Vasárnapi Kelet, 2000. május-december (1. évfolyam, 1-30. szám)
2000-05-28 / Mutatványszám (0. szám)
A Ljubljana is érdeklődött • Fájó pont a válogatottság Borók búcsúja a Lokitól Elvesztette egyik legjobbját a DVSC-Valdor női kézilabdacsapata, Borók Rita két évre Európa egyik legjobb női együtteséhez, a dán Viborghoz szerződött. Az átigazolás kapcsán beszélgettünk a kiváló átlövővel. - A Viborg már hosszú ideje invitálta önt, ám mindez csak néhány nappal a szerződéskötés előtt került nyilvánosságra. Mi volt az oka a nagy titkolózásnak? - Ön igazából csak a szerződés aláírása után szerettem volna beszélni az ügyről, akkor, amikor már minden biztossá vált. Egy ilyen ügylet ugyanis mindig két félen múlik, s ha esetleg én mondok nemet, sokan akkor is azt gondolták volna, hogy „na, ez a Borók nem kellett a Viborgnak”. Több gárda is szívesen látta volna a soraiban. Mivel sztárcsapatokról van szó, nyilván valamennyi ajánlat anyagilag is nagyon kecsegtető volt. Mi döntött végül a Viborg mellett? - Valóban hívott a Győr és a Cornexi, egy alkalommal a Dunaferr is megkeresett, s a szlovén Ljubljana, Elekes Csilla jelenlegi csapata is érdeklődött utánam. Azért választottam végül a dánokat, mert számomra rendkívül szimpatikus a kézilabdához való hozzáállásuk, a mentalitásuk, s az a nyugalom, ami a mindennapi életben is jellemzi őket. Úgy érik el a sikereiket, hogy a munka mellett naponta csupán egyszer edzenek, s a tréningeken is inkább a technikai képzésre helyezik a hangsúlyt, s ez a szemlélet nagyon közel áll hozzám. - Sokak szerint a mögöttünk lévő szezonban a játékosok között is igen népszerű Bíró Imre volt a titka a Loki jó szereplésének. Ha ő maradt volna az edző, akkor is eligazolt volna Debrecenből? - Valószínűleg igen, hiszen Bíró Imre is azt mondta, hogy a Viborg csapatában való szereplés óriási lehetőség a számomra. Ráadásul úgy érzem, ha most nem döntök így, akkor később már nem is szerződtem volna külföldre. - Nem titok, hogy a Loki nem kapott egyetlen fillért sem önért. Miért? - Egy évvel ezelőtt a debreceni klub szerződést szegett a játékosokkal szemben, nem kaptuk meg az ígért járandóságainkat. Ezt végül a játékostársaimmal úgy oldottuk meg, hogy lemondtunk a követeléseinkről, ám cserébe saját magunk rendelkezhettünk a játékjogunkkal. - Nem is olyan régen egy évet már eltöltött Debrecentől távol. A Fradiban eltöltött esztendő azonban nem igazán jött össze, így vissza is tért a Lokiba. Nem tart-e attól, hogy ez újra bekövetkezik? - Rendszeresen játszottam a Ferencvárosban, mégis honvágyam volt. Ez bizonyára Dániában is így lesz, de úgy érzem, a mai fejemmel, érettebben, másképp élem majd meg a távollétet. Ráadásul nem leszek egyedül, hiszen velem tart Dániába a barátom is. - Lát-e arra lehetőséget, hogy a Viborgból ismét bekerüljön a válogatottba? - A válogatottság számomra nagyon fájó pont, hisz annak idején édesanyám halála, illetve az ujjműtétem miatt mondtam le a nemzeti csapatban való szereplésről, de ez a döntésem egyáltalán nem volt végleges. Sajnos, a szövetségi kapitányt nem tudtam személyesen értesíteni, aki azóta teljesen elfejtkezett rólam, így sajnos a sydney-i olimpia is kimarad az életemből. Én azonban még nem tettem le a válogatottságról, ha hívnak, szívesen jövök. - Ilyenkor szinte kötelező kérdés: mire emlékszik majd a legszívesebben a DVSC-ben eltöltött időszakból? - Nagyon nehéz erre válaszolni, ugyanis itt kezdtem a pályafutásomat, itt értem el a legnagyobb sikereimet, ide kötnek a csapattársak és a fantasztikus szurkolótábor is, amely a fontos pillanatokban mindig belehajtott a jó játékba és a győzelembe. - Láthatjuk-e még valaha a Lokiban? - Elképzelhető, ám erről most még nagyon korai beszélni. Két évig biztosan Dániában játszom majd, s ez idő alatt nagyon sok minden történhet. Ha jól érzem magam, lehet, hogy még tovább is kinn maradok. A barátommal kisbabát is szeretnénk, ám ezek egyelőre csak tervek, majd meglátjuk, mit hoz a jövő. Kozák Zoltán Sokan fájlalják a csinos sportoló távozását (FOTÓ: IKLÓDY) Suliexpo Szabolcsban Pénteken megnyílt Nyíregyházán az egész hétvégén zajló Suliexpo. A nemzetközi rendezvényre Sóstón a Park Hotelban, illetve a Hotel Paradise területén kerül sor. Az idén a rendezvény a millennium jegyében zajlik, ezért kísérő rendezvényként a Megyeháza dísztermében Kárpátia Parlament volt péntek délután, amelyen a diákok elmondták véleményüket a magyarság történelmi szerepéről. Százhét iskola több mint százötven művészeti produkcióval jelentkezett. Ezen kívül számos pályázatra küldhették be munkáikat a diákok. Idén is gazdag a kirakodóvásár, ahol mindenki saját termékeit árusíthatja. A megnyitón Helmeczy László, a Megyei Közgyűlés elnöke és Csabai Lászlóné, Nyíregyháza polgármestere köszöntötte a résztvevőket. Kosinszky Zsuzsa, az Oktatási Minisztérium képviseletében kívánt kellemes munkát és időtöltést. A nap folyamán volt kosztümös történelmi felvonulás a Kossuth téren, tűzijáték, találkozhattak a résztvevők és az érdeklődők a Szent György lovagrend tagjaival is. A Suliexpo résztvevői este ünnepi műsorral köszöntötték Nyíregyháza polgárait. Magyarország minden megyéjéből érkeztek a résztvevők, de jöttek Szerbiából, Romániából, Ukrajnából és Szlovákiából is. Naponta 1800 diákkal számolnak a szervezők, akikhez csatlakoznak a vendégek, így igazi népünnepélyben lehet részük a Sóstón. Az Oktatási Minisztérium jelentős összeggel támogatta a rendezvényt, s a Megyei Közgyűlés és a város önkormányzata is kivette részét a rendezvény finanszírozásából. Sok vállalkozó és intézmény is segített, a Suliexpo Alapítvány számlájára is szépen érkeztek az adományok. A Sóstón három színpadon mutatkozhatnak be a résztvevők, akiknek a teljesítményét zsűri figyeli, azért, hogy illő jutalomban részesüljenek a legjobbak. Vasárnap nagyszabású gálával fejeződik be a Suliexpo 2000. Nagy István Attila Egy ember életét vesztette, egy pedig könnyű sérüléseket szenvedett abban a balesetben, amely pénteken éjszaka történt a Hajdúvid és Hajdúböszörmény közötti úton. A tragédiát valószínűleg az okozta, hogy a sofőr elveszítette uralmát a jármű fölött, s az árokba hajtott (FOTÓ: CZEGLÉDI) 2000. május 28. * RÉGIÓ* 3 Szemünk fénye Szemünk fénye a gyermek, s velük ünnepeltük, ünnepeljük őket ezen a gyermeki két napon, merthogy a rendezvények szombaton és vasárnap is nagy számban zajlottak és zajlanak mindenütt. A szeretet iránya előre mutat, s nem visszafelé. Az ember nem képes úgy szeretni a szüleit, mint a gyermekeit, a szüleinktől kapott szeretetet nem a szüleinknek adjuk vissza, hanem a gyermekeinknek adjuk tovább. Egy anya el tud tartani öt gyereket, de öt gyerek nem tud eltartani egy anyát - milyen sok példát tudnánk erre hozni. De ne szomorítsuk magunkat keserves tapasztalatokkal, örüljünk inkább a gyermekeinknek, szeressük őket, neveljük-tápláljuk őket életlíró teremtményekké. Hányan és hányan megmondták már, hogyan neveljük, hogyan ne a gyerekeinket, s ezek a tanácsok sokszor egymásnak ellentmondanak. Alighanem az a legokosabb útmutatás, miszerint mindenféle módszernél fontosabb a szeretet. Ha az ember szereti a gyerekét, gyerekeit, már nagy baj nem lehet. Még akkor sem, ha szorongat a szegénység. Természetesen nem majomszeretetre gondolunk, nem örökké óvó-aggódó érzeményre, s nem is szigorú, korlátozó viszonyulásra. Mint mindenben, ebben sem jó a túlzás, érdemes a középutat választani. Nem az a szülő neveli jól a gyerekét, aki mindent megad neki, megóvja a munkától, a harctól, a széltől is - ezekből a gyerekekből életképtelen, a szülők nélkül szinte lépni sem tudó felnőttek lesznek. A szülők pedig nem élnek örökké. (Már csak azért sem, mert az élet úgy működik, mint valamikor a szovjet hadsereg: az emberanyagért nem kár, van belőle bőven.) S az is tévút, ha spártai módon felesleges dresszúráknak tesszük ki csemetéinket, mondván: hadd szokják az életet. Szemünk fényeinek legszívesebenn mindent megadnánk, és sok mindent meg is adunk. Ám egy valamit nem tudunk nekik adni: sorsot. Sokan ezt is megpróbálják, nem képesek elfogadni, hogy nem születtek istennek. Népi hagyományok Penyigén A millecentenárium évében jelent meg 1996- ban a Hagyományok Penyigén című alkotás, amely döntően Kormány Margit nyugdíjas pedagógus munkásságát tükrözte. A kiadó és az alkotók most egy újabb művel jelentkeztek: Hagyományok Penyigén címmel. A kiadó munkatársa elmondta, hogy a megjelenésben nagy szerepe volt Körösi Miklósné polgármesternek. Ez a könyv is szól néprajzról, de mindenek előtt a település történetéről napjainkig. Tehát 2000-ben keresztmetszetet ad a máról, de mai szemmel visszatekintenek a múltba is. A helytörténeti, kulturális, egyházi,földrajzi, művészeti vonatkozások mellett a könyv végén találhatjuk a Penyigén ma élőknek a neveit. Nyolcszáztizenöt név. Azt hiszem, minden ma Penyigén élő ember nevét megörökíti. Ez a könyv ilyen szempontból is eredeti. A képek egy részét hivatásos fotós készítette, de több régi, amatőr felvétel is segít megismerni Penyigét. Nem kívántak tudományos művet megjelentetni, az olvasmányosságra törekedtek az alkotók (nevüket a könyv végén olvashatjuk). Mind a huszonegy alkotó Penyigén él. A szerkesztés Kormány Margit és Körösi Miklósné munkája. Molnár Károly Csodás gyógyulások Nánáson ■ Katalin szerint akinek szeme és hite, érzékenysége van, Jézust is felfedezheti a képen. Egy másik fotón is érdekes jelenés, amit ő a mennyország szeretet-kapujának nevezett el. Az az igazság, hogy félek beszélni az élményeimről, mert bizonyára őrültnek tartanak, nem hiszik el, amiket mondok. Jeleket kapok odaföntről, Jézus időnként szól hozzám, jelenti magát. Nem hiszik el, de ez a képesség néha rosszul is jön nekem. Bejön hozzám egy ember, s látom rajta betegségeket, hogy milyen problémákkal küszködik. Persze a világért sem árulom el neki, nem akarom megijeszteni. Gyógyítani is csak azokat gyógyítom, akik kérik tőlem. - Hogyan vált tudatossá a gyógyítóerejére? - Történt egyszer, hogy egy kiskacsánk sánta, szerencsétlen lett, alig élt. Kezembe vettem, simogattam. Rövid idő alatt felerősödött, kiugrott a kezemből, s többé nem mutatta a betegség jeleit. A tenyeremből nagy erő áramlik. Ebből a hőt érzékeli az, akit kezelek. Járt ide, Hajdúnánásra egy orvos, természetgyógyász, aki az akupunktúra alkalmazásához is ért. – mondta nekem, Katika magában csodás erő lakozik, amit hasznosítani kell a mások gyógyítására. Azóta tagja lettem a Magyar Természetgyógyászok Egyesületének, van engedélyem, tagsági könyvem. - Az elmúlt években milyen nagyobb sikerei voltak? - Az egyik nő betegemnek csomó volt a mellében, ami négy kezelés hatására húsz nap alatt eltűnt. Egy másik asszony már hat éve volt férjnél, egy évig nem esett teherbe, nagyon szerettek volna gyereket. Petefészekfájdalmai voltak, ami négy kezelés hatására elmúlt, azóta ikrei születtek. Megint egy másikat meg kellett volna műteni, mert a méhében szövetburjánzást észleltek. Három kezelés hatására harminc nap alatt meggyógyult, nem kellett megoperálni.Katalin elmondja azt is, hogy az ő három tagú kis családja nagyon vallásos. A gyerek és ő görög katolikus, a férje református felekezetű. Az égből kapott jelek szerinte az ő beavatásának a fokozatai. Ezek a képek is úgy készültek, hogy könyörgött az Istenhez, adjon neki valami jelt, ha ez az energia tőle való, ha vele az Istennek tervei vannak. Érzem, hogy még ebben az évben - talán karácsonykor - megkapom a teljes tudást - mondja határozottan az asszony.) - Honnan ismeri a szakszavakat? - Sehonnan. Én nem tanultam ezen a téren semmit, viszont ha beszélni kezdek egy-egy betegségről, szinte nem is tudok róla, kijönnek a számon a szakkifejezések. A tünet és a betegség neve, a diagnózis, s a gyógyjavallatok. Molnár Andrásnénak egy jósnő ajánlotta, hogy menjen el Katalinhoz, ha meg akar gyógyulni. " Már volt egy gyermekem, aki tíz éve született, viszont hét éven át nem született másik. Sokat jártam orvoshoz, kórházban is feküdtem. Mind a két oldalon el volt dugulva a petevezetékem. Már a lombikbébi-megoldást vagyis a mesterséges megtermékenyítést javasolták az orvosok. Akkor mentem el Katalinhoz, akit nem ismertem, mert a város másik részén lakik. Négy kezelést kaptam tőle, a hasam alsó része fölé tartotta a kezét, amit igen melegnek éreztem. Egy hónapon belül teherbe estem. A kislányom egészséges, lassan három éves lesz. Biztos vagyok benne, hogy ő gyógyított meg - bizonygatja a fiatalasszony. Erdei Sándor A terápia gyors és fájdalommentes (FOTÓ: HORVÁTH)