Vasárnapi Nógrád Megyei Hírlap, 2000. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
2000-01-23 / 4. szám
2000. január 23. ★ ARCKÉP ★ 7 Bort, búzát, békességet! Gyimóthy Gézát, a kisgazdapárt és a parlament egyik alelnökét stílusosan így köszöntöttem az interjú elkezdése előtt lakásán, s átadtam neki lapunk cseppet sem jelképes ajándékait: a bort, a búzát és a békességet. Konkrétan azt a névre szólóan felcímkézett palackot, amibe a Zsigmond Király Borlovagrend zászlós borát, a neszmélyi olaszrizlinget töltötték, valamint azt a csaknem fél kilónyi búzát, amit a naszályi Dunavölgye Mezőgazdasági Termelő és Szolgáltató Részvénytársaság által az ő tulajdonában lévő, tőle haszonbérbe vett termőföldön arattak le 1999-ben, s erről hivatalos, pecsétes igazolást is kiállítottak a gazdaság vezetői, egykori munkatársai. A békességet férfias kézfogással konkretizáltuk. Ezután első kérdéseink is a kisgazdaköszöntéshez kötődtek. - Mit jelent önnek a bor ? GY. G.: - Nem vagyok alkoholizáló ember, de prűd sem. Alkalomszerűen szoktam szeszes italt inni, többnyire fehérbort. Leginkább a chardonney-t szeretem. Nekem sajnos nincs szőlőm, az apósomnak szoktam segíteni. Talán ha majd nyugdíjas leszek, akkor mostani kertészkedéseimet kibővítem, s igazi kisgazdaként nagyobb területű földet fogok művelni. Egyébként tavaly óta tiszteletbeli tagja vagyok a szabadszállási borlovagrendnek. Felkérésüket azért fogadtam el, mert megítélésem szerint sokan próbálják az alföldi borokat lejáratni, kizárólag hamisítottnak feltüntetni, de ez nem igaz. A Nagy- Alföld legjobb fajtái igenis tőkén teremnek, s azok népszerűsítésében szívesen vállalok szerepet én is. EBI- A búzáéban is? GY. G.: - Feltétlenül. Főleg Lázért, mert agrármérnökként is fáj nekem, hogy a kalászosok termelése csökkent az utóbbi években. A búza egyébként egyenlő a kenyérrel, ami nélkülözhetetlen az űrvacsoránál. Fogyasztása felemelő érzést biztosít számomra. AzrSS mi a helyzet a békességgel? Ez különösen érdekel, mert - ne vegye rossz néven - önre igazán nem jellemző. GY. G.: - Valóban. De pártom és nemzetem élete is harcok sorozata. Én az Úrjézust tekintem zsinórmértéknek, aki kegyes volt, megbocsátó, a kufárokat mégis korbáccsal verte ki templomából. Meggyőződésem, hogy a kisemberek is ezt várják azokkal a vezetőkkel szemben, akik hatalmukat nem a tömegek, hanem saját maguk érdekében használják fel. |305|- Vannak „kufárok" ma is? GV G: - De még mennyire! Ám - Kikre gondol? GV. G.: - Név szerint nem sorolom fel őket. Az viszont tény, hogy minden pártban akadnak olyanok, akik politikai hatalmukat anyagi haszonszerzésre fordítják. IfrlA - Az FKGP-ben is? GY. G.: - Igen. Harcolok ellenük, s ők tudják ezt. Nálunk azért kevesebben vannak ilyenek mint máshol. Will - Ezek szerint a békesség önnél harcot jelent. GY. G.: - Az áldást Krisztustól kapjuk. Békességet kérünk embertársainknak is, de a jó szándékúak érdekében küzdenünk kell. A béke egyébként elvont fogalom, sorozatos harcok árán kell megvalósulnia. Páü - Ezért kommunistázik még ma is? GY. G.: - Az egyszerű párttagokkal sosem volt bajom. Ellenben azokkal a kommunista vezetőkkel, akik a spontán privatizáció során hozzájárultak munkahelyek ezreinek elvesztéséhez, s párttitkárokból ők lettek az új tőkések tisztességtelenül meggazdagodók , azokkal igen. 153TM Ilyen emberekkel sűrűn találkozhat politikustársai között. Hogyan boldogul velük? GY. G.: - Mindig van két választásunk. Vagy igazodunk, ha úgy tetszik nyalunk, vagy fejjel megyünk a falnak megrögzött igazságunk védelme érdekében. Gyakran választom a második megoldást, s még egyszer sem bántam meg. Én ideológiai, erkölcsi alapon állok, elveimet nem adtam fel sosem. Mióta politizálok, egyetlen üzletet nem kötöttem meg, nincs egy vállalkozásom sem. Egyszerű, falusi gyerekből lettem a szamárlétrát végigjárva az FKGP alelnöke, majd tavaly óta a parlamenté is. Atilíi - Ha már szóba hozta a kezdeteket, kérem, meséljen a családjáról! GY. G.: - Én is hadd legyek stílusos! Az „Isten-Haza-Család” jegyében, ami nálam teljes egységet alkot. Én még az erőmet is Istentől kaptam. Úgy szoktam mondani, hogy először református vagyok, aztán presbiter és mindezek után kisgazda. Vagyis számomra Isten az első, akinek a kezéből veszem az életemet, a feleségemet, a gyerekeimet. Értük adok hálát a heidelbergi káté szellemében, Istennel együtt ők adják életem értelmét. >i!B - Igazán szép gondolatok ezek, de saját gyerekkorára gondoltam. GY. G.: - Sajnos régen volt, de a Naszályon református lelkészként szolgálatot teljesítő édesapám jelleme már akkor is példaértékű volt számomra, aki mindig a békességre törekedett. Még 1956-ban is, amikor a Tata és Almásfüzitő közötti községben a Forradalmi Nemzeti Bizottság elnökeként igyekezett mindent megtenni a nyugalom biztosításáért. Ez sikerült is neki, még---------------------iskolái, általánosnak (Gödöllo) is sokat kellett szenvednie emiatt a későbbiekben. Filmszerű, de nekem gyerekkori valóság, amikor éjjel megjelent a fekete autó, s a pufajkások elvitték őt. ” Bizonyára nem csak ilyen szomorú emlékei vannak ebből az időszakból. GY. G.: - Egész ifjúságomat meghatározta, hogy papgyerek voltam, de ma is nagyon nagy szeretettel gondolok vissza két tanáromra, Homokos Józsefnére és Kocsi Imrére, akik tanítványukként is felnőttként kezeltek. Engedték, hogy szabadon kifejthessem nézeteimet, ha szükségét éreztem, akkor vitatkozhattam is velük. Ez a katonaságnál ez utóbbira nem nyílhatott lehetősége. GY. G.: De nem ám! Megvallott hitem miatt háromszor annyit küldtek őrségbe, hogy így is kiszúrjanak velem, de nem érték el a céljukat. Ellenkezőleg. Megerősített mindaz, amivel gyengíteni akartak. Számomra természetes volt, hogy mindvégig sima vállapos honvédként szolgáltam. Leszerelésemkor a szokásoknak megfelelően mégis szakaszvezetővé léptettek elő. Ennek köszönhetően manapság néha tréfálkozom is a tábornokokkal, hogy nekik csak egy csillagjuk van, nekem viszont három. A katonaság után elvégezte az egyetemet, majd a leghosszabban korábbi lakóhelyének termelőszövetkezetében dolgozott, mielőtt politikus lett. GY. G.: - Első munkahelyem a felsőbabádi állami gazdaság volt, majd 1977 nyarán, amikor drága apám nagyon beteg lett, kértem, hogy Naszályra kerülhessek. Ezt Virágh Ferenc tszelnök lehetővé is tette számomra, így valóban ott dolgoztam főállattenyésztőként 14 évig. EtM - Politikusként aztán gyorsabban és nagyobb karriert futott be. GY. G.: - Csak akkor váltottam, amikor 1991-ben megválasztottak a Kisgazdapárt országos főtitkárának helyettesévé, amit egy év múlva a főtitkárság követett, s ártalkalmazott lettem. A rendszerváltás előtt ,,fizetett forradalmároknak” minősítették az ilyen állást betöltőket. GY. G.: Igaz, igaz. De micsoda különbség van a kettő között! Ugye nem kell részleteznem? ÜVili - Nem. Ellenben arra megkérném, hogy egyértelmű választ adjon az utolsó kérdésre! Szeretne Torgyán József utódjává válni a párt élén abban az esetben, ha ő köztársasági elnök lenne? GY. G.: Ha eljön az az idő, amikor meg kell keresni utódját a pártelnöki székben, akkor arról a tagságnak kell döntenie. Ha jelölnek, vállalni fogom a megmérettetést a demokratikus, titkos választás során. Palásti Péter Mások mondják róla Márkus Mihály, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke: - Édesapja révén gyerekkorától ismerem. A tatai gyülekezeti énekkar alapító tagja, 1975 óta lelkes basszistája, feleségével is itt találtak egymásra. Természetesen örülök annak, hogy valamennyi egyházhoz kötődő rendezvénynek aktív résztvevője, s annak is, hogy közéleti ténykedése során következetesen ügyelt arra, hogy az ilyen alkalmakkor senkivel se bonyolódjon politikai vitába. Egyébként a hitoktatás újraszervezésekor magam is új oldaláról ismertem meg. Egy évig hitoktatóként működött a gyerekek nagy-nagy örömére, akik rendkívül lelkesedtek érte. Szili Katalin, a parlament MSZP-s alelnöke: - Mint kollégáról csak elismeréssel szólhatok róla. Kellemes, korrekt, segítőkész munkatárs. Az, hogy nem vagyunk azonos politikai platformon, engem nem zavar, mert mindenkiben tisztelem a saját érzéseit, gondolatait, amit fordítva is elvárok. Egyszer azt mondta nekem, ha bajszom lenne, egészen jó kisgazda válna belőlem. Ugye mondanom sem kell, hogy ezt nem vettem komolyan. Azt viszont igen, amit még 1995-ben állapított meg találóan. Eszerint amilyen a kormány, olyan a parlamentje. Ezzel tökéletesen egyetértek. Különösen most. Bánkúti Árpád, egykori munkatársa: - A naszályi Dunavölgye Termelőszövetkezetben még nem volt olyan erős a hangja, mint most. Ezen a téren sokat változott, de emberségében, tisztességében nem. Közszerepléseit figyelve - szerintem - olyan maradt, mint régen. Küzdő, nemes, szabadlelkű diák. Azt mondja, ami a szívén van. Egyszer nagy bajba kerültem. Lerobbant a kocsim, amikor a fővárosba kellett volna indulnunk a barátaimmal. Ő azonnal felajánlotta a Trabantját. Még akkor sem visszakozott, amikor megtudta, hogy hobbizenekarunk teljes felszerelését is el kell szállítania. ,,Papírjaguárja"’ vánszorgott, füstölve erőlködött az emelkedőkön, még a rendőr is leállított bennünket emiatt, de neki köszönhetően időben sikerült odaérnünk. FOTÓ: HARASZTI NORBERT