Képes Folyóirat - A Vasárnapi Ujság füzetekben 8. kötet (Budapest,1890)
Lévay József közügyeinek szolgálatára volt szentelve, azon szerepnél fogva, melyet a vármegyék az egész országot érdeklő nagy kérdések körül még mai megcsonkított hatáskörük mellett is játszanak, országos érdeklődésre tarthat számot egy oly megyének hasonló ünnepe, mely a koreszmék megértésében és elsajátításában, a szabadelvű haladás és minden irányú művelődés szellemében mindig az elsők között volt s lelkesítő példa gyanánt járt elől. S Lévay József a Borsodmegyében és nevében huszonöt év óta történtekre tekintve, joggal mondhatná el magáról: «quorum pars magna fui.» A megye belső adminisztráczióján kívül, mely a legjobbak egyike, hirdetik érdemeit azok a föliratok, fölterjesztések és átiratok, melyek az ő tollából kerültek a törvényhozás, a kormány és a többi törvényhatóságok elé s melyek elevenen emlékeztetnek azokra a fontos kérdéseket tárgyazó hivatalos iratokra, melyeket valamikor Szatmár megye híres főjegyzője, Kölcsey Ferencz, öntött művészi formába. De figyelmet érdemel az ünnep abból az okból is, mivel az ünnepelt egyik első rangú költője hazánknak, s a főjegyző ünnepeltetésében a magyar irodalom is megtisztelésben részesült. Lévay József Borsodmegyének a szülöttje. Sajó-Szentpéter kis mezővároskában, 1825 november 18-án született, egyszerű, tősgyökeres magyar köznemes szülőktől, akik ma is élnek, mint boldog tanúi és maguk is élvezői annak a tiszteletnek, melyet fiuk érdemei szereztek nevüknek. József atyja valamikor mészáros mester volt, épúgy mint a Petőfié. Édesanyja üres óráiban nemcsak a Bibliát és zsoltáros könyvet forgatá örömmel, hanem Berzsenyi, Csokonai s a Kisfaludyak verses könyveit is. Innen merítette az eleven felfogású, nyílt eszű gyermek első benyomásait, melyek oly nemesítőleg hatottak ízlésére s jövendő pályájának az irányt megadták. Szülőhelyén kezdte meg tanulmányait, melyeket a miskolczi református gymnáziumban folytatott kitűnő sikerrel. Verseket már ekkor kezdett irogatni, s még tanuló volt, mikor Garay János «Regélő»-jében és Vahot Imre «Pesti Divatlap újában költemények jelentek meg tőle. Középiskoláit befejezvén, az alsóbb osztályok tanítója lett, hogy mint szegény fiú, némi kis pénzt gyűjtsön s felsőbb iskolákba mehessen. Jogot tanulni Késmárkra ment, hol Hunfalvy Pálnak volt kedves tanítványa. A jogot is elvégezvén, Miskolczra tért vissza s a megyei közéletben kiváló tekintélyű Vadnai Lajosnak,Vadnai Károly édes atyjának lett patvaristája. Majd Szemere Bertalan, a későbbi belügyminiszter, vitte el a pozsonyi diétára. Itt irta, néhány lángoló hazafias költeménye között, Kossuth Lajoshoz is szép ódáját. Szemere 1848-ban tárczájához a fogalmazói karba nevezte ki. Mint akkor már ismert nevű fiatal iró, munkatársa lett a hivatalos «Közlöny»nek s buzgón szolgálta tollával a szabadság ügyét úgy Pesten, mint Debreczenben. Munkatársa volt a Vas Gereben «Nép barátjá»-nak is, s ekkor kötött benső barátságot Arany Jánossal, ki ugyan a lapnak dolgozótársa s rövid ideig szerkesztője volt. A szabadságharcz leveretése után egy álló évig szülői házánál rejtőzött s csak a győztes hatalom első dühének csillapulta után jelent meg ismét az akkor csak néhány lapból álló, de annál nagyobb fontosságúvá vált időszaki sajtó szolgálatában. A Császár Ferencz által alapított «Pesti Napló»-nál nyert alkalmazást mint újdonságíró. Ugyanekkor kezdte írni mélabús hangulatú szép költeményeit, előbb Bátor Miklós álnév, majd saját neve alatt, a Szilágyi Sándor füzeteiben, a «Hölgyfutár»-ban és Vahot Imre vállalataiban. E költemények között vannak olyanok, melyek irodalmunknak minden ha legszebb gyöngyei közé fognak tartozni, mint a «Mikes» czímű emelkedett hangulatú költeménye. 1852-ben jelent meg költeményeinek első kötete, melyet Aranynak ajánlott, ez által is a nemzeti népies iskola hívének vallva magát, melynek e koszorúsuak volt feje. Érzelmeinek nemessége, hangjának tisztasága, kedélyének bensősége, az újabb költői nemzedék legelsőbbjei közé avatták, s a merengő dalok, a hazafias panaszok, a megható idollek s gyakran humortól élénkített életképi versek, a nyelv bájával, finom formaérzékkel és műgonddal párosulva oly népszerűvé tették, hogy együtt emlegették Tompa Mihálylyal, kinek rokonlelkéhez benső baráti kapocs is fűzte, s kinek hatása egész irodalmi működésén érezhető. Még azon évben megválasztották tanárnak a miskolczi reform, gimnáziumhoz, hol a magyar és latin nyelv és irodalom tanszékét foglalta el. Nemes buzgalommal adta magát e hivatásának s vonzó előadásaival és buzgalmával kitűnő hatással volt növendékeire. E mellett maga is szorgalmasan tanult, hogy az eredeti nyelvek kul