Képes Folyóirat - A Vasárnapi Ujság füzetekben 29. kötet (Budapest,1901)

lépésnyire a «Nemzeti Színház» kitűnő mű­vésznője, Hegedűs Lajosné Bodenburg Lina (1837—1859) sírkövét találjuk fehér mészkő­ből. A művésznő a maga korában oly kedvelt népszínműénekesnő volt, mint ma Blaháné. Kövér Lajos (1825—1863) vígjátékírónknak, valamint a tőle nem messze fekvő Vachott Sándornak (1818—1861) sírját egyszerű fake­reszt jelöli. A régebben elhalt írók és művészek közt leg­feltűnőbb síremléke van az 1866-ban elhunyt Egresy Gábornak; a gúla­ alakú terméskőből készült síremlék tetején egy géniusz lefelé for­dított fáklyát tart; a felirata ennyi: Egressy Gábor 1809—1866. Nem messze tőle szép sír­emlék a párbajban agyonlőtt Reviczky Szevéré; ez egy tört oszlopot mutat, a sírt fedő márvány­lapon pedig pajzs nyugszik ezen fölirattal: Reviczky Szeve­r, szül. 1840; meghalt 1804. Mindent, a mi szent volt, forrón szeretett. Hazát, barátot, becsületet. Imádta mindezt túllángolva bőn, S az egyikének áldozatja lön. Vörös márvány gúla­ alakú síremlék alatt nyugszik az egykori jeles dalszínművész és zeneköltő, Szerdahelyi József (1804—1851), a kiváló színműíró Czakó Zsigmond (1820—1847) és a kedvelt humorista Beöthy László (1826— 1857). Szürke márvány emléke van Sárosy Gyula (1816—1861) és Lisznyai Kálmán (1823—1863) költőinknek, úgyszintén korán elhúnyt jeles írónknak, Zilahy Károlynak (1838—1864) és a Nemzeti Színház kitűnő szín­művészének, Szentpéteri Zsigmondnak (1798— 1856). Ezen jeleseink maradványai fekszenek azok­ban a táblákban, a­melyeket a fővárosi tanács határozata szerint ez év lefolytával ki fognak üríteni. Síremlékeik rajzát közöljük most. Ezenkívül az újabb sírok közül is bemutatjuk egy párnak a rajzát. Az egyik a Munkácsy sírja. Egyszerű, hanttal födött magánosan álló dombocska jelöli meg most a nagy művész nyughelyét, a temetéskor reátűzött fakereszttel. Bemutatjuk még a temető művészi becscsel biró síremlékeink egyik legújabbját, melyet e napokban állíttatott Arkay Kálmán ügyvéd, csa­ládi sírboltja fölé, hol két kis gyermeke nyug­szik. A költői felfogással készült síremléket Damkó József, a fiatal magyar szobrász nemze­déknek szép tehetségű tagja mintázta, s ugyan­csak magyar művész, Burger József szobrász, Damkó János szoborműve az Árkay-család sírboltja fölött. Strobl volt tanítványa metszette fehér már­­a kerepesi-uti temetőből, rányba itt, Budapesten. DANTE CSONTJAI. Ravennai följegyzéseimből. A halhatatlan költő nem pihenhet békén még holta után századok múlva sem, pedig annyi hányattatás után rászolgált a pihenésre. Húsz egész esztendőn keresztül ette a számüzöttek keserves kenyerét, koptatta a nagyurak lépcsőit. A vérrel és tollal keresett eszmények szét­­foszladoztak, egyik a másik után. Beatrice, Florencz, szabadság . . . odavesz mind. Kedvese elhal, mielőtt ajkait csak egyszer is megcsókol­hatta volna; szülővárosa pártgyűlölködésből ARRAY K/iiOANKA AgKAY KAtnAMKA 1889 — («92 1895-1897 to­r _ /•->/ ...V/ 1 H tmm­³3®b stri-kik . ■

Next