Vasárnapi Újság, 1837 (4. évfolyam, 142-193. szám)
1837-01-01 / 142. szám
ne neki és monda: „Leányasszony, kívánok Önnek a* beállott új évben sok időtöltést a* konyhán, a3 kamarában, pinczében és házigazdaszszonykodásban; sok a pénzt, mire különösen a3 takarékosság és kevés új módi segít; kívánok nem sok imádót és bámulót, hanem egy becsületes , szorgalmas, jó in dúlat a vőlegényt, kit Ön boldogabbá tehet, mint a3 mi sok ezifrálkodó kisasszonyaink, kik a3 bál házakba mennek, hogy mutogassák magukat és .... 48 „Talán bizony már béköppintett az új éven illyen korán!84 Monda a3 leányasszony 3s elszökdéncsele. Andrási nem tartóztatá. A3 pap háza előtt menetel. A3 pap épen kinéze az ablakon és monda: „Hát Andrási, nem kívánsz semmit az új évre?48 Andrási tüstént levett kalappal üdvözleni kezdé: „Csak két dolgot kívánok a 3 Tiszt. úrnak,44 monda: „szakadatlan kedvet az Isten igéjének és míveinek tanúlására és annak a’ nép előtt legjobb móddal való prédikálására, hogy soha se unja meg az ember halgatni; másodszor azt, hogy az igét, mellyet prédikál, legelsőben maga gyakorolja, és a legjobb keresztyénnek példáját mutassa — így aztán.............48 A3 pap bécsapá az ablakát, Andrási pedig elnémulva féltéve kalapját 3s dolgára mene. 4. így élnek meg a világon. Simándi fizikus ember vala. Ismerte ő az emberit, a3 kivel dolga volt, hány pótrát ér, de nem mondta szemébe, és különösen őrizkedék ettől új éven.— Azon igyekezett Ő, hogy minden embernek, kihez az új év reggelén ment, még a3 szive fenekét is csiklandoztató kívánságokkal álljon elő. — El ment egy Tek. Sz. B. úrhoz, a3 kitől a3 szegények és úgy bajosok jobban féltek mint az ellenségtől, ki bölcsőjétől fogva nemes ember, de ifjuságától fogva korbel volt, ki a* parasztot egy pár garasért kínozta, és a3 gazdagokkal tallérokba ferblizett. — Az ég adjon a3 Tek. Sz. B. úrnak hosszas életet !88 monda Simándi; „az urat az egész megye imádja. Senki sem igazítja az ügyeket olly hamar és jól, mint a3 Tek. úr; senki se olly nyájas és leereszkedő a3 szegény emberhez ; senki sem fáradoz olly szakadatlanul az ország javára. Adná Isten, hogy nem egy néhány falunak, hanem egy tartománynak lenne elöljárója.44 — A3 tek. úr udvariasan mosolygott, és így felelt: „Kedves Simándi uram ! Ön igazi becsületes ember; jól ismerem , tegnapelőtt is ugyan jó fris kolbászt küldött. A mészárszék kiadásakor nem fogok Önről megfeledkezni.4* Simándi meghajtó magát is tovább halada. Találá az útszán Prittyházi Dorottya kisasszonyt, egy kissé élemedett szépséget, a ki igazi szépség vala, csak fogai, haja, rózsaszín piros pofái, szives Isten tudja mié még, valának hamisak. A városon minden ember félt kígyó nyelvétől, mint toztől. •— „Áhá! Dorottya kisasszony!”4 kiáltá még messziről Simándi: „egészen megvakit ma! Milyen szép! — No! én azt kívánom, hogy az új évben is, mint az óban, szeresse, tisztelje az egész város.