Vasárnapi Újság, 1844 (11. évfolyam, 504-554. szám)
1844-12-08 / 552. szám
KÖZHASZNÚ ISMERETEK’ TERJESZTÉSÉRE. 552-dik Vasárnait, Kolozsvárit, december 8-án, ma VASÁRNAPI UJSÁG TARTALOM. A’ hazai műipar ’s kézi mesterségek akadályairól Erdélyben ’s a’ szomszédságban. 767 h. Rubafestés. 775 h. Állatok ösztöne. 775 h. Újságok.] 780 h. Nyugalmazások , kinevezések és megtiszteltetések. 781 h. Nyilt levél, 782 h. A hazai miipar kézi mesterségek akadályairól Erdélyben ’s a’ szomszédságban, 1-s. Akadály, melyet elhárítani legnagyobb feladat az , hogy az iparra nemzeti hajlandóságunk nincs ; mit eléggé megmutatunk azzal, hogy természeti és nyers productumainkat nem tökéletesítjük, a szellőt nem nemesitjlk, a bort ha mustul el nem rontjuk is, de vele bánni nem tudunk, nem javítjuk, azért is, külföld előtt becse elveszett, üvegbe tisztán le nem vonjuk, vagy rosszul dugjuk bé, galádul pakoljuk el, úgyamnyira hogy külföldön felőlünk azt mondják, hogy egy harmada eltörik egy harmadából a3 jdugó kiesvén elfoly. A3 sáiránt, mielőtt a3 festő erő benne jól kifejtik, éretlen, hogy nehezebb legyen, letépjük, sósvízzel még egy keveset nehezítjük, így becsét egészen elrontván, a3 festő vagy alexandriait vesz, vagy negyedrész áron a3 miénket, mellyel mindég a3 penészedéstől tart. — Gyapjúnkat tisztán ritkán mossuk meg, sorfiozás nérekeit adjuk el, a3 sortirozó vevőnek hagyván a3 nyereséget. Némely boldogtalan a3 zsidót óhajtván egy nehány forinttal megcsalni, nehézilő eszközt, még vályogot rongyot 3s tejt. iszapos közepébe, 3s nem látja hogy magát 3s a3 hazát csalja meg! — A3 kender-len-termesztéssel oly keveset gondolunk, hogy azt jól meg sem tudjuk törni. — Ily formán állunk egy vagy más részben majd minden productumunkat. — Eperfákat országszerte nem ültetünk, pedig annak levele gazdagithatja meg hazánkat legbizonyosabban; a hol selyemet producálunk, azt gálábul mazoláljuk le, úgy hogy 30. forinttal fizetik olcsóbban a 3 magyar selymet mint az olaszt fontonkint, mely 10 ezer mázsa mellett 3 millió vesztes volna — ha annyit produkálnánk — azt pedig tehetnék ám, a nélkül, hogy csak egy búza kalászt szorítanánk is ki hazánkból, mire 50 esztendővel ezelőtt kénszerizni akarta nemzetünket egy bölcs fejedelem; de híjába is foganat nélkül, mert mit tehetünk róla! iparra nemzeti hajlandóságunk nem volt, és most sincs. Már pedig a hol egyszerű természeti ipar nincs, nevetséges ott mesterséges műipart felállítani akarni is. — Lehetne ám azon segíteni, vannak is erős jóakaró hazánkfiai, de oh fájdalom! kevesen, kik előlkezdenék a3 dolgot és nevelni szeretnének műiparra alkalmas generatiot, de száraz úton mennek, mert a3 kezdet és áttörés hasznot nem ad, fényleni rajta nem lehet, tervekkel és gőzerőkkel; azért nem szeretünk előlkezdeni, hanem közepén vagy éppen a3 tökéletesen