Vasárnapi Ujság, 1848. július-november (1. új évfolyam, 1-38. szám)
1848-10-26 / 34. szám
VASÁRNAPIÚJSÁG. 34-dik szám. (VJ FOLYAM^ Oct.26-fc.-ill. MwCtr- ~ HES-^HBI Minthogy sorsunk koczkája Bécs körül van elvetve, mindenek előtt bécsi tudósítást közlünk oct. 15-dikéről. Jellachich a bécsi parlamenthez futárt küldött, kérve azt, hogy a magyarok a támadástól tiltassanak el, ígérve elmenetelét, és sergei számára libera migrátiót kívánt. Mint mondják, sergeit nem anynyira a magyar seregnek váratlan fogadása Sukorónál, mint inkább az útjában kísérő népfölkelés rémítette el. S mióta látja, hogy Ausztriában és Bécs körül hasonló mulatság készül számára, sőt, hogy ez borzasztón kezd terjedni, szeretne jó móddal kimenekülni a kelepczéből. Lehetetlen is el nem szomorodni, ha az ember azon szerencsétlen eszközökre gondol, kiket e nyomom kalandor halálbüntetés fenyegetéseivel családaiktól kierőszakolt e gyalázatos hadjáratra. Magyarországban, Ausztriában, Stájerben a népfelkelés áradozó tenger gyanánt veszi körül, és elborítja, bármerre forduljanak, nem csoda, ha — mint halljuk — a hadifogságba jutottak boldogoknak érzik magukat. A hohe Versammlung Jellachich kérelmére erélyes választ adott. Hála istennek, valahára meg szent elé, ha bizonyos órák alatt fegyverét nem téteti le seregével, ellenségnek fog tekintetni. Mi fog erre történni, még nem tudjuk. Általában most annyiféle hít kergeti egymást, hogy alig lehet belőle kiválogatni a valót. Auersperg seregei a Jellachichéval tőszomszédban állnak, Jellachich előcsapata a csatorna mentében van felállítva, s a sereg magva az úgynevezett Lagerbergnek dől, hol a Jellachich Heneralstabja is van: ezentúl állnak az olaszok és németek. Úgy mondják, hogy a sereg akként van fölállítva, a mint vezéreik rájuk számíthatni vélnek. Az olaszok és németek azért hátul, mert ezekben nem bizhatnak. Bécs belsejét két dolog mozgatja. Epedő vágy a magyarok érkezése után s a nagyszerű készületek a harczra. Böhm tábornok vette át a hadivezérséget, s a rendezés már anynyira haladt, hogy 25.000 ember valószínűleg táborba szálhat, s még meglehetős tartaléksereg is marad Bécs védelmére. Ez egyesülve a magyar táborral, nem megvetendő haderő. Valószínű, hogy az offensív működésre senki sem gondolt volna, ha a folyvást érkező katonaság, a Windischgraetz felőli hírek nem vinnék a végső elkeseredésre a dolgot. Híresztelték azt is, hogy Auersperg serge Jellachichcsal együtt Lincz felé fogna viszszavonulni, s ott egy nagy tábor öszszevonatn, onnan aztán lenne az indulás Bécsnek ostromára. Ez az, mitől a bécsiek félnek. Ez teszi a minél előbbi támadást közhajtássá. Nem akarnak időt engedni, hogy az ellenség ereje nagyra növekedjék. S valóban nehéz meghatározni, mi volna jobb. A bécsi rögtönzött hadseregnek szüksége volna ugyan begyakorlásra, de ha múlik az idő, az ellenség oly nagyra nőhet, hogy nehéz lesz vele bírni, mert azt mondják, hogy még távol Gallicziából is mozdítottak ide sergeket. A bécsi és magyar hadsereg már öszszeköttetésben vannak, s így legaalább egyetértve működnek. S már most történjék,bármi, sorsunk egybeforrt, mint erőnk. (P. Hirl.) Miután a bécsi országgyűlés oct. 12-dikén a m. országgy. segély kérését elfogadta s felkiál- 34