Vasárnapi Újság, 1844 (11. évfolyam, 504-554. szám)

1844-09-01 / 538. szám

538-dik Vasárnap. Kolozsvárit, September 1-én, 1844 VASÁRNAPI ÚJSÁG KÖZHASZNÚ ISMERETEI EU TERJESZTÉSÉRE. TARTALOM. Menálkás. 443 h. Gazdasági újdonságok. 5­9 h. Tartós csizmatalp. 5511 h. Időjárási jöven­­­dőlés. 552 h. Felszólítás a’ mérsékleti egyesületekre. 553 h. Újságok. 558 h. Menálkás. Ev a Bruyére után. Menálkás lemegy a­ lépcsőn, utczajtaját kinyitja 's viszont beteszi, akkor veszi észre, hogy csak háló­sapkában van; azonban magát jobban körültekintve,úgy találja hogy csak fé­lig borotválkozott meg, kardját jobb oldalára kötötte, lábán még csak cso­szogó van és inge nadrága felett kün libeg. Mikor az utczán megy, csak a­­zon veszi észre, hogy most hasba­ lök­­ték, majd feje csapódott valamibe, a­ világért sem tudná mi baj, de sze­mét felvetve látja , hogy vagy egy ü­­res szekér rúdjának szaladt neki, vagy pedig hosszú deszkába vágta fejét, melyet az előtte menő asztalos-inas vállán viszen. Azt is látták, hogy egy vak ember homlokába ütközött, hogy el ne essék belécsimpatkozott 's lábá­ba megbotolva magával együtt föld­re rántotta. Néha keres, lármáz, cse­lédjeit rendre előszólitja, panaszkodik hogy mindenét elhordják­, helyére sem­mit sem tesznek, kesztyűit keresi, pedig kezén vannak. Felöltözvén el­megy az udvarba, az előterembe lé­pik,­­s mint nagy peczkesen egy kar­­gyertyatartó alatt elmenne, parókája rajta fennakad. Mindenik udvarnok kaczagni kezd, Menálkás megfordul, a­ libegő parókát meglátja és még a’ lobbinál is hangosabb kac­ajt üt. Ha­­ a­ városban megindul alig halad egy darabkát, azt képzeli hogy eltévedt, megijed és kikkel találkozik, azoktól kérdi, hogy hívják azon utc­át, mely­ben van és nagyobb bámulására saját utc­ája nevét hallja; végre haza megy de rögtön visszafordul, attól fél, a' házat eltévesztette. A' palotából kijő­ve a* hátulsó lépcső előtt egy kocsit talál, magáénak tartja 's beléül, a' kocsis meg hajt, azt hiszi: gazdáját viszi haza. A' kapunál Menálkás ki­ugrik, az udvaron át, a* lépcsőn fel­robog, a' szobákat össze­járja, min­den ismeretes előtte, egy pamlagra heveredik, tökéletesen otthon találja magát. A’ házigazda megérkezik, e' meg felkel, széket tesz neki, nagyon udvariason fogadja, leülteti, egész gazdát játszik, beszélget, meg gon­dolataiba merülve elhallgat 's viszont beszédet kezd; a’ házigazda unni kez­di magát 's bámul, Menálkás nem kü­lönben, de gondolatját a’ világért ki nem jelentené; azonban gondolja ma­gában, hogy valami unalmas, nyű­gös emberrel van baja, de mégis tán csak elmegy már valaha 's ezért tűr,, vár. Végre béestveledik 's Menálkás nagy nehezen észreveszi tévedését. Más alkalommal egy nőt látogat meg 's hirtelen azt gondolva, hogy ő fo­gad el látogatást, egy karszékbe he­lyezi magát 's a' világért sem gondol­kozik az elmenetelről, végre úgy la­

Next