Vasárnapi Újság, 1847 (14. évfolyam, 659-709. szám)
1847-08-08 / 690. szám
190-ilik Vasárnap. Kolozsvárt. Alig. A-kárat&47 VASÁRNAPI ÚJSÁG KÖZHASZNÚ ISMERETEK TERJESZTÉSÉRE. TARTALOM: Mutatvány: Sováradi Biró Miklós Tilsch Jánosnál közelebbről megjelenendő ..Egy mezei azda élete" czímír gazdasági munkájából.—Korszerű eszmék. 502. has.— Cserhalomtáji levél. 508.has — Újságok. 510. has. Mutatvány Sováradi Biró Miklós Tilsch JÁNOSNÁL közelebbről megjelenendő „EGY MEZEI GAZDA ÉLETE“ czímű gazdasági munkájából. Ill CZIKKELY: Földes gazdasági intézkedései. Istenmezeje teljességgel nem tartozott azon áldott környékü helységek közé, melyek kövérségüknél fogva kevés munkáért is bőven fizetnek, azonban arra, hogy a’ szorgalmas imunkálódást megjutalmazza, mégis alkalmas volt. Agyagkorhanynyal vegyes szántófölde a’ homokkali gyakori trágyázást megkívánta. Az istenmezeiek ennek beszerzésére igen fonák módon alkalmazók a* trágyaszerzés alapszabályait, úgy vélekedvén, hogy a’sok marha,—mertek határokhoz, főleg kaszáló réteikhez képért felette sok marhát tartottak,— sok trágyát is ád. Voltak közölték oly gazdák, kik jármas ökrökön kívül alig egy holdnyi földek után 3—4 tehenet ’s 15—20 juhot hajtottak kopár legelőikre, de trágyájok még sem volt elegendő. A’ panasz naponkint emelkedett trágya nem léte miatt. Ezen hiány alapja a’ következőkben feküdt: Istenmezejének, mint fennebb is mondám, elegendő rétéi nem voltak, ’s a’ mi volt is, csupán az áldott természetre hagyatva parlagban hevert, tehát most a’ sok marha kitartására nem juthatott. A’ szükségben szenvedő gazda őszszel, midőn pajtára került én trágyáját megtakarította volna, marháját eladta vagy a’ széna nem létét szalmával pótolta, mely okból sok tavaszit vetettek, mi leggyakrabban csalja meg a’ gazdát, ’s e* felett keveset is adván, megint szükséget szenvedtek. E’ miatt a’ hitványon pajtára került marha egész télen át hitvány ’s kevés zsíró trágyával fizetett. Hó elmentétől annak újbóli lehulláig a’ marha éjjel nappal a’ mezőn lévén, trágyája imitt amott ismét haszon nélkül hullott el. Ezen okoknál fogva tehát a’ szántóföldek átalában sínlelték a’ fonák marhatartás következtében a’ trágya nem létét. Tehát az istenmezeieknek feles számú marhák mellett sem volt trágyájok, az ugarok trágya nélkül hevertek, s a’ helységtől meszsze fekvők éppen nem s javitódhattak, nem csuda tehát, ha a’ I bármily jó fekvésű földnek termékeny Isége szembenínőleg megcsökkent, ’s ha I a’ ráfordított munkát igen kevéssel vagy éppen semmivel jutalmazta. Ilyen állapotban találta Földesi neje gazdaságát. Első kötelességül szabta tehát magának a’ bajt hol szükséges meg