Képes Folyóirat - A Vasárnapi Ujság füzetekben 26. kötet (Budapest,1899)
A Petőfi-ünnepek lelke itt nyerte a népköltészet gazdag talaján első eltörölhetetlen benyomásait. Szalay Gyula, Sár • Szent - Lőrincz község (Tolna megyében) kegyelettel ült ünnepet Petőfi emlékére július 30-án. Az ünnepről ezeket írják nekünk: A nagy költő Kecskemétről, hol pár évig járt az elemi iskolába, Sár-Szent-Lőrinczre jött az algimnáziumba s két évig, az 1831—2. és 1832—3. iskolai évben tanuit itt néhai dr. Sass István főorvossal s a most is élő Sárkány Sámuel ev. püspökkel együtt. A házat, melyben Petőfi lakott s a régi, úgynevezett «nagyiskolát,ahol tanait, még 1884-ben emléktáblával jelöltük meg. Most július 30-án a délelőtti istentiszteletről kijőve, a régi iskolaházhoz ment az ünneplő sokaság helyből és Uzdborjádról. A koszorús és zászlós emléktábla mellett fölzendült a Himnusz, melyet a helybeli énekkar adott elő Mendöl Ede ev. tanító vezetésével. Sáritka Károly ev. lelkész mondott lelkes ünnepi beszédet. Utána az énekkar énekelt, majd Gyalog István egyetemi hallgató szavalta Sántha Károlynak ez alkalomra írt költeményét, Varga János középiskolai tanuló pedig Petőfinek «Egy gondolat bánt engemet» kezdetű költeményét. Szűcs Pál öreg honvéd hazaszeretetre buzdítván a fiatalságot, az ünnepély a Szózat eléneklésével ért véget. Templomon, paplakon s egyéb épületeken zászlók lobogtak. Sántha Károly ünnepi költeményét itt közöljük: PETŐFI. Élt egy költő. Szive a hazáért égé, «Ott essem el én, — szólt, — a harcz mezején !» S ott esett el ifjan, most félszázad éve. E költő Petőfi. Áldás a nevén ! Esdekelj, magyar nép, áldást a porára, Égre kulcsolódjék milliónyi kar ; Szálljon rá örökké szentemlékű hála, A ki márcziusban szólt: «Talpra magyar !» Lelkünkből köszöntünk, oh szabadság napja, Mikor a magyarról a rabláncz lehullt! Ma ünnepet ül e nép apraja-nagyja, S felragyogsz előttünk, fényes, drága múlt. Ébredj föl, Petőfi, jeltelen sírodban, Te, magyar szabadság lelkes dalnoka ! Gyújtó dalaidra ezrek szíve dobban, S a hol szíved hamvad, nemzet gyűl oda. Mi is e hazának kisded falujában Kegyelettel állunk ez «emlék» előtt. Itt, hol zsenge lelked évek hajdanában S a hol sólyomszárnyad pelyhesedre nőtt. Szent nekünk e föld, mert itt járt fürge lépted, Szent a tiszta mennybolt itt Borjád* felett: Csillagot választván, az égről itt tépted Ezt a dalt: «Szép csillag a honszeretet!» Mi se válaszszunk mást, mely minket vezérel, Csak a honszerelmet, e szép csillagot. * Borjád Szent-Lőrincz közelében kies puszta, a Sass-család birtoka, hol Petőfi iskolatársát és barátját, néhai dr. Sass István tolnavármegyei főorvost többször fölkereste. Itt irta a nagy költő többek közt «A nagyökrös szekér» czimű költeményét, melyre a csillagválasztás vonatkozik. S csak a szabadságot, melyet könynyel, vérrel ápoltak apáink, a dicsők, nagyok. Megdicsőült költő, nézz alá az égbül És oszd szét közöttünk a te lelkedet: S törvény, jog, igazság temploma fölépül, Melyért lelked lángolt s szived megrepedt. Isten a magasban, mindenek Bírája, Te tudod, hogy mennyit szenvedett e nép : Küldj áldást egedből a magyar hazára, Hogy áldhassunk Téged, népek Istenét! Kinek a honért folyt ki ifjúi vére, S kinek szolga földben sír nyugtot nem ad : Szálljon hír, dicsőség a költő fejére S lássa, hogy hazája boldog és szabad ! * Szatmármegye ünnepe. Szatmármegye négy helyen is ünnepelte Petőfit: Szatmártt, Erdődön, Nagybányán és Koltón. Szatmártt a Kölcsey-egyesület rendezte az ünnepélyt, s a Petőfi-Társaság nevében az ünnepi szónoklatot Rákosi Viktor mondta a sétatéren, öt— hatezer ember jelenlétében. Szatmármegye — úgymond a szónok — elsősorban kell, hogy ünnepel- 309