Képes Folyóirat - A Vasárnapi Ujság füzetekben 14. kötet (Budapest,1893)

130 Tompa Mihály halálának negyedszázados évfordulóján, az egész vidéken. Körülötte van régi szokás sze­rint a temető, melynek keleti sarkában épen a templom mellett, nyugszanak a nagy költő hamvai. A templom belől, minő a kálvinistáké lenni szokott, puritán egyszerűségű, fehérre meszelt falakkal, két végén, kőoszlopokon nyugvó két karral, egyszerű fa­székekkel s középen jó magas kathedrával. Innen imádkozott Tompa Istenhez az ő buzgó híveivel, a hanvaiakkal, kikhez vasárnaponként csatlakoztak Lénárdfala és Csíz leányegyházak lakói, innen hirdette az igét, a Krisztus tudományát, mely az ő szájában csakugyan tűz volt, mint a­hogy maga kifejti egyik egyházi beszédében. Prédikáczióit gondo­san kitervelte, jegyzeteket készített, de egészen soha ki nem dolgozta; ismert ékesszólásával a pillanat behatása alatt mégis mindig oly reme­kül tudta azokat előadni, hogy sokszor maga pa­naszkodott, hogy az elröpült szót meg nem fog­hatta. Kiadott egyházi beszédei az elmondot­takat csak megközelítik, mint azt gyakran em­legette az e téren illetékes Győri János, theo­­lógiát végzett hanvai tanító, főként a száraz oktató elem van bennök elhatalmasodva, szinte a nehézkességig tömör stílusban, holott Tompa a szószéken gyakran fellángolt, szóvirágok nél­kül ugyan, de arczán és szavaiban szent tűzzel szónokolt. A Tompa temploma, szószéke ma is változtatás nélkül áll, csak pár évvel ez­előtt helyeztek el benne egy kisebbszerű orgonát, mely azonban a czélnak meg nem felelvén, a költő fogadott leánya, özvegy Csizy Jánosné, Lévay Irén állíttatott most be a saját költségén, egy a Tompa nevéről nevezendő díszes orgonát, melynek hangjai szintén az ünnepély alkalmá­val szólaltak meg először, Roskovics Ignácznak a Kisfaludy-társaság termében levő festménye után. TOMPA MIHÁLY.

Next