Vasárnapi Újság, 1844 (11. évfolyam, 504-554. szám)
1844-09-01 / 538. szám
538-dik Vasárnap. Kolozsvárit, September 1-én, 1844 VASÁRNAPI ÚJSÁG KÖZHASZNÚ ISMERETEI EU TERJESZTÉSÉRE. TARTALOM. Menálkás. 443 h. Gazdasági újdonságok. 59 h. Tartós csizmatalp. 5511 h. Időjárási jövendőlés. 552 h. Felszólítás a’ mérsékleti egyesületekre. 553 h. Újságok. 558 h. Menálkás. Ev a Bruyére után. Menálkás lemegy a lépcsőn, utczajtaját kinyitja 's viszont beteszi, akkor veszi észre, hogy csak hálósapkában van; azonban magát jobban körültekintve,úgy találja hogy csak félig borotválkozott meg, kardját jobb oldalára kötötte, lábán még csak csoszogó van és inge nadrága felett kün libeg. Mikor az utczán megy, csak azon veszi észre, hogy most hasba lökték, majd feje csapódott valamibe, a világért sem tudná mi baj, de szemét felvetve látja , hogy vagy egy üres szekér rúdjának szaladt neki, vagy pedig hosszú deszkába vágta fejét, melyet az előtte menő asztalos-inas vállán viszen. Azt is látták, hogy egy vak ember homlokába ütközött, hogy el ne essék belécsimpatkozott 's lábába megbotolva magával együtt földre rántotta. Néha keres, lármáz, cselédjeit rendre előszólitja, panaszkodik hogy mindenét elhordják, helyére semmit sem tesznek, kesztyűit keresi, pedig kezén vannak. Felöltözvén elmegy az udvarba, az előterembe lépik,s mint nagy peczkesen egy kargyertyatartó alatt elmenne, parókája rajta fennakad. Mindenik udvarnok kaczagni kezd, Menálkás megfordul, a libegő parókát meglátja és még a’ lobbinál is hangosabb kacajt üt. Ha a városban megindul alig halad egy darabkát, azt képzeli hogy eltévedt, megijed és kikkel találkozik, azoktól kérdi, hogy hívják azon utcát, melyben van és nagyobb bámulására saját utcája nevét hallja; végre haza megy de rögtön visszafordul, attól fél, a' házat eltévesztette. A' palotából kijőve a* hátulsó lépcső előtt egy kocsit talál, magáénak tartja 's beléül, a' kocsis meg hajt, azt hiszi: gazdáját viszi haza. A' kapunál Menálkás kiugrik, az udvaron át, a* lépcsőn felrobog, a' szobákat összejárja, minden ismeretes előtte, egy pamlagra heveredik, tökéletesen otthon találja magát. A’ házigazda megérkezik, e' meg felkel, széket tesz neki, nagyon udvariason fogadja, leülteti, egész gazdát játszik, beszélget, meg gondolataiba merülve elhallgat 's viszont beszédet kezd; a’ házigazda unni kezdi magát 's bámul, Menálkás nem különben, de gondolatját a’ világért ki nem jelentené; azonban gondolja magában, hogy valami unalmas, nyűgös emberrel van baja, de mégis tán csak elmegy már valaha 's ezért tűr,, vár. Végre béestveledik 's Menálkás nagy nehezen észreveszi tévedését. Más alkalommal egy nőt látogat meg 's hirtelen azt gondolva, hogy ő fogad el látogatást, egy karszékbe helyezi magát 's a' világért sem gondolkozik az elmenetelről, végre úgy la