Vasárnapi Újság, 1836 (3. évfolyam, 91-141. szám)
1836-07-31 / 121. szám
121dik Vasárnap Kolozsvárt Julia VASÁRNAPI UJJ KÖZHASZNÚ ISMERETEK* TERJESZTÉS Toengesz őrmester viszontagság! a’ franczia hadseregnek Oroszországból! visszavonultakor. Újságok. fr TOENGESZ ŐRMESTER VISZONTAGSÁGIA' FRANCZIA HADSEREGNEK OROSZORSZÁGBÓLI VISSZAVONULTAKOR. (folytatás) mintegy 50 lépésnyire állott oz is a* zajra oda futott — de tovább nem volt bántatásom. Felszedeközvén , a’szélsőbb házakhoz vissza tértem, 's ott jobbra az utszáról eltérvén, szerencsésen a* szabadba jutottam, csupa járatlan helyt mentem, 's térdig sülyedtem a* veretlen hóba , óra negyedmúlva egy halomról már láthattam őrtüzeinket, 's tolok egy mértföldnyire lehettem még. Minthogy a* halom lejtője meredekebb volt, mintsem talpon lehaladhattam volna , leültem 's így meglódilva magam csuszamlottam-re. Szerencsésen alá jutva, fél óra alatt az útba jutottam, mentemben csak holtakra's elhagyott szekerekre akadtam, 's miután egy órát mentem, egy erdőhöz jutottam, a' szélén egy katonát láttam törzsökön ülve, megszólításomra nem felelt, a' mint inkább közeledtem tisztnek vevém észre, karán fogtam, de azonnal felfordult, mert meg volt halva. Éjfélkor az erdő végén egy tűzre bukkantam, mely előtt valaki fel és lejárt. Rámkiáltott, én tudattam magam, és így oda közeledve, tudom meg, hogy az utócsapatunk elé érje. Egy pattantyús volt, kezében égő kanóccal, és mellette 3 fontos ágyú. Értesítőm őt az ellen orvonala távol- Nem messze egy Vesztfáliai katona társra akadtam,s együtt mentünk Miedniki faluba, egy erős osztály kozákság tanyázott ott, mintegy ötvenen egy tűz körül ülőnek , mi is oda sompolygánk,s minden bántalom nélkül fölöttünk. Csak hamar elszöktünk onnan, napp voltunk, miként illanthassunk föl a* szélső orvonalon , a'sötét miatt tapogatva bak* tatánk egymásután, én mentem elöl, egyszerre csak észrevevém a' szélső őrt, mit azonnal tudattam társammal *& 6 mingyárt is tovább állott, de én a' kozákhoz már annyira közelítettem, hogy többé vissza nemtérhettem, mit volt tenni, már csak mentem , a kozák lovát kantárán fogva járt fel és le. Minthogy rongyaimban semmit sem lelt, a szokás szerint tovább akartam menni, de a láncsájával úgy nyakszirten csapott, hogy bódulva estem le, és olly hathatósan sírtam és ordítottam, hogy egy más .