Vasárnapi Ujság, 1848. január-június (15. évfolyam, 710-733. szám)

1848-06-11 / 732. szám

VASÁRNAPI ÚJSÁG. KÖZHASZNÚ ISMERETEK TERJESZTÉSÉRE. ?32-t1ik Vasárnap: Kolozsvárt. Junius l1-kén 1§4§. Uj eskü kell... kézadva esküdjünk Ma­gunk és késő gyermekink nevében: Mikép a’ hon egysége szent leend’, 'S megörizendjük azt ereklyeképpen. M e n t o v i c h F. Erényünk és bűnünk. Az Unió szent napja óta „más nap süt az égen“­egy fényt és üdvet árasz­tó nap. Ez az üdv egy erős, nagy haza’s e’ haza erős nagy falai közt szabadság és bátorság. A’ szabadság és bátorság védszár­­ny­ai alatt Isten áldásával ’s magunk igyekezete után boldogságunkat és fel­­virágzásunkat biztosíthatjuk. Most igazán önszerencsénk kovácsai lehetünk. De a’ várt boldogság elérésére két nagy feltétel van, egyiket létesitnimk, a’ másikat távoztatnunk kell teljes szí­­v­eikből, lelkűnkből és minden erőnkből. Egy nagy erény és egy nagy bűn áll előttünk. Ha mi felkeltünkkor és lefektlink­kor , magánosan és társaságban , fogla­latosságainkban és időtöltéseinkben, jó és rész óráinkban szünetszakadatlan a­­zon egy gondolattal nem társalkodónk, azt­ a’ legmélyebb meggy­őződésig, nem tápláljuk, szív vérünkbe bé nem merít­jük , magunknak ’s másoknak nem pré­dikáljuk, hogy egy haza polgárai vagyunk; bizony mondom, még csak rúö. fokára sem léptünk azon lépcső­nek, mely minket ama’ várt jók dicső­ségébe vezet. Egy és osztatlan hon­fis­ág, ez legyen a’ mi erényünk. A’ nagy hunt, a’ romlásunkra szol­gáló ’s azt bizonyosan el is hozó nagy hunt az követi el, ki ezentúl azt mond­ja, bár szive titkos redőiben : én catho­licus, én reformatus, én görög, én uni­tárius, én szász, én oláh, én székely, én nemes ember, én városi polgár­­a élek. Eddig elé e’ hunt alkotmányunk hordozta, most elkövetésük sulya a’ cselekvő vagy mondó egyént terheli. Még sérelmünket sem szabad úgy éreznünk, sem orvoslásukat úgy köve­telnünk , mint n­e­m­­z­e­t, felekezet­i vagy testület, emberei, csak az egy al-­­­kotmányos honpolgári jog v­an m­indne vá­­r Julikban megsértve, csak ennek nevé­ben sürgessük magunknak és másoknak az elégtételt. Kövessük amaz erényt és táv­ozt ás­suk e’ bűnt és kinyitnak előttünk a’ pa­radicsom kapui. Párbeszéd a­ világ folyás­á­r­ó­l. Maradi Mit olvasol öcsém azokból az újságokból ?.....

Next