Képes Folyóirat - A Vasárnapi Ujság füzetekben 24. kötet (Budapest,1898)
! !! HÁNYAN VAGYUNK MÉG? Elbeszélés. Irta: JÓKAI MÓR. Hárman ültek együtt a hosszú terített asztalnak a végén az «Angol királynő» vendégfogadó földszinti étkezőszobáinak egyikében, ott, ahol a képviselőház elnöke szokta tartani a képviselői lakomáit. Az asztalon tizenkét tányér volt, megfelelő étkező szerekkel, poharakkal, nyomtatott fogásrenddel és vékony pohárkákba dugott bearózsákkal. Az asztalkendők dinnyealakú gerezdekbe hajlítva a tányérokon. Tizenkét teríték az asztalon és csak hárman ülnek az asztal végén ? Ennek a magyarázata az, hogy már elmúlt két óra, ami rendes viszonyainak szerint túlhaladott álláspontja az ebédkezdés idejének. Még várnak valakit, vagy valakiket, de addig is «domitorium»nak hozzálátnak a jó szerémi szilvapálinkához, amit miskolczi gyürkés czipóval nyomtatnak le. Ez csak sarkantyút ad az étvágynak. Aki az asztalfőn ül, az egy előkelő fővárosi ügyvéd: a feje egészen kopasz, alig billeng fülei mögött egy-egy kondor bibolácska, aminek az a szokása, hogy soha sem őszül meg, makacsul megmarad gesztenyeszínűnek, ami némi ellenmondást képez a felkunkorított bajuszszal, mely koromszinű. Ez szabad: a bajuszt koromszinűre festeni. Szakáll, haj, szemöldök mind követheti a maga változatosság iránti szabad akaratát; de a bajusz a miénk, annak mi parancsolunk. Különben a szakáll sem a maga ura, annak is van törvénye: a borotva, — az learattatik. Az arca piros és sima. Látszik, hogy jól van táplálva. Csak a szemek árulják el az előhaladott kort. A szemhéjak duzzadtak, s a látószereknek két szemüvegre van szükségük, az egyik az orrcsiptető, mely az olvasáshoz szükséges, a másik a fülbekapaszkodó pápaszem, melylyel távolba lehet látni; szobában azt a homlokra feltolva viselik. A matrózhurokra kötött fehér nyakravalóba egyszerű gyémántgombos melltű van nyársalva ; a mellény sárga pikét, oldalzsebéből lecsüggő nehéz aranylánczczal, melynek végét kárnól pecsétnyomó, ezüst Szent György-tallér, korallkéz, arany plajbásztok, aczél szivarvégcsökkentő és kisded aneroid húzzák lefelé. A hátra nyesett szárnyú dohányzó kabát oldalzsebéből sárgavörös keztyű ujjai kandikálnak elő. Ez a házigazda, aki a kupiczákba töltöget. A másik kettő a meghívott vendég. A jobbkéz felől ültetett vendég alacsony, köpczös termetű férfi, szürke, kurta zekében, melynek a gallérja hiúzprém. A zeke ezüstgombos és zsinórra jár, de most ki van gombolva, mert ebéd előtt ez így tanácsos: az előre domborodó testrész ezt megkívánja, melyet nem egész akkurátusan fedez a kalotaszegi varrottas mellény, úgy hogy az alatta következő csattos szíj lyukait meg lehet számlálni. (Majd később szaporodni fognak.) Természetesen zsinóros magyar nadrágot s gombfejű sarkantyús csizmát visel. Inggallérja és ingeleje kockás rózsaszínű vászon, virágos hímzésekkel. Arcza, homloka széles, naptól égett kordovánszínű, amitől erősen elüt a gunár ősz haj gubanczos volta, s a sárgára őszült szakáll, meg a fakóvá pipázott bajusz. Az arcz kifejezése mérgesen jókedvű. A második vendég, aki balfelől ül, háttal van felénk fordulva, de az elejéből sem ismer- Képes Folyóirat I. 1