletett meg”. Ezekért nem lehet komolyan haragudni, ahogy egy kisgyerekre sem, ha sületlenségeket beszél. Azonban az már visszatetsző, hogy nem sikerült lemondaniuk a legelcsépeltebb fordulatokról sem, melyekért aztán tényleg nem kell Kalocsáig menni: „a paprikapálinkát kétszer élvezi az ember: egyszer, mikor megissza, a többit meg úgyis tudják.” Lehetett volna kevesebb az apró betűs információ és a zene is. Mikor a Dunán csónakáztak, jobban élveztem volna az evezők csobbanását, mint ezt a planetáriumi muzsikát. Ellenben Palcsó Brigittát szívesen hallgattam. Beszéde szép tiszta, hangja selymes, és ő is kellemes személyiség, a műsort otthonossá, barátságossá teszi. Még jobb lehetne egy hangyányival több könnyedséggel, vagy ha legalább nem olvasná a szöveg felét, amitől még inkább olyan érzésem lesz, hogy holnap dolgozatot írunk belőle. Egyetlen igazán felszabadult és őszinte megkönnyebbüléssel mondott megjegyzése az volt: „milyen jó, hogy nem vagyok benn! ” - a kalocsai női börtön előtt állva... ] / Bálint Orsolya Oroszország a könyvfesztiválon Májusban új Eco-kötet a szépség történetéről Szabó István filmrendezőt választaná „a hely zsenijének” Pjotr Vajl orosz író, ha Budapestről írna eszszét - ezt maga a szerző mondta el az Európa Könyvkiadó vendégeként a XII. Budapesti Nemzetközi Sí Könyvfesztiválon, szombaton. ■J Az Európa Matiné című fórumot 1994 óta minden évben, az összes budapesti könyvfesztiválon megrendezték a kiadó „arcélének újabb és újabb megrajzolására”, ismert szerzők közreműködésével - mondta Osztovits Levente, a kiadó igazgatója. Pjotr Vajl orosz irodalomtörténész és kritikus nagy sikert aratott A hely zsenije című, az Európa által most újra kiadott könyvével. Neves orosz, egyéb külföldi és magyar írók újdonságaival jelentkezett az Európa Könyvkiadó a fesztiválon, amelynek Paulo Coelho brazil író mellett Oroszország a díszvendége. Az Európa új kiadványai között szerepel Viktor Jerofejev önéletrajzi ihletésű regénye, A jó Sztálin. Az orosz széplány című regény világhírű szerzője, az orosz próza egyik legeredetibb képviselője könyvében azt meséli el, hogyan vált egy szovjet diplomata gyerekéből író és disszidens. Samuel P. Huntington politikatudós, a Harvard Egyetem professzora A civilizációk összecsapásáról írott, nagy vitákat kiváltott korábbi munkája után ismét fontos és provokatív könyvet írt. Kik vagyunk mi? Az amerikai nemzeti identitás dilemmái címmel. A kötetben az amerikai kulturális törésvonalakat elemzi, azt vizsgálja, milyen lehetőségek állnak Amerika előtt saját identitását illetően. Osztovits Levente a matinén elmondta: májusban jelentetik meg Umberto Eco legújabb remekművét, A szépség történetét, amely gyönyörű képekkel illusztrált történelmi kalandregény különböző korok szépségfogalmáról, nemcsak a szépség, hanem egyben a bölcsesség könyve. Ma délelőtt nemcsak írók dedikálnak: Papp Lajos szívsebész ajánlja „Jöjjön el a Te országod” című könyvét, majd délben Kahler Frigyes jogász professzor „III/III- as történelmi olvasókönyv - A Canale-ügy és az Ibolya-dosszié” című kötetét. Mindkettő a Kairosz Kiadó gondozásában jelent meg. Kultúra -f^r£íi.c. Nyolcvanöt esztendős lett a Tenkes kapitánya 'Ikyétol Sok boldogságot még, azért a sok örömért, amit nekünk szerzett, kedves Zenthe Ferenc. Talán ez az egyetlen mondat is elegendő ma, hiszen hogyan is köszönhetnénk meg ezt a nyolcvanöt esztendőt a sorsnak? Amit neki adott, és adjon még elegendőt, és amit - általa - nekünk. Generációk sokaságának. Az ötvenes években már megismerhették - és a sokkal fiatalabbak is, hiszen a Rákóczi hadnagya azért épp úgy kötelező filmismétlésnek számít ma is a televíziókban, mint a 2x2 néha 5. Majd jött a Tenkes kapitánya - és azóta sem ment. Hozzánk nőtt. Később, majdnem az ezredfordulóig, tizenhárom éven keresztül követhettük a Szomszédok Taki bácsijaként átélt kalandjait, leszűrt bölcsességeit. „A csütörtök esténként egy országot a televízió képernyők elé vonzó sorozatról azt nyilatkozta egyszer Zenthe, hogy sok-sok év után sem unja meg, mert a történet a színészekkel együtt alakul, és ők a legtermészetesebb módon tudják benne önmagukat adni” -olvasom most vissza egy régebbi laudációban, és adok igazat ma is az ünnepeltnek. Hozzátéve: maradandó sikerének, törhetetlen népszerűségének talán épp ez az egyik titka. Hogy nem csak ebbe, de mindenbe a legnagyobb természetességgel helyezte bele önmagát. A játékban helyettünk csapott oda a labancnak, helyettünk vallott szerelmet Törőcsik Marinak, de helyettünk lázad rá Jóbként is a világra, a filmben ugyan 1944-ben, de valójában most és mindaddig, amíg békétlenek maradnak az egymásra uszítható emberek. Zenthe Ferenc - nyolcvanöt esztendős. Köszöntjük és köszönjük. Hogy szeretjük-e? Van életének egy maradandó legendája. Amikor a hosszú éveken keresztül sugárzott Szabó család című rádiójátékban „halálát lelte” a közönség felháborodása miatt, közkívánatra, vissza kellett hozni a sorozatba. A kompromisszumos megoldás eredménye az lett, hogy a bárzongorista Balla Tibor, azaz Zenthe Ferenc, Kárpáti Zoltán újságíróként „támadt fel”. Kell-e ennél több bizonyíték ragaszkodásunk nagyságára? De soroljuk a „hivatalosakat” is fel - Jászai Mari-díj 1954, 1968; érdemes művész 1975; kiváló művész 1989; Erzsébet-díj 1992; kritikusok díja, MSZOSZ-díj 1993; színházi aranygyűrű 1995; Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje 1995; Kossuth-díj 1997; Örökös tag a Halhatatlanok Társulatában 1998. Idén pedig már a Nemzet Színésze. A miénk. (tamási) • jj 0 %mjé ■ 7 ■ I! • M /■ /• Trilling a Beregszász és Budapest között A belépő jól sikerült. Az első mondatai után, ha nem is csapódtak össze a tenyerek, de az Új Színház nézőterén azonnal beindult a műsorfüzén lapozgató sietős surrogása. „Ki ez az új pasi?” - suttogott mögöttem valaki. Magam is gyorsan előkaptam a Bolha a fülben szereplistáját, és a félsötétben megpróbáltam kisilabizálni a vékony, nem túl magas, gyerekarcú fiatal színész nevét. De a név --Trill Zsolt - akkor még nem sokat mondott. Csak annyit tudtam: a Feydeau-bohózat rendezője, Vidnyánszky Attila hozta magával a tehetséges, érdekes, magabiztos játékost, valahonnan Beregszászról. • A sikerek után az ember azt várná, hogy simán áttelepül Budapestre. De nem. Inkább hetente, olykor akár kétnaponta is vállalja az ingázást oda-vissza a határon által. Ennyire erősen kötődik Beregszászhoz? - Elsősorban a Beregszászi Színházhoz ragaszkodom - mondja egyszerűen, minden álság, hivalkodó hivatástudat nélkül Trill Zsolt. - Természetesen erős, szétszakíthatatlan érzelmi szálak kötnek a városhoz, a falumhoz, ahol születtem, és ahol a szüleim ma is élnek. De az első: a beregszászi társulat. • De hát színház mindenütt van. Úgy tudom, Beregszászon eléggé nehéz, nagyon szerény körülmények között dolgoznak. Ez igaz. De a körülmények némileg javultak, már azzal is, hogy átadták a nagytermet. Olyan, amilyen, de átadták, legalább van, hol játszanunk. Nem kell minden előadás után összepakolnunk, és tovább állnunk. Az is igaz, hogy színházat mindenütt lehet csinálni. De nekünk ez a hely adatott meg. Tíz év után is úgy érzem, ez a legfontosabb hely a számomra. Nagyon jól érzem magam az Új Színház társulatában is. De én Vidnyánszky Attila irányítása alatt nőttem színésszé Beregszászon. Itt tanultam meg, hogy mit jelent, ha az együtt gondolkodó emberek csapata nem ismeri a „lehetetlen” fogalmát. Itt a színész szabadnak érezheti magát. Olyan feladatok részletes, alapos kidolgozásával is foglalkozhat, amelyekre a nagyvárosokban nincs idő, se kockázati lehetőség. Mindig, mindenben tutira kell menni. A Beregszászi Színházban viszont egy-egy kísérletnél vállalhatjuk akár a bukás kockázatát is. Mert minden dologban, munkában ott van a siker, vagy a bukás lehetősége is. • Mindez igaz lehet. De a színész azért színész, hogy eladja még a lelkét is az ördögnek a jó szerepért, a sikerért. Ez is benne van a lelkünkben, a vágyainkban. Nálam pontosabban, okosabban érzékeltette mindezt Szabó István a csodálatos Mephisztójában. Gondolja csak át: a film főhőse nem is annyira a hatalomért, mint inkább a nagy szerepért vállalja a bukás kockázatát is. • Ha már a filmnél tartunk, az elmúlt négy év alatt nem fedezték fel a filmesek? - Voltak már kisebb-nagyobb feladataim. Nyáron például Kamondy Zoltánnal forgatok Erdélyben. A film Bodor Ádám Az érsek látogatása című művéből készül. Az az igazság, hogy én most tanulom a filmezés szakmáját. Néha bizony szorongok a kamera előtt. De hát a szorongás is hozzátartozik életünkhöz. Beregszászon talán szabadabbnak érzem magam. • Ha jól értem, egyfolytában a hűségről beszél. Pedig a hűség manapság eléggé divatjamúlt fogalom. A rohanó tempó is azt diktálja: nem törődj semmivel se. Változtass elveiden, munkamódszereiden, beosztásaidon. Megfigyeltem: ezt a tempót diktálják a multik is. Nem engedik, hogy a munkatársaik megmelegedjenek egy-egy pozícióban. Mert akkor ellazulnak, túl jól érzik magukat. - A multik a pénzükkel játszanak. Mi pedig a szívünkkel, lelkünkkel, az idegeinkkel. Nem szeretném, ha tíz év múlva, agyonhajszolt, megtaposott ember lennék. Olyan színész, aki rutinból dolgozik, meg azért, mert kell a pénz. Szeretném a lehető legegyszerűbben megfogalmazni a gondolataimat. De a szó kevés hozzá. Nekem a színház az életem, a hivatásom. És ezt nem akarom elfelejteni. Gantner Ilona