Vasárnapi Hírek, 2009. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)

2009-09-13 / 37. szám

Távkapcsoló Tevékeny celebkibicek Celebműszak, TV2 Miközben a legtöbb ember előveszi a fokhagymát, a szenteltvizet és az ezüstkarót már a celeb szó hallatán is, belőlem lassacskánt elismerést vált ki ez a túl könnyen megszerez­hető, ám annál keményebben meg­tartható titulus. Kis hazai híressé­geink aztán tényleg mindent meg­tesznek a tizenöt perc hírnevükért, akár korcsolyázni kell, akár sza­lontáncolni, bogarat enni, bokszol­ni, körbe-körbe vágtázni a Hősök terén, vagy viaduktról leugrani (eddig még gumikötéllel a lábukon). Hol a dzsungelbe vágják ki őket, hol a szavannákra, hol bele egy meden­cébe. Vetélkedhetnek az intim pár­kapcsolati titkaikat kiteregetve és egymás orra alá borsot-sót törve a konyhában és a vacsoraasztalnál is. Tényleg már csak az alaszkai rákhalászat, a kecskepásztorkodás az Andokban és a szumóbirkózás hiányzik, vagy hogy a vágóhídra küldjék őket belel lapátolni, esetleg egymásnak adagolhatnának apró áramütéseket. Most épp „civil” foglalkozáso­kat kell egy álló héten át űzniük, Schobert Norbi rendőrnek, Bódi Margó taxisnak, Bárdosi Sándor tanárnak állt. Már az ötlet sem túl eredeti (válogathatnának inkább az enyéim közül), de hát nálunk néhány ismert arccal minden műsort el lehet adni, még ha köz­utálatnak is örvend az illető, sőt, akkor még inkább. Természetesen igazán éles helyzetek nincsenek, le van zsírozva és meg van rendezve minden, mindenki beépített ember, bár egyik-másik egészen ügyesen játszik, mint a Bódi Margó taxijával utazó bolondos kutyás hölgy. A cele­­bek maguk is poénra veszik a dolgot és önfeledten röhögéseinek - kivé­ve Bárdosit, aki meg túl komolyan vette magát és roppant idétlenül viselkedett. Duzzogott és puffogott, még ha joggal is, mert összefogott ellene és kicikizte az egész tanári kar (ez is milyen gáz már), de akkor sem lett volna szabad ennyire kibo­rulnia, főleg nem a gyerekek előtt. Még így is lehet nevetni az egészen, hiszen csak egy kis banális ökörködés a cél. Sokat segített volna, ha felvesz­nek egy rendes szövegírót, mondjuk a Hal a tortán című műsorból, mert a kommentárok olyanok, mintha citrompótlót kellene szopogatnom. Olyan elképesztő és kirobbanóan kacagtató humortöltények süvíte­nek el a fülünk mellett, mint hogy „Norbi kezd belerázódni a dologba, már nem csak azt veszi észre, kinek mekkora a cukra. [...] Norbi már látja magát, ahogy narancssága bójával a hóna alatt Baywatch stílusban menti a félig részeg horgászokat a Lánchíd alól.” Ez a kép valahogy nincs előt­tem, talán jobb is... Még ennél is megnyerőbb, ha a szövegíró látszólag nem akar vic­ces lenni: „Sanyi csapata árva két főből áll. Akik közül az egyik még gyalogolni sem akar. Lehet, hogy a rettenetes vezér mellé csak a filmekben özönlenek a harcosok? Sanyi a nevelési elveit a gyerekkor emlékeiből veszi. Egy tuti, minden­kinek köszönni kell. Biztos jön majd a kézmosás és a teli szájjal nem beszélünk.” Muhahaha. A legcsik­­landóbbak pedig az olyan szabados évődések voltak, mint mikor Bódi Margó a kutyáit babáknak neve­ző hölgyeményt vitte taxiján: „már csak az a kérdés, hogy a babák fog­nak előbb bevizelni, vagy a gazdi fogja lehányni a kutyatálat.” Kérték volna meg inkább a Norbit istápoló vízirendőröket, hogy ír­janak szöveget. Eddig is nagyra becsültem a rendőrzsargont, de azóta egyene­sen leborulok előtte, mióta hallot­tam, hogy a hajóval megfordulást úgy kell hívni, „géperővel ideáll az úr”, és hogy az őszinte öröm és büszkeség megnyilvánulása, ha úgy dicsérjük a velünk hajókázó celeb­­kilicet, hogy „örülünk, hogy ilyen tevékeny voltál velünk.” Bálint Orsolya A tiltott YouTube vonzza a törököket Törökországban a cenzúra webhe­­lyek százait tiltja be azért, mert tar­talmukat szemérem elleni véteknek vagy sértőnek tekinti, de az inter­netezők néhány klikkel ügyesen kijátsszák a hatóságokat. A két éve betiltott YouTube így ma is az ötö­dik legnépszerűbb webhely ebben az országban. A fájlcserélő portál megtekintését 2007. szeptember 18- án tiltotta be a kelet-törökországi Sivas város bírósága, miután egy magánszemély feljelentette azon a címen, hogy a modern Törökország megalapítójára, Musztafa Kemal Atatürk pasára nézve sértő videó­kat terjeszt. Atatürk (1881-1938) a törökök nagy többségének szemében nem­zeti hős. A videók a török és a görög internetezők között zajló klipháborúban kerültek fel a háló­ra: a két ellenséges viszonyban álló szomszéd ország internetezői teszik fel az internetre az egymás nem­zeti hőseit sértő vagy kigúnyoló klipeket, így az a török, aki ma a YouTube-ra kattint, arról érte­sülhet, hogy „a hozzáférés ehhez a portálhoz bírói döntés alapján tilos”. Ennek ellenére a YouTube az internetes forgalmat mérő Alexa Internet kimutatása ellenére ma is az ötödik leglátogatottabb portál Törökországban. Az internetkávé­­házakban ugyanis mindenki ismeri azokat a linkeket, amelyek révén fel lehet menni a fájlmegosztó hon­lapra. Mehmet, a 16 éves isztambuli gimnazista egy kávézóban maga is megmutatta az AFP tudósítójának azt a két-három lépést, amellyel ez megvalósítható. „A haveroktól tanultam, mindenki ért ehhez” - mondja a fiú, aki a háló cenzúrázá­sát teljesen értelmetlennek tartja. A demonstráció különben csak elméleti, mivel a kávéházban a szá­mítógépet eleve úgy állították be, hogy közvetlenül el lehessen jutni a YouTube-ra. „Az egyedüli török, aki nem juthat el erre a portálra, az a tilalmat kimondó bíró” - tréfál­kozik a kávézó tulajdonosa, Cenan Ayaz. A YouTube csak az egyike a cen­zúra által érintett portáloknak. Egy 2009. május 11-én készült, a Birgün című napilap által idézett felmé­rés szerint Törökországban 2601 honlap volt letiltva, 81,4 százalé­kuk szexuális jellegű, 8,6 százalék pedig Atatürkre nézve sértő tarta­lom miatt. A véleményszabadság védelmezői tiltakoznak, különösen a vonatkozó törvények ködös meg­fogalmazása és a honlapok­­betiltá­sával végződő eljárás áttekinthetet­lensége az, ami felháborítja őket. „Kezdetben a törvény csak a por­nográfiára vonatkozott, de aztán kibővítették olyan témákkal, mint a kábítószer vagy az öngyilkosság népszerűsítése, Atatürk emlékének megsértése vagy az internetes foga­dás. Egyfajta Frankenstein-tör­­vénnyé vált a szabályozás” - véle­kedik Özgür Uckan, az isztambuli Bilgi Egyetem új médiával foglal­kozó szakértője. A tilalom azonban jobbára nevet­ség tárgya. Deniz Tan és Firat Yildiz reklámszakértők Cenzúrázzuk a cenzúrát! címmel hoztak létre portált, amelyen a cenzúrázott portálokon megjelenő feliratokat tüntetik fel, hogy az internetezők mindenfelé kiragasszák azokat és ezzel lejárassák a tilalmat. A két aktivista szerint azonban az inter­netezők által a cenzúra irányában tanúsított általános közöny - mivel mindenki el tud jutni a tiltott hon­lapokra, az emberek hozzászoknak ehhez és nem érzékelik a cenzúra realitását, és maga Erdogan minisz­terelnök is elismerte a sajtó szerint, hogy használta a YouTube portált - önmagában nem változtat azon, hogy jogsértésről van szó. MTI ­ NYELVELŐ • NYELVELŐ • NYELVELŐ • NYELVELŐ A magyarok földönkívüliek? Ha valaki idegen nyelvként magyarul tanul, nincs könnyű dolga. A finnugor nyelvek elsajátítása még az indoeurópai nyelvek beszélőinek sem könnyű, hát még a többieknek. Pedig nyelvünknek sok előnye van. Árnyaltan, humorosan tudunk beszélni, George Bernard Shaw drámaíró egyenesen így fogalmazott: „Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmá­nyoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sok­kal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az érzelmek titkos rezdüléseit.” Nicholas Lezárd Szerb Antal „Utas és Holdvilág” című művéről írt kritikát. Szerinte „ a magyarok tulajdon­képpen nem is földi lények, hanem egy szuperintelligens földönkívüli faj, amelynek sikerült egybeolvadnia az emberiséggel, s csak műveik zsenialitása és nyelvük tel­jes érthetetlensége árulja el őket”. Jakob Grimm meseíró azt állította, hogy a magyar nyelv logikus és tökéletes felépítése felülmúlja minden más nyelvét. Erbersberg bécsi tudós szerint olyan a magyar nyelv szerkezete, mintha nyelvészek gyülekezete alkotta volna, hogy meg­legyen benne minden szabályosság, tömörség, összhang és világosság. Berglund svéd orvos és műfordító az euró­pai nyelves tanulmányozása után a következőre jutott: „Ma már, hogy van fogalmam a nyelv struktúrájáról, az a véleményem: a magyar nyelv az emberi logika csúcs­terméke.”. Kiss Róbert Richard Kultúra_______________________________2009. szeptember 13. Ónodi György szerint örökéletű a Heti Hetes Ónodi György, a Heti Hetes főszer­kesztője tíz évvel ezelőtt nem hitte volna, hogy Gálvölgyi János bevá­lik, Váncsa Istvánt pedig győzködnie kellett a válogatáson. „Egy egész nyár kellett ahhoz, hogy kiválasszuk az asztaltársaságot. Minden máso­dik nap, reggeltől estig hallgattunk meg ismert embereket, színészeket, Garas Dezsőtől Hernádi Gyuláig; volt, amikor én tévedtem, volt, amikor a szereplők. Például nem gondoltam volna, hogy Gálvölgyi ebben ennyire jó lesz - dacára annak, hogy éveken át dolgoztunk előtte együtt­­, míg Váncsa attól tartott, ez nem neki való. Később kiderült, hogy nekik lett kitalálva a Heti Hetes” - mondta. „Körülbelül hetven emberrel ebédeltünk együtt, így alakult ki egy tizenöt fős fogat, melynek tagjai többé-kevésbé a mai napig megvannak. Az alapcsapat a Bajor, Gálvölgyi, Hernádi, Verebes, Havas, Farkasházy hatos volt, és ehhez jöttek olyan nevek alkalman­ként, de egyre gyakrabban, mint Kern András, Váncsa István, Kéri László, Csapó Gábor, vagy a Pa-Dö- Dő. Persze voltak nagy távozások, és cserék is. Amikor elment Verebes és Havas, az emberek temetni kezdték a műsort. A „na, ebből már nem lesz Heti Hetes!” hangulat egy-két hétig tartott, amikor is elkezdtek érkezni az olyan levelek, hogy „a Hajóssal talán még jobb... „Azután jött Hajdú Steve, aki egy kicsit lassú, de sajá­tos humort hozott magával. Benne sem bíztak igazán az emberek, s lám, most az egyik legstabilabb tag, Alföldi Róbert is remek volt, egy szó, mint száz, egy pillanatig sem félek attól, hogy egyszer csak kiürül egy szék.” Ónodi még emlékszik, egészen kisgyerek korában szeretett bele a televízióba, leginkább a „kamerás ember” tetszett neki. „Valamikor a hatvanas évek elején édesapám hozott egy porszívót Moszkvából. Ez engem a tévéhíradó elején látható, beforduló kamerára emlékeztetett. Ez a régi főcím annyira elvará­zsolt, hogy már nyolcéves korom­ban végleg elhatároztam: operatőr leszek. Elvégeztem Moszkvában a Filmművészeti Főiskola operatőr szakát, és a filmgyárban dolgoz­tam segéderőként. Soha eszembe sem jutott, hogy képernyős legyek. A barátaim szerint az asztalnál jól tudok beszélgetni, könnyen a tár­saság középpontjába kerülök, de tudom, ha megjelenik egy kame­ra a közelben, azonnal lefagyok. A kamera objektívje rendkívül zavar, de a keresőjét nagyon szeretem, ezért maradtam meg máig a másik oldalon. 1980-tól a rendszerváltá­sig a Híradó és dokumentumfilm­stúdióban dolgoztam, most már be merem vallani - így, ötvenes öreg­úrként -, hogy fiatalon elsősorban az izgatott, hogy sokat utazzak” - nevetett. „Korábban sehol nem jártam még Nyugaton, híradós ope­ratőrként szinte az egész világot lát­tam. Ami a filmes műfajokat illeti, a mai napig a dokumentumfilm áll hozzám a legközelebb, a televízió­ban pedig a szórakoztató műsorok. Bár tévéfilmet sohasem csináltam, biztosan élveztem volna. Amikor a szakmába kerültem, az első munka, amibe belecsöppentem segédmikro­­fonosként, az Zsurzs Éva A feke­te város című filmje volt. Nagyon élveztem, hogy fiatal pályakezdő­ként nagy, neves színészek között dolgozhattam” - mesélte. A rendszerváltás után Gálvölgyi Jánosnak kezdett el hosszabb-rövi­­debb jeleneteket írogatni, majd a kilencvenes évek közepén reklám­­paródiákat készítettek a moziknak. „A nézők imádták, később komo­lyabb iparággá fejlődött ez a műfaj. A Gálvölgyi Show társrendezőjeként már írói, szerkesztői feladatokkal is foglalkoztam, a kereskedelmi tévék megjelenésével pedig abba a sze­rencsés helyzetbe kerültem, hogy mi indíthattuk el a Heti Hetest. Egy kísértetiesen hasonló műsor fut a német RTL-en, Hét fej, hét nap cím­mel. Ott is egy moderátor és hat szereplő beszélget az aktuális heti hírekről. Megnéztem egy kazet­tát a műsorról, és úgy gondoltam, hogy a produkció remek, csak Magyarországon ennek a műfaj­nak más hagyománya van. Hittem abban, hogy míg a németeknél min­den előre ki van találva, a poénok készen állnak, a hírek kommentárjai, élcei előre meg vannak írva, addig nálunk erre nincs szükség. Itt kell hat jópofa karakter, aki spontán tud reagálni. Megkaptam a bizalmat az RTL Klubtól, és a próbafelvételen negyed órán belül kiderült, bejött a dolog. Az első felvétel ’99 szept­emberében került adásba” - mond­ta a főszerkesztő. „A formátumon semmit sem akartunk változtatni. Amikor a főcím­zene megszületett, úgy éreztem, a műsor az idők végez­téig élni fog. Amíg csak vannak a világban történések, hírek, a hétköz­napi emberek ezekről fognak beszél­getni. Az embereket pedig érdeklik a sztárok, a művészvilág szereplőinek véleménye ugyanarról, amit ők vitat­nak meg otthon, vagy a kávéházban” - magyarázta. Ónodi Györgyöt a Heti Hetes műsor­vezetőiről, és a különleges adásokról is kérdeztem. „Ami a moderátort ille­ti, soha nem azt mondom, hogy hat plusz egy fő ül a stúdióban, hanem, hogy heten vannak. Azt gondolom, ha a műsorvezetőnek van véleménye, mondja el. Ezt megtette Csiszár Jenő ritkábban, megteszi most Jáksó Laci gyakrabban. Persze nem szabad, hogy a moderátor rátelepedjen a műsorra. Feladata nagyon érzékeny, nem csak az asztaltársaság teljes tagjaként kell működnie, elvegyülnie a csapatban, de műsorvezetőként tudnia kell a rit­must is szabályozni. Amikor például Farkasházy túl hosszúra nyújtja tör­téneteit, Lacinak kell észnél lennie. Ha pedig úgy érzi, kicsit leül, kifullad egy téma, akkor, mint egy jó diszkzso­kénak, úgy kell cserélnie a lemezeket, hogy a táncosok ne vegyék észre, ha más korong van fenn” - mondta. „Igazán különleges adás a tíz év alatt talán egy volt, 2001. szeptember 11- ét követően. Az RTL Klub először azt javasolta, kivételesen vegyük le a Heti Hetest a műsorról, de sike­rült meggyőznöm a vezetőséget, hogy kicsit másképp, de maradjon azon a hétvégén is. Úgy éreztem, nem lenne baj, ha csak egyetlen témával, a World Trade Centerrel foglalkoz­nánk. Végül ez lett az egyik legnézet­tebb adás, elmaradt a zenés-táncos főcím, a tapsviharos elköszönés, de maradt egy szomorú, mégis nagyon fontos epizódunk” - emlékezett visz­­sza. „Hogy kivel a legnehezebb a csapatból? Mindenkivel egyformán nehéz, vagy inkább úgy mondanám: senkivel sem könnyű. Az én érde­mem nem az, hogy tíz éve megy a műsor, vagy, hogy kitaláltuk, mi, hogy legyen, hanem talán az, hogy ez a zsák­bolha még mindig egyben van. Ha valakinek jól megy a műsora, és mégis azt mondja, „hát, én már kez­dem unni”, akkor nem teljesen őszin­te. Nem hiszek abban, hogy egyszer megunom majd a Heti Hetest. Persze a korral jár, hogy az ember elfárad, de annyira még nem vagyok öreg...” A.D.

Next