Vasárnapi Nógrád Megyei Hírlap, 2002. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)

2002-04-21 / 16. szám

2002. ÁPRILIS 21. HORIZONT3 Az Örök Város öröksége • Róma, a városok anyja min­denkit szeretettel keblére ölel. Ez az ölelés roppant kellemes mindazok számára, akik csak lá­togatóként, és csupán rövid időre teszik tiszteletüket itt. S persze, annak a mintegy 6 millió em­bernek, akik otthonukként tartják számon a hagyomány szerint hét dombon alapított várost. Ennek a kellemetesség­nek az okát kereshetjük számos jegyben, így egyebek mellett a derűs, napfényes mediterrán ég­ben és tájban, a tenger közelsé­gében, azután a márciusban nyí­ló csodás virágözönnel és az érle­lődő gyümölcstől roskadozó cit­rom- és narancsfákkal. A helyi konyhában és az apró szokások­ban, valójában az élni tudás min­dennapi művészetében. A szel­­lős, ligetes városban csaknem minden ház tetején tetőkert, fák­kal, virágokkal és bokrokkal, lent a parkokban a jellegzetes cipru­sok, pineák és olyan növények díszlenek keresetlen egyszerű­séggel, melyek mifelénk csak széltől is óvott szobanövényként képzelhetők el. A latin szellem világossága és életöröme — a la dolce vita — jól megfér az évszázados vallási hagyományokkal, s talán e sajá­tosságok vegyüléke a nyitja az itt élők karakterének. Ők az „Örök Város” örökösei. Ha beszélhe­tünk egyáltalán erről egy sokszí­nű, a legenda szerint Romulus és Rémus által még a nagyon messzi, i. e. 753-ban alapított vi­lágváros esetében egyáltalán. Róma forgalmas, lüktető metropolisz, nagyváros, nap­közben végtelen autócsordák özönlik el útjait. Különösen csúcsforgalomban pillanatok alatt akár az elővárosi autópályá­kon, körgyűrűkön is több tíz ki­lométeres sorok alakulhatnak ki a lehajtóknál, a kereszteződések­nél. Aligha vezet minden út Ró­mába, ám hogy mégis rengeteg, abban szemernyi kételyünk sem lehet. Az olaszok nem túl udva­rias, viszont jó vezetők, és min­denen átsüt szenvedélyük igazi tárgya, az autó iránti olthatat­­lan rajongásuk. Az olasz ember az autójában és az autójáért él. Ha azt mondjuk, igen, az autó iránti olthatatlan vágyuk — Fer­rari, FIAT, Alfa Romeo, Pininfarina, Forma 1, Monza, a gyorsfizető autópályák sűrű hálózata —, melynek jeleivel az utcákon lépten-nyomon találko­zunk, akkor nem szabad elfeled­ni az ország hasonló nagyságren­dű másik szenvedélyét, a labda­rúgást sem. A főváros dédelge­tett csapatainak, a Roma és a Lazio együtteseinek a mérkőzé­seire tízezrek zarándokolnak el hétvégenként, amikor az utcákat ellepik a stadion felé szállingózó, az imádott csapat emblémáját és színeit trikójukon, sapkáikon és sáljaikon hordozó futballrajongó férfiak és nők. Itt minden a hagyomány és a múlt. Nem a hivalkodó, csak a bárki számára magától értetődő­en meg- és átélhető múlt. A drukkerek szokásaitól az évezre­des vízvezetékig. Bár látható könnyedséggel váltak meg idén nemzeti pénznemüktől, a lírától, s vették át az egységesülő Euró­pa pénzét, az eurót. A sok nulla levágásával talán még egyszerű­södött is a számolás, az élet — meg persze, kicsit drágult­­ , hogy nem a tízezrekkel, százez­rekkel kell bűvészkedni. A múlt emlékeire épült város egész jól él és egészen jól tud együtt élni mindezzel a szédítően gazdag múlttal. Az ókortól, az etruszk és latin elődöktől a római biro­dalomig, a különféle barbár hó­dítóktól a kereszténység felvi­rágzásáig. Rómában a régi míto­szok és történetek megelevened­nek, fényt­ kapnak, tapinthatóvá válnak. A történelemkönyvek unalmas lapjairól portól szürkél­­lő császárok, hadvezérek, mé­­regkeverők, költők és kegyencek ércalakjai lépnek elő frissen a ka­­tedraszagú homályból. Egy-egy utcasarok mögül előbukkanó emlékek évezredeket visznek vissza az időben. Az ármányok, cselszövések, gyilkosságok, fé­nyes lakomák, a pompa és a mű­vészetek virágzásának idejébe, Róma aranykorába. Noha a mai Róma szerfölött jól bánik ezzel az öröklött nemesfémtartalékkal, és a régiből könnyűszerrel ková­csol magának új, szépen csengő aranyakat. Hogy mit érdemes megnézni egy röpke római látogatás alatt, ha már éveket nem tölthetünk el ebben a csodás városban? Csak a legszükségesebb látniva­lók megtekintése is legalább pár napos biztos és feszített elfoglalt­ságot ad az érdeklődőnek. Nem beszélve az idegen helyen oly fontos céltalan lődörgésről, fagy­laltozásról, romantikus, minden cél nélküli barangolásról és néze­lődésről, étterembe beülésről. Rómában, illetve a vele egy, s a kereszténység központjának számító Vatikánban rengeteg ré­gebbnél is régebbi, szebbnél is szebb részletekkel és történelmi múlttal gazdag, nagy nevű mes­terek műalkotásaival ékes egyhá­zi építmény, templom és kápolna található. Ám mindezek koroná­ja a Basilica di San Pietro, azaz Róma első püspökének szentelt Szent Péter-székesegyház. Az idős Michelangelo is otthagyta keze nyomát a páratlan épületen. Neki köszönhető a világ tán leg­csodálatosabb kupolája. Bernini oszlopcsarnoka fölött található a pápai áldásosztó loggia. Az öt nagy bejárati kapu közül a jobb oldalit csak a huszonöt évente ki­hirdetett Szent Évben nyitják ki. Legutóbb erre két éve, 2000-ben került sor, amikor II. János Pál egy kis aranykalapáccsal jelképe­sen is feltörte a befalazott átjárót. A bazilika belseje lenyűgöző, a hatalmas méreteket azonban a legapróbb részletekig kitöltik a freskók, a mozaikok, a díszek és a rendkívül gazdag aranyozás. Nem is templomként hat tulaj­donképpen, hanem valamilyen mérhetetlen birodalom pompás fogadótermeként és kincses­­kamrájaként. A székesegyház leghíresebb műalkotása a bejárat közelében, a jobb oldali hajó első kápolnájában található. Miche­langelo 25 éves kori remekműve, a Fájdalmas Anya, Szűz Mária a keresztről levett halott Krisztus­sal azonban egy kis csalódást okoz. Nem a Piéta, hanem a vi­szonylag nem túl hatalmas szo­bor elé - egy őrült 1972-es me­rénylete miatt - szerelt golyóálló üveg miatt, amely útját állja a részletek szemrevételezésének és a látvány zavartalan befogadá­sának. Számunkra, magyar láto­gatók számára akad egy szemé­lyes részlet is, 1980-ban szentel­ték fel itt a Magyarok Nagyas­­­szonya-kápolnát. A Bernini tervezte hatalmas, el­lipszis alakú Szent Péter dísztér legalább ilyen csoda, a kétoldalt félkörben elhelyezkedő négyes oszlopsoraival, a kollonádokkal és a középütt lévő antik obeliszk­­kel, a két szökőkúttal. A tengely egyik végén, a Szent Péter-bazili­­kával szemben, a tér másik végén betorkolló széles sugárúttal, a via Conciliazionéval. A Hadrianus császár által sa­ját síremlékének építtetett An­gyalvár a későbbiekben inkább szolgált a pápáknak biztonságos menedéket nyújtó erődként és kincstárként, mint mauzóleum­ként. Aztán börtön lett belőle, miután pápák sorának rezidenci­ájaként szolgált volna. A XV. szá­zadban VI. Sándor megépíttette a Vatikánnal összeköttetést biz­tosító fedett átjárót. Utóda, VII. Kelemen ezen keresztül mene­kült, amikor V. Károly zsoldosai elfoglalták és kifosztották Rómát. A Vatikán, Vatikánváros a vi­lág legkisebb, független, önálló állama — saját bélyeggel és már­ciustól saját euro-érmékkel —, ahová azonban nem kell útlevél vagy vízum. Sőt Rómában járva szinte észrevétlenül léphetjük át a határát. A Vatikáni Múzeum a világ legjelentősebb antik gyűjte­ményének és felbecsülhetetlen művészeti értékeknek a birtoko­sa. A gazdagon díszített pápai lakosztályok, kápolnák és foga­dótermek roskadoznak a legna­gyobb — Raffaello, Botticelli — nevek munkáitól. Akinek kevés ideje van, az rögtön a Sixtusi­­kápolna Michelangelo-freskói­­val, a lenyűgöző Utolsó ítélettel és a mennyezeti teremtés képei­vel kezdte a sort. A Colosseum hatalmas tömb­je összetéveszthetetlen. Az egy­kor 50 ezer nézőt befogadó, vé­res gladiátori és cirkuszi játékok, életre-halálra menő ember- és ál­latviadalok helyszíne, az aréna ott terpeszkedik a város szívé­ben. Az antik időkben még telje­sen ingyenes volt az efféle mulat­ság , közben hűsítővel, cseme­gékkel, finom ételekkel frissítet­ték magukat az izgalmas csaták közben a nézők­­, a későbbi ko­rokban pedig a Colosseum in­gyenes kőbányaként szolgálta az épülő Rómát. Több mint a fe­lét sikeresen el is hordták az év­századok alatt. Most azonban is­mét kíváncsiak ezreit vonzza. Végig kell gyalogolni a Forum Romanum romjai, szentélyei és diadalívei között, és föl kell mász­ni a Capitoliumra. Nagyon is megéri benézni a Pantheonba, állni egy kis ideig az antik kupola alatt. Nem éri meg kihagyni a Piazza Navona tarka nyüzsgését, pantomimeseit, mutatványosait, szökőkútjait és éjszakai életét, s feltétlenül érdemes ott ülni egy darabig a világ egyik legnevezete­sebb találkahelyén, a Spanyol lépcsőn, ott, ahol pár napja még csokoládé húsvéti tojások, most pedig dísznövények trónolnak, és lenézni a süllyedő bárkát ábrázo­ló díszkútra. Aki sajnálja elszórni a drága euro-aprót, az tartson kéznél pár jó magyar forintot, ha a Trevi-kút közelébe ér. Tudják: jobb kézzel, bal váll fölött, és nem visszanézni. Akkor biztos a visszatérés. Róma leghíresebb szökőkútja szűk utcákból nyitó pici téren áll, egy palota hátsó fa­lához simulva. A monumentális, a tenger jelképeit, isteneit, isten­nőit felvonultató kútban fürdő­­zött annak idején a vonzó idomú skandináv szépség, Anita Ekbert, bár a Trevinél a vízhez ál­talában szintén oly nehéz hozzá­férni a turisták jókora bámész tö­megétől, mint egykor a filmsztár­hoz lehetett. Egyébiránt Rómá­ban mindig, minden évszakban és szinte mindenütt sok a turis­ta, a világ legtávolabbi sarkaiból érkező bámészkodó. Úgyhogy az emberkerülők és zavartalan ma­gányra vágyók tegyenek le ter­vükről, és kerüljék el a várost... Érdemes elmenni a Róma ki­kötőjének nevezett, a Tevere (Tiberis) torkolatánál, a Tirrén­­tenger partján lévő Ostiába, és megnézni a fekete homokkal sze­gélyezett parti fövenyt. És akkor még egy szót sem beszéltünk a csodálatos ízű és változatosságú fagylaltkölteményekről, továb­bá a helyi borokról, sajtokról, ételekről, az olasz konyháról, az olasz emberekről, a nőkről, a kevés kutyáról, az olasz divatról, az öltözködéskultúráról, az elér­hető, olcsóbb árfekvésű, de re­mek minőségű zakókról, kosztü­mökről, cipőkről, táskákról és egyéb bőrholmikról, a zsibvásá­rokról, az articsóka-ünnepről... (KJ) A Colosseum - föntről A roppant színes éjszakai életéről híres Piazza Navona Az Angyalvár: pápai menedék Az antik Róma makettje Róma egyik legismertebb találkozóhelye a Spanyol lépcső Egy drága város • A római árak különösen érdekesek lehetnek az utazás előtt ál­ló számára (1 euro kb. 245 forint). • Egy, a római tömegközlekedésben, metróban érvényes napi­jegy 3,1 euro. • A Vatikáni Múzeum belépője 10 euro. • Az Angyalvárba 6 euróért lehet bejutni. • A Colosseum 9 euróért látogatható. • A templomokba, így a Szent Péter-bazilikába is ingyenes a be­jutás (egyes helyszínekért, így kincstár, sírkamra, altemplom, templomtorony, kupola, helyi kiállítás, múzeum, azonban álta­lában fizetni kell). • Egy kis adag fagylalt (kb. két-három gombócnyi) 1,60 euro. • Egy üveg vagy korsó sör 2,5-3,60 euro. Boltban 1,20-1,50 euro. Egy szendvics 2,50-3,50 euro. Fél kiló kenyér 2,90-3,50 euro. Egy nagyobb szelet pizza 6-8 euro. Egy nagy adag húsos, ragus, szószos tésztaétel — paradicsommártás, tejszínes már­tás, sajt, gomba, sonka, tenger gyümölcsei stb.— 6-12 euro. • Képeslapok 0,20-0,50 euro.

Next