Vasárnapi Nógrád Megyei Hírlap, 2005. július-december (8. évfolyam, 27-50. szám)

2005-09-25 / 39. szám

2005. szeptember 25., vasárnap Kanada már nem az indiánok földje A világ összezsugorodott, így érez az, aki mondjuk Münchenben repülőre ülve bő nyolc óra elteltével már Torontóban ér földet. Időm javát abban a nyaralóban és környékén töltöttem, amely a Huron-tó partján épült. Gyáros, második generációs német származású barátaim itt pihennek, ahol egykor az irokézek éltek, ahol Karl May regényei, az Utolsó mohikán, a Bőrharisnya és a többi indiánregény játszódik. Több relikvia emlékeztet arra az időre, például egy kitömött bölényfej. Hamisítatlanul romantikus a természet, átlátszó, zöldes árnyalatú a George-öböl vize. Sötétedéskor már nem tanácsos fegyveres kíséret nélkül barangolni, mert sok a medve. Sok-sok sziget van errefelé, a még lakatlanok közül a legolcsóbb 200 ezer kanadai dollárért (32 millió forintért) bárkinek eladó. Az természetes, hogy mindenkinek van motorcsónakja, de gyakori a saját stég mellett kikötött hidroplán is. Száguldanak jet-ski nyergében, hódolnak a szörfözésnek. Kanadában jártam először kaszinóban. A földszinten vagy 3 ezer félkarú rabló kínálta magát. Egy lehúzásra 5 cent volt a legkisebb tét, 100 kanadai dollár (16 ezer forint) a legnagyobb. Meglepően sok nyugdíjaskorú nő ült kitartóan a játékgépek előtt. A kártyaasztaloknál kevesen voltak, de folyamatosan pörgött a rulett kereke, s dobták a kockát. E termekben feltűnően sok a kínai férfi, nem titkolt pénzkötegekkel. Zömmel akkor települtek át Hongkongból, amikor Anglia visszaadta Kínának a koronagyarmatot, s ők nem akartak Peking uralma alá tartozni. Gazdag kereskedőrétegről van szó. Előttem az egyikük pillanatok alatt vesztett ruletten 3600 dollárt (mintegy 600 ezer forintot), de csak mosolygott, ahogy egy kínaihoz illik... Megtudtam, hogy a kaszinóban 24 órás ügyvédi szolgáltatás várja azt a kedves vendéget, aki elvesztette ugyan készpénzét, de játékszenvedélyét nem. Interneten ellenőrzik vagyonát, otthonát, hétvégi házát, de fedezetként lehet hajója, hidroplánja, autója is. Ezután közlik vele az értük kínált napi árfolyamon számított pénzbeli értéket. Ha elfogadja, akkor ráteszik a jelzálogot, s már fizetnek is zsetonban. Mehet vissza a játékbarlang termeibe. Eljutottam Quebecbe, a legkeletibb tartományba, ahol Toronto, Ottawa és Montreal után a turista úgy érzi, mintha másik országba érkezne. Pedig nincs határ, csak autópálya, amelynek a tájékoztató feliratai, az autóban fogható rádióállomások nyelvezete hirtelen angolról franciára vált. Legnépesebb városa, s a tartomány névadója a Szent Lőrinc-folyónál kiépült Quebec. (Franciák voltak itt az első telepesek a XVI. században.) Hatalmas az idegenforgalma, rengeteg itt a belföldi, meg az USA különböző részeiből érkezett vendég. Hogy mi vonzza őket ide? Egy unikumnak számító, megvalósított ötlet látványa. Az egykori indiánok földje nem rendelkezik több évszázados építményekkel, kivéve ezt a helyet Quebec is kegyes „csalással” tett szert a hírnévre, miután belvárosát régi francia, angol, holland, német stílusban felhúzott új lakóházak, templomok díszítik, a házak mellett sok korhű ruhába öltözött mutatványos, utcai árus, vendégcsalogató színjáték idézi fel a középkort. A másutt élő kanadai és amerikai családok azért jönnek ide, hogy - az Atlanti-óceán átszelése nélkül - ízelítőt kapjanak Európából. Az NHL-ben (Észak-Amerikai Profi Jégkorong Liga) még nem indult útjára a pakk, ezért barátaim a Toronto Blue Jays - Cleveland Indians baseball-meccsre vittek ki. A hazaiak az európainak unalmas játékban 9-3-ra vesztettek. Az igazi nemzeti sport a hoki, a juharleveles pólók büszkén hirdetik: „We are the best hockey players in the world!” - Mi vagyunk a legjobb jégkorongozók a világon. Van, aki ezt „aprópénzre” váltja. A Torontóban megtelepedett egykori svéd csatársztár, Lindros saját csapatával bármikor - mivel itt a csarnokokban a legmelegebb évszakban is lehet korcsolyát húzni - kiáll egy órára, bárki által verbuvált gárda ellen, ha a kihívók leszurkolnak 500 dollárt (80 ezer forintot). A főváros, Ottawa tipikusan angol, nem hiányzik a Londonban megszokott telefonfülke, az emeletes autóbusz, sőt II. Erzsébet - itt lovasszobron látható alakja sem a Parlament közelében. Montreal igazi metropolisz, rengeteg felhőkarcolóval. Toronto büszkesége a CN torony (553 m magas), kilátóját nem szabad kihagyni. Láttam a Niagara-vízesést is, amiről már mindent megírtak. Az USA és Kanada határán található, ám a szebbik része az utóbbi felé tárulkozik ki. Fizetség ellenében a vízfüggöny mögé is eljuthat a kíváncsi, vagy odalentről, a folyóról egy hajóval kerülhet a dübörögve lezúduló látvány közelébe. Szubjektív megjegyzésem: az előre elképzeltnél kisebb (56 métert esik a víz, patkó alakban). Budavári Győző |||!® ÍliÍ!S||p!:: Ottawában ez a kétéltű turistákat szállít a szárazföldi látnivalók után nem kell átszállni belőle, mert vízbe ereszkedve hajóként használva mutatható róla az ottani látnivalók sora is (A SZERZŐ FELVÉTELE) NAGY KOCSIK - KIS TEMPÓ Szokatlan, hogy az autópályán csak 100 km/órás a legnagyobb megengedett sebesség. Táblákon olvasható, hogy egy-egy bemért túllépésért milyen összegű csekket kap a gyorshajtó a seriffektől. Például 130 km/órás tempóért 204 dollár (33 ezer forint) a vezeklés díja. A benzin olcsó, 160 forint közelében van literenként. Állítólag a „legszegényebbek” kocsija amerikai márka, a középkategória japán autóban utazik, a felső réteg a legmenőbb német kocsikból rendel. Kérdésemre, hogy miért kell akkor a család minden tagjának Mercedes cabriótól BMW Tuaregig négy, egyenként is jóval tízmillió forint feletti extra teljesítményű masina, ha nem lehet az erejüket kihasználni, a fiúk válasza az volt: státusszimbólumnak... Megörökítette Petőfi látogatását A költő Egerből Pestre gyalogolt tovább Költő és hazafi volt, akinek a sorsa összeforrt az 1848-49-es forradalommal és szabadságharccal. Zalár József a bukás utáni keserű éveket is túlélte, majd újra a közéletnek örvendő tisztviselőként találta meg önmagát. Neve az irodalom jeles lapjaira került, akire napjainkban Gyöngyösön és Egerben utca és patika emlékeztet. Gyöngyösön látta meg a napvilágot 180 éve, a reformkor kezdetén, 1825. augusztus 28-án. Ott járt gimnáziumba, majd Egerben bölcseletet tanult. Ezután teológiát hallgatott, amit nem fejezett be. A szemináriumból való távozása után a jogra is járt. Tizenkilenc évesen, 1844 februárjában mint teológus, szemtanúja volt Petőfi Sándor egri látogatásának. Erről később forrásértékű írást készített. Petőfi egri útjára 1858-ban így emlékezett vissza: .... A költő ezen három napot a papneveldében töltötte... Az 1844-ik februáriusában jó kemény hideg volt. A debreceni úton egy ifjú közeledik Eger felé... Furcsa ember lehet, hogy télnek idején oly könnyű öltözetben, kis gallérköpenyben útnak indul...Valami nagyon melegítheti lelkét, hogy a hidegre oly keveset gondol. Beletér egy-egy csárdába, s valamit jegyezget - nem tárcájába, hanem apró papírdarabokra. Eléri végre Andornakot, meglátja az egri szőlőhegyeket... Megdobban a szíve, s ott, a hóval borított országúton nagy gyorsasággal írni kezd...” „Hol jó bort érzek, betérek, ne térnék hát Egerbe? Ha ezt a várost elkerülném, az Isten is megverne... Be is ment Egerbe, mert hirtelenében jobbat nem tehetett, megállt a Lyceum előtt, aztán gyors léptekkel sietett a papneveldébe...” A három nap gyorsan eltelt, a költő jókat evett és jó egri borokat ivott, a költeményeiből pedig felolvasott a fiataloknak. Aztán szedte a sátorfáját, és gyalog Pestre indult. Zalár József később önkéntes honvédként szolgált. A nagy szervező, Jósika Miklós javaslatára Damjanich János tábornok seregében tábori történetíró volt. Az első verseskötete 1849-ben jelent meg, a Damjanich mellett eltöltött időszak alatt keletkezett költeményeit tartalmazza. A világosi fegyverletétel után menekülésre kényszerült. Vörösmarty Mihály és Bajza József költővel, Vachot Sándorral - Kossuth Lajos egykori személyi titkárával - és Sárosi Gyulával együtt bujdosott Szatmár megyében. Onnan tért haza Gyöngyösre. Előbb 1850- ben Gömör megyében, majd Gyöngyöshalászon az Almássyak birtokán és Pesten nevelősködött. Sokat dolgozott a Szelestey László szerkesztő nevével fémjelzett Szépirodalmi Közlönybe. Közben újabb kötete jelent meg, és rövid ideig a fővárosban egyetemre is járt. Azután 1860. október 20-án a császári alkotmányos kísérlet után Heves vármegye aljegyzője lett, de tiltakozásul az osztrák önkényuralom folytatása ellen, visszavonult. Néhány évig Kenderesen élt, miközben versei jelentek meg különböző lapokban. Bár az 1867-es kiegyezést helytelenítette, 1869-től ismét Heves vármegye főjegyzője, 1892-től alispánja volt. A Heves Megyei Honvédegylet 1868-ban Zalár Józsefet kérte fel arra, hogy írjon néhány sort a kápolnai csatatér oszlopára. Később, 1886-ban a megye aranytollal ajándékozta meg, melynek a felirata ez volt: „Zalár Józsefnek, a kitűnő főjegyzőnek elismerésül: Heves Megye Tisztikara...” A millennium után már nem vállalt újabb feladatot. Csak az irodalommal foglalkozott. A XX. század elején, 1902-ben három kötetben adták ki összegyűjtött verseit, amelyet a kritika hidegen fogadott. Utoljára 1909-ben jelentkezett kötettel. Ebben a költemények többségében szülőföldjét, Heves megyét idézte. Az I. világháború kitörésének évében, 1914-ben hunyt el Egerben. Emlékét ma is őrzik. Mentusz Károly Petőfi Sándor portréja, aki egyszer járt Egerben A KÖSZÖNŐ LEVÉL Petőfi Sándor egri látogatása után pár héttel a vendéglátó Tárkányi Bélának írt köszönő levelet. „Óh Béla barátom! Be szép napok voltak, melyeket körötökben töltök. Istenemre, sohasem feledem... Derék társaid szíves, baráti emlékezetébe ajánlva magamat, ölel barátod, Petőfi..." Horizont 3 JEGYZET Közéleti kvíz A minap sikerült haszonnal forgatnom a Nagy Könyv játék családi rejtvény füzetét. Rendszeres olvasó létemre mégsem az elmésen összeállított színvonalas kérdések örvendeztettek meg, hanem egy ötlet: akár a mai közélet szereplőiről, politikas salakról is összeállíthatnánk hasonló rejtvény-egyveleget. Immár jó egy évtizede van szerencsém megnyitók, köszöntők, jubileumok, városi és kisközségi ünnepségek szónoklatait hallgatni, így becsukott szemmel is beazonosíthatnám közéleti szereplőinket. Persze, nem hangjuk alapján, hanem a rájuk jellemző, megszokott, sokszor elcsépelt, közhelyes szófordulataik, politikai lózungjaik okán. S itt következhetne a figyelmes olvasó jutalomjátéka: ki kezdte beszédét úgy, hogy példaértékű, s folytatta azzal, hogy figyelemre méltó, s az összefogás erejéhez csak gratulálni lehet? Melyik politikusunk idézi oly gyakran, hogy a falak ereje nem a kőben vagyon... Kinek a köszöntőiben hangzik el lépten-nyomon, hogy Eger akkor is nyertes lesz, ha épp nem nyeri el az Európa Kulturális Fővárosa címet? Kinek a nevéhez fűződik, hogy a kultúra a közösség legnagyobb összetartó ereje? Aki összpontosít, az a megfelelő közéleti személyiségeink nevét kapja megfejtésül. Szóval, lehet mosolyogni ezeken a gyakran elhangzó mondatokon. Ám ami mögötte van, az inkább elszomorító. Közéleti szereplőink igen gyakran, lassacskán a megengedettnél is gyakrabban elfelejtenek az adott eseményre felkészülni. A közéleti porondon való folyamatos jelenlét rutinná degradálja a fellépéseiket, így kénytelenek a frázistartalékot elővenni, s épp helyszínre és eseményre aktualizálni a hangzatos, de közhelyszerű, élesépelt gondolatokat. Tudom, közéletünk elfoglalt szereplőinek jobb dolguk is akad, mint hogy összevadásszanak az adott településre jellemző tényanyagot, felkészüljenek abból az eseményből, amelynek lehet, hogy épp ők lennének a színfoltjai. Gondoljunk csak bele, ha egy újságból televízióból ismert politikus végre eljut egy piciny falu nagy eseményére, ott bizony ő maga is eseményszámba megy! S adni nem tud mást, csak tartalom, érzelem nélküli, néha oda nem illő, légből kapott gondolatokat. Ne hagyjuk persze szó nélkül a háttérmunkásokat sem, akiknek az lenne a feladatuk, hogy a vezető „keze alá dolgozzanak”. Felkészületlenség, gyors és átgondolás nélküli munka jut ki kezeik közül, gyakran tudtukon kívül , kellemetlen helyzetbe sodorva azokat, akiket épp segíteniük kellene. Az eredmény így aztán siralmas. Nem csoda, ha az újságíró, aki tucatszám követheti nyilvános szerepléseiket nyomon, lassan már egy rejtvényfüzetet össze tudna állítani „kedvgtpei" kedvenc megnyilatkozásaiból , a figyelmes rejtvényfejtőnek akár még a nyereményét is kitalálhatná: mondjuk a legtöbb találatot elérő olvasó újabb köszöntők meghallgatására lesz jogosult... Szuromi Rita | HIRTURMIX A BÁH-vezető fogadónapja MISKOLC - A Belügyminisztérium Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal Észak-magyarországi Regionális Igazgatóság vezetője, Baróczi Andrásné előzetes bejelentkezés alapján fogadónapot tart szeptember 27-én, kedden délelőtt 9 és 12 óra között az igazgatóság Miskolc, Kazinczy utca 32. szám alatti épületében. A jelentkezés a 46/504-430-as telefonszámon tehető meg. Besurrant az irodába EGER - Nyomozást folytat az Egri Rendőrkapitányság ismeretlen tettes ellen, aki még július 21-én, délelőtt fél 9 tájban a Rottenstein közben egy cég irodájába besurrant. Ellopta az asztalon felejtett pénzkazettát, benne több mint egymillió forinttal és értékpapírokkal. A tolvaj legalább másfél milliós kárt okozott a vállalkozásnak. Az illető személyleírása: 30-35 éves lehetett, s 165-170 centiméter magas. Erős testalkatú, ápolt külsejű férfi (rajzunkon) volt, a haja rövid, sötétbarna, ilyen színű a szeme is. Bajuszt, szakállt, szemüveget nem viselt. A rendőrség kéri, hogy aki a bűncselekménnyel kapcsolatban érdemi információval tud szolgálni, az jelentkezzen az egri kapitányságon, vagy telefonon a 36/522-111-es számon, az 1335-ös melléken, illetve a 107-es vagy a 112-es ingyenes segélyhívó számokon. Henkel-program gyermekeknek EGER - Látszódj! címmel közlekedésbiztonsági programot szervezett a Henkel Magyarország. Ennek keretében - a Magyar Vöröskereszt és az Országos Baleset-megelőzési Bizottság szakmai támogatásával - szeptember 27-én, kedden 10 órától a Dr. Kemény Ferenc Általános Iskolában tartanak rendezvényt. A rendezők célja, hogy az Európai Útbiztonsági Okirat szellemében hozzájáruljanak a gyermekeket érő közlekedési balesetek számának a csökkentéséhez.