Vasárnapi Újság, 1847 (14. évfolyam, 659-709. szám)
1847-05-16 / 678. szám
678-dik Vasárnap. Kolozsvárt. filáj. 6-án 1847* VASÁRNAPI ÚJSÁG. KÖZHASZNÚ ISMERETEK TERJESZTÉSÉRE. TARTALOM: Szózat, a’ Mező szengyeli közönséghez. Bardoczi levél (vége). 319. has. Hasznos útmutatás a’ burgonya ültetés körül. 323. has.— Újságok. 324. has. Szózat, a’ Mező szengyeli közönséghez, egy a’ kebelében felállítandó marhakar- biztosító társulat ügyében. A’ köztársaságnak nagyobb kár ha egy család, bár az csak 3oo fr. bírt, koldussá lesz, mintha százakéból milliók vesznek el, de önerejéből mindenik élhet. Ezért, a’ gonoszság ’s a’ véletlen csapásai ellen óvó egyesületek a’ társas életnek egyrészről szükséges, másrészről hasznai közé tartoznak. De nem csak védő, hanem serkentő erejök is van, mert ha a’ földműves nyugodtabban élhet, vagyonát biztosítva tudván, szorgalmasban is munkálkodik... Szorgalmának gyümölcse egy alakban elveszhet, de másban megtérül. Szemere Bertalan. Míg részletesebben ereszkedném felvett tárgyamba, azt kérem a’ szives olvasótól , ’s szeretett földjeimtöl, hogy ne pittyeszszék el jóelőre szép alakukat, ’s ne hozzanak ítéletet felettem, mondván : nagy fába vágtam fejszém , ’s aligha belé nem töröm.... Nagynak látszó dologhoz fogtam — nem mondom — de nem lehetetlen, csak akarat, kitartás, egyetértés kell, és győztünk ’s örömmel fogjuk mondani: társulatot alakitunk a’ végett, hogy kebelünkben kárvallott embertársunkon segéljünk, kölcsönösen kötelezvén magunkat e szetecskék fizetésére. Így egyfelől a’ legszebb felebaráti kötelesség lesz teljesítve, ’s másfelől a’ mink van vagy leend, a’ szerencsétlenségtől megóva. Istenem! e’ gondolat maga is mi szép: járulni fogunk felebarátunk kárához, kevés garaskáinkkal ’s a’ nélkül, hogy magunk csonkolást, vagy hátra maradást szenvednénk, szemünk előtt tartva, hogy nincs tudva mi érhet holnapi Várjon nem dögölhetik-e ki jármas-marhánk. Akkor aztán helyt állunk, ’s kárunkon kívül még a’ hátra maradást is szenvedjük, ki tudja mikor lesz tehetségünkben más marhát vennünk. Közösök mindnyájunkkal a’szerencsétlenségek ; ma egyikünket ér a’ véletlen, holnap mást, ’s így rendre, ’s mi jól esik ínségünkben a’ felsegéllés! De kérdezik talán sokan miféle társulat leend ez ? lehetséges-e ? hogyan legyen? mi móddal, ’s feltételekkel? Önálló társulat leend, ’s megerősítés végett ő felsége kegyelmes színe ekibe terjesztjük, ’s alapja nem ezereket feljül haladó pénz öszszegben, de szeretetben ’s részvétben álland; és benne erős kötelezés mellett mindenki részt vehet, ’s marhája számához, a’ kár mekkoraságához ’s eseteihez alkalmazva rovás útján fizetend. Nem erőltetve, hanem önként-20