Vasárnapi Kelet, 2000. május-december (1. évfolyam, 1-30. szám)

2000-05-28 / Mutatványszám (0. szám)

A Ljubljana is érdeklődött • Fájó pont a válogatottság Borók búcsúja a Lokitól Elvesztette egyik leg­jobbját a DVSC-Valdor női kézilabdacsapata, Borók Rita két évre Európa egyik legjobb női együtteséhez, a dán Viborghoz szer­ződött. Az átigazolás kapcsán beszélgettünk a kiváló átlövővel. - A Viborg már hosszú ideje invitálta önt, ám mindez csak néhány nappal a szerződés­­kötés előtt került nyilvános­ságra. Mi volt az oka a nagy titkolózásnak? - Ön igazából csak a szer­ződés aláírása után szerettem volna beszélni az ügyről, akkor, amikor már minden biztossá vált. Egy ilyen ügylet ugyanis mindig két félen múlik, s ha esetleg én mondok nemet, so­kan akkor is azt gondolták volna, hogy „na, ez a Borók nem kellett a Viborgnak”.­­ Több gárda is szívesen látta volna a soraiban. Mivel sztárcsapatokról van szó, nyil­ván valamennyi ajánlat anyag­ilag is nagyon kecsegtető volt. Mi döntött végül a Viborg mel­lett? - Valóban hívott a Győr és a Cornexi, egy alkalommal a Du­­naferr is megkeresett, s a szlo­vén Ljubljana, Elekes Csilla jelenlegi csapata is érdeklődött utánam. Azért választottam végül a dánokat, mert számom­ra rendkívül szimpatikus a kézi­labdához való hozzáállásuk, a mentalitásuk, s az a nyugalom, ami a mindennapi életben is jellemzi őket. Úgy érik el a sike­reiket, hogy a munka mellett naponta csupán egyszer edze­nek, s a tréningeken is inkább a technikai képzésre helyezik a hangsúlyt, s ez a szemlélet nagyon közel áll hozzám. - Sokak szerint a mögöt­tünk lévő szezonban a játé­kosok között is igen népszerű Bíró Imre volt a titka a Loki jó szereplésének. Ha ő maradt volna az edző, akkor is eliga­zolt volna Debrecenből? - Valószínűleg igen, hiszen Bíró Imre is azt mondta, hogy a Viborg csapatában való szerep­lés óriási lehetőség a számomra. Ráadásul úgy érzem, ha most nem döntök így, akkor később már nem is szerződtem volna külföldre. - Nem titok, hogy a Loki nem kapott egyetlen fillért sem önért. Miért? - Egy évvel ezelőtt a debre­ceni klub szerződést szegett a játékosokkal szemben, nem kaptuk meg az ígért járandósá­gainkat. Ezt végül a játékostár­saimmal úgy oldottuk meg, hogy lemondtunk a követelé­seinkről, ám cserébe saját ma­gunk rendelkezhettünk a já­tékjogunkkal. - Nem is olyan régen egy évet már eltöltött Debrecentől távol. A Fradiban eltöltött esz­tendő azonban nem igazán jött össze, így vissza is tért a Lokiba. Nem tart-e attól, hogy ez újra bekövetkezik? - Rendszeresen játszottam a Ferencvárosban, mégis honvá­gyam volt. Ez bizonyára Dá­niában is így lesz, de úgy érzem, a mai fejemmel, érettebben, másképp élem majd meg a távollétet. Ráadásul nem leszek egyedül, hiszen velem tart Dániába a barátom is. - Lát-e arra lehetőséget, hogy a Viborgból ismét beke­rüljön a válogatottba? - A válogatottság számomra nagyon fájó pont, hisz annak idején édesanyám halála, illetve az ujjműtétem miatt mondtam le a nemzeti csapatban való sze­replésről, de ez a döntésem egy­általán nem volt végleges. Saj­nos, a szövetségi kapitányt nem tudtam személyesen értesíteni, aki azóta teljesen elfejtkezett rólam, így sajnos a sydney-i olimpia is kimarad az életem­ből. Én azonban még nem tet­tem le a válogatottságról, ha hív­nak, szívesen jövök. - Ilyenkor szinte kötelező kérdés: mire emlékszik majd a legszívesebben a DVSC-ben el­töltött időszakból? - Nagyon nehéz erre válaszol­ni, ugyanis itt kezdtem a pálya­futásomat, itt értem el a leg­nagyobb sikereimet, ide kötnek a csapattársak és a fantasztikus szurkolótábor is, amely a fontos pillanatokban mindig belehaj­tott a jó játékba és a győzelem­be. - Láthatjuk-e még valaha a Lokiban? - Elképzelhető, ám erről most még nagyon korai beszélni. Két évig biztosan Dániában játszom majd, s ez idő alatt nagyon sok minden történhet. Ha jól érzem magam, lehet, hogy még tovább is kinn maradok. A barátommal kisbabát is szeretnénk, ám ezek egyelőre csak tervek, majd meglátjuk, mit hoz a jövő. Kozák Zoltán Sokan fájlalják a csinos sportoló távozását (FOTÓ: IKLÓDY) Suliexpo Szabolcsban Pénteken megnyílt Nyíregyházán az egész hétvégén zajló Suliexpo. A nemzetközi rendezvényre Sóstón a Park Hotelban, illetve a Hotel Paradise területén kerül sor. Az idén a rendezvény a millennium jegyében zajlik, ezért kísérő rendezvényként a Megyeháza dísztermében Kárpátia Parlament volt péntek délután, amelyen a diákok elmondták véleményüket a magyarság történelmi szerepéről. Százhét iskola több mint százötven művészeti produkcióval jelentkezett. Ezen kívül számos pályázatra küldhették be munkáikat a diákok. Idén is gazdag a kirakodóvásár, ahol min­denki saját termékeit árusíthatja. A megnyitón Helmeczy László, a Megyei Közgyűlés elnöke és Csabai Lászlóné, Nyíregyháza polgármestere köszöntötte a résztvevőket. Kosinszky Zsuzsa, az Oktatási Minisztérium képviseletében kívánt kellemes munkát és időtöltést. A nap folyamán volt kosztümös történelmi felvonulás a Kossuth téren, tűzijáték, találkozhattak a résztvevők és az érdeklődők a Szent György lovagrend tagjaival is. A Suliexpo résztvevői este ünnepi műsorral köszöntötték Nyíregyháza polgárait. Magyarország minden megyéjéből érkeztek a résztvevők, de jöttek Szerbiából, Romániából, Ukrajnából és Szlovákiából is. Naponta 1800 diákkal számolnak a szervezők, akikhez csat­lakoznak a vendégek, így igazi népünnepélyben lehet részük a Sóstón. Az Oktatási Minisztérium jelentős összeggel támogatta a rendezvényt, s a Megyei Közgyűlés és a város önkormányzata is kivette részét a rendezvény finanszírozásából. Sok vállalkozó és intézmény is segített, a Suliexpo Alapítvány számlájára is szépen érkeztek az adományok. A Sóstón három színpadon mutatkozhatnak be a résztvevők, akiknek a teljesítményét zsűri figyeli, azért, hogy illő jutalomban részesüljenek a legjobbak. Vasárnap nagy­szabású gálával fejeződik be a Suliexpo 2000. Nagy István Attila Egy ember életét vesztette, egy pedig könnyű sérüléseket szenvedett abban a balesetben, amely pénteken éjszaka történt a Hajdúvid és Hajdúböszörmény közötti úton. A tragédiát valószínűleg az okozta, hogy a sofőr elveszítette uralmát a jármű fölött, s az árokba hajtott (FOTÓ: CZEGLÉDI) 2000. május 28. * RÉGIÓ* 3 Szemünk fénye Szemünk fénye a gyermek, s velük ünnepeltük, ünne­peljük őket ezen a gyer­meki két­ napon, merthogy a rendezvények szombaton és vasárnap is nagy számban zajlottak és zajlanak min­denütt. A szeretet iránya előre mutat, s nem visszafelé. Az ember nem képes úgy szeretni a szüleit, mint a gyermekeit, a szüleinktől kapott szeretetet nem a szüleinknek adjuk vissza, hanem a gyermekeinknek adjuk tovább. Egy anya el tud tartani öt gyereket, de öt gyerek nem tud eltartani egy anyát - milyen sok példát tudnánk erre hozni. De ne szomorítsuk magunkat keserves tapasztalatokkal, örüljünk inkább a gyermekeinknek, szer­essük őket, neveljük-tápláljuk őket életlíró teremt­ményekké. Hányan és hányan megmondták már, hogyan neveljük, hogyan ne a gyerekeinket, s ezek a tanácsok sokszor egymásnak ellentmondanak. Alighanem az a legokosabb útmutatás, miszerint mindenféle módszernél fontosabb a szeretet. Ha az ember szereti a gyerekét, gyerekeit, már nagy baj nem lehet. Még akkor sem, ha szorongat­ a szegénység. Természetesen nem majomszeretetre gondol­unk, nem örökké óvó-aggódó érzeményre, s nem is szigorú, korlátozó viszonyulásra. Mint mindenben, ebben sem jó a túlzás, érdemes a középutat választani. Nem az a szülő neveli jól a gyerekét, aki mindent megad neki, megóvja a munkától, a harctól, a széltől is - ezekből a gyerekekből életképtelen, a szülők nélkül szinte lépni sem tudó felnőttek lesznek. A szülők pedig nem élnek örökké. (Már csak azért sem, mert az élet úgy működik, mint valamikor a szovjet hadsereg: az emberanyagért nem kár, van belőle bőven.) S az is tévút, ha spártai módon felesleges dresszúráknak tesszük ki csemetéinket, mondván: hadd szokják az életet. Szemünk fényeinek legszívesebenn mindent megad­nánk, és sok mindent meg is adunk. Ám egy valamit nem tudunk nekik adni: sorsot. Sokan ezt is megpróbálják, nem képesek elfogadni, hogy nem születtek istennek. Népi hagyományok Penyigén A millecentenárium évében jelent meg 1996- ban a Hagyományok Penyigén című alkotás, amely döntően Kormány Margit nyugdíjas pedagógus munkásságát tükrözte. A kiadó és az alkotók most egy újabb művel jelentkeztek: Hagyományok Penyigén címmel. A kiadó munkatársa elmondta, hogy a megjelenésben nagy szerepe volt Körösi Miklósné polgármesternek. Ez a könyv is szól néprajzról, de mindenek előtt a település történetéről napjainkig. Tehát 2000-ben keresztmetszetet ad a máról, de mai szemmel visszatekintenek a múltba is. A helytörténeti, kulturális, egy­házi,földrajzi, művészeti vonatkozások mel­lett a könyv végén találhatjuk a Penyigén ma élőknek a neveit. Nyolcszáztizenöt név. Azt hiszem, min­den ma Penyigén élő ember nevét megörökíti. Ez a könyv ilyen szempontból is eredeti. A képek egy részét hivatásos fotós készítette, de több régi, amatőr felvétel is segít megismerni Penyigét. Nem kívántak tudományos művet megjelentetni, az olvasmányosságra törekedtek az alkotók (nevüket a könyv végén olvashatjuk). Mind a huszonegy alkotó Penyigén él. A szerkesztés Kormány Margit és Körösi Miklósné munkája. Molnár Károly Csodás gyógyulások Nánáson ■ Katalin szerint akinek szeme és hite, érzékenysége van, Jézust is felfedezheti a képen. Egy másik fotón is érdekes jelenés, amit ő a mennyország szeretet-kapujának nevezett el.­ ­ Az az igazság, hogy félek beszélni az élményeimről, mert bizonyára őrültnek tar­tanak, nem hiszik el, amiket mondok. Jeleket kapok odaföntről, Jézus időnként szól hozzám, jelenti magát. Nem hiszik el, de ez a képesség néha rosszul is jön nekem. Bejön hozzám egy ember, s látom rajt­a betegségeket, hogy milyen problémákkal küszködik. Persze a világért sem árulom el neki, nem akarom megijeszteni. Gyógyítani is csak azokat gyógyítom, akik kérik tőlem. - Hogyan vált tudatossá a gyógyítóere­jére? - Történt egyszer, hogy egy kiskacsánk sánta, szerencsétlen lett, alig élt. Kezembe vettem, simogattam. Rövid idő alatt fel­erősödött, kiugrott a kezemből, s többé nem mutatta a betegség jeleit. A tenyeremből nagy erő áramlik. Ebből a hőt érzékeli az, akit kezelek. Járt ide, Hajdúnánásra egy orvos, természetgyógyász, aki az akupunk­túra alkalmazásához is ért. – mondta nekem, Katika magában csodás erő lakozik, amit hasznosítani kell a mások gyógyítására. Azóta tagja lettem a Magyar Ter­mészetgyó­­gyászok Egyesületének, van engedélyem, tagsági könyvem. - Az elmúlt években milyen nagyobb sikerei voltak? - Az egyik nő betegemnek csomó volt a mellében, ami négy kezelés hatására húsz nap alatt eltűnt. Egy másik asszony már hat éve volt férjnél, egy évig nem esett teherbe, nagyon szerettek volna gyereket. Petefészek­fájdalmai voltak, ami négy kezelés hatására elmúlt, azóta ikrei születtek. Megint egy másikat meg kellett volna műteni, mert a méhében szövetburjánzást észleltek. Három kezelés hatására harminc nap alatt meggyó­gyult, nem kellett megoperálni.­­Katalin elmondja azt is, hogy az ő három tagú kis családja nagyon vallásos. A gyerek és ő görög katolikus, a férje református fele­kezetű. Az égből kapott jelek szerinte az ő beavatásának a fokozatai. Ezek a képek is úgy készültek, hogy könyörgött az Istenhez, adjon neki valami jelt, ha ez az energia tőle való, ha vele az Istennek tervei vannak. Érzem, hogy még ebben az évben - talán karácsonykor - megkapom a teljes tudást - mondja határozottan az asszony.) - Honnan ismeri a szakszavakat? - Sehonnan. Én nem tanultam ezen a téren semmit, viszont ha beszélni kezdek egy-egy betegségről, szinte nem is tudok róla, kijön­nek a számon a szakkifejezések. A tünet és a betegség neve, a diagnózis, s a gyógyjavalla­tok. Molnár Andrásnénak egy jósnő ajánlotta, hogy menjen el Katalinhoz, ha meg akar gyó­gyulni. "­­ Már volt egy gyermekem, aki tíz éve született, viszont hét éven át nem született másik. Sokat jártam orvoshoz, kórházban is feküdtem. Mind a két oldalon el volt dugulva a petevezetékem. Már a lombikbébi-meg­­oldást vagyis a mesterséges megtermé­kenyítést javasolták az orvosok. Akkor men­tem el Katalinhoz, akit nem ismertem, mert a város másik részén lakik. Négy kezelést kap­tam tőle, a hasam alsó része fölé tartotta a kezét, amit igen melegnek éreztem. Egy hónapon belül teherbe estem. A kislányom egészséges, lassan három éves lesz. Biztos vagyok benne, hogy ő gyógyított meg - bizonygatja a fiatalasszony. Erdei Sándor A terápia gyors és fájdalommentes (FOTÓ: HORVÁTH)

Next