Képes Folyóirat - A Vasárnapi Ujság füzetekben 22. kötet (Budapest,1897)

PAR DE­NT OR CLOVIS. VERNE GYULA regénye. — Francziából fordította GAAL MÓZES. XII. FEJEZET. Melyben a karaván Saidából Dayába megy. Másnap reggel, az elindulás előtt egy órával, a kocsik, a szolgaszemélyzet útra készen várt a turistákra az állomásnál. Derivas a végső intézkedéseket tette meg. Három ernyős kocsi, s az élelmi­szerekkel meg­rakott az állomás udvarán állottak, a kocsisok is felültek már a bakra. A lovak prüszköltek, nyi­­hogtak, az öszvérek topogtak, a tevék pedig a földön feküdtek. Mindössze tizenhat utas jelentkezett: kilencz jött Dardentorral, hét — köztük volt Oriental Eustache is — Saidában várakozott rájuk. E hét között egyetlen női személy sem volt. Désiran­­dellené­k nagysága Elissanené és Louise visel­ték a gyöngébb nem képét a karavánban. A Dardentor-csoport érkezett meg előbb az állomásra. Egymás után gyülekeztek a többi turisták is, nagyobbrészt oralnak; egyik-másik ismerőse volt Elissaneéknek. Szíjon lógó látcsövével a hátán megérkezik Oriental Eustache is. Némán köszönt az «Arge­ies» fedélzetéről való ismerőseinek, azok szintén köszöntek neki. Dardentor Clovis most már ke­zet szorított vele s így szólott hozzá: — Ön is velünk tart ? — Igenis! — felesé a mondólimari csillagász társulat elnöke. — Örömmel látom, hogy a távcsövét nem feledte otthon. Annál inkább örvendek, mert hátha a kalauz tudománya csütörtököt mond, s valahol szószba kerülünk, holott akármilyen sasszemünk van is, hasznát nem vehetjük. Patrice kedvetlenül rázta a fejét a «szósz» hallatára. Ezenközben Lornans Marcel udvariasan el­vette Elissanenétól és leányától a kis kézitáskát s elhelyezte a kocsiban. Désirandelle úr a pod­­gyász dolgát intézte el a teherszállító kocsin. Agathokles bambán ingerkedett öszvérével, mely vésztjóslóan hegyezgette a fülét. A karavánt hamarosan összeállították. Az első ernyős kocsi párnás üléseit a Désirandelle- és Elissane-familia foglalta el. A második és harmadik kocsira öt utas telepedett fel, a­kiknek nem akarózott le vagy öszvérháton rázatni ma­gukat. A két párisi egy ugrással a tüzes berber pari­pák hátán termett. Értették jól a módját Aga­thokles szörnyű idétlenül kapaszkodott fel az öszvér hátára. Dardentor úr így szólott Aga­­thokleshez: (Folytatás.) — Okosabban cselekednél, fiam, ha a kocsiba ülnél, apád átengedné neked a helyét szíve­sen. Désirandelle úr csakugyan hajlandó lett volna a helyét Agathoklesnek átengedni, mert Elissane Louise mellett ült. Ámde a jeles ifjú makacson ragaszkodott az öszvér házához, mely hasonla­tosképen makacsul eltökélte, hogy gazdáját út­közben még keservesen megtréfálja. Derivas meg az utasok közül kettő-három fel­ült a lovára, midőn mindnyájuk tekintete Dar­dentor Clovisra irányult. Ez a rendkívüli férfiú épen akkor vetette vál­lára a zerbanit, fez vagy turbán helyett utazó sipka fedte a fejét, az arab csizmát a kamáslik pótolták. Pompásan festett. Azután felült az egyik teve hátára, a másikra Moktani. A «sivatag hajói» méltósággal teljesen talpra állottak s a perpignani kecses kézmoz­dulattal üdvözölte a karavánt. Patrice is előkelő nyugalommal helyezé rá teste terhét az öszvér hátára s Derivas megadá a jelt az indulásra. Saida és Daya mintegy száz kilométerre esnek egymástól, estére egy tanyára kellett érkezniük, hogy az éjszakát ott töltsék el, s másnap kora reggel felkerekedve estére Dayába fognak meg­érkezni. Óránként tehát egy l­ent kell megten­niük. Valóságos sétának beillő volt ez a kirán­dulás. Az eget felhők borították, melyet a gyenge éjszakkeleti szél hajtott tova. A levegőt is kelle­messé tette ez a könnyű szélfúvás. A nap suga­rai nem tűztek erősen a földre, s így a fény még bajosabbá tette a különben is szép vidéket. Csak lépésben haladhattak, mert az út hegynek vitt fel. Két kilométernyit haladva, a régi vár romjait érintette a karaván; beértek aztán a Doui-Tha­­bet erdőbe, s innen tovább a Qued-Hornet part­ján folytatták útjukat. Majd Djeffra-Cheraga erdőn vezetett keresztül útjuk, mely huszonegy­­ezer hektár területű. Éjszakra tőlük a terjedelmes alfa-földek terül­tek el; számos csűr, s a vízsajtok, melyekkel az alfát, a «stipa tendrissimát» gyártják fel. Ez a fű­nemű növény a legnagyobb hőséget is kiállja, s becses takarmánya a lovaknak és szavasmar­háknak. Rostjaiból kötelet, szőnyeget, papucsot és igen erős papirost gyártanak. — Útközben rengeteg alfa-földeket, nagy er­dőket és hegyeket fogunk látni, — mondá Deri­vas Dardentornak; a hegyek gyomra tele vas­­érczczel és márványnyal.. . 80* 635

Next