Képes Folyóirat - A Vasárnapi Ujság füzetekben 31. kötet (Budapest,1902)
KAPISZTRÁN JÁNOS. Az országos képtár igazgatósága a legközelebbi napokban egy képet állít ki, mely több okból megérdemli, hogy rátereljük a figyelmet. A kép csak másolat ugyan, de mégis nagyon érdekes. Nemcsak azért pedig, mert hazánk történetének egy nevezetes alakját ábrázolja, aki Hunyady Jánosnak osztályosa volt a nándorfehérvári döntő diadal kivívásában, hanem azért is, mivel a képnek műtörténelmi szempontból határjelző értéke van. Rajta nevezi magát festője először a Vivarini névvel, amely a korai velenczei iskola évkönyveiben elsőrendű helyen áll. A muranói Vivarini festőcsalád három tagja közül a középsőnek, Bertalannak alkotása e mű, mint az alján lévő keskeny szalagocska felirata elárulja. Ugyanebből azt is megtudjuk, hogy a kép 1459-ben, tehát három esztendővel Kapisztrán halála után készült. Hogy kit ábrázol, azt a majdnem életnagyságú alak mögötti vörös kőlapon, a hasonló színű és anyagú talapzat párkányán olvasható gót betűs felirat mondja el, amely így szól: bíatua . 5ok(ann)í0 . be CCapiafram) . orbi(ni)» . imaóráim) be oBs(er)ua(n)ria Dbijf. 1456. bi[e] nü 23 DrÍDbria . Jn Ijmjlar . uín)gart[e] A () közötti apróbb betűk rövidítéssel jelezvék, a [ ] közöttiek pedig hiányoznak a kép széléről. A szürke csuhába, a Ferencz-rend akkori viseletébe öltözött, fapapucsos, derekán kötéllel övezett alak jobbjában függőlegesen letűzött lobogót tart. A zászlónak a szent arcza felé lebbenő oldalán az ő kedves tanítómesterének és eszményképének, Sienai Szt. Bernardinnak a typikus ábrázolása látható, kezében az égből alászállt tüzes golyóval, mely az eleinte súlyos beszédhibával küzdő prédikátort csodálatos módon ékesszólóvá tette. A lobogónak Kapisztrán glóriás feje fölött lebegő szalagja is latin felírást visel, mely hálaadásra szólítja föl a híveket a Jézus Krisztus által kivívott győzelemért, tehát világosan czéloz a nándorfehérvári diadalra, a szent mozgalmas és viszontagságos életének e dicsőségesen ragyogó koronájára. A kissé előrehajlott, középtermetűnél valamivel alacsonyabb, de korához képest még mindig szilárd tartású aggastyán feje kiváló gonddal van festve. Hozzá mérten a test még kissé kezdetleges ábrázolása egészen arra az átmeneti korszakra vall, amelyben Vivarininek eleinte még félénk szárnybontogatása már is nevezetes haladást jelez, ha elődeivel hasonlítjuk őt össze. Minket ez azczán a festőnek kivált az a szembetűnő törekvése érdekel, hogy hősét világtörténelmi nagy szerepét teljesen felfogva jellemezze. S ha a szent kortársainak róla ránk maradt szóbeli leírásait olvassuk, — amelyek sorában kivált az Aeneas Sylviusé, a későbbi II. Pius pápáé érdemel figyelmet, — akkor el kell ismernünk, hogy Vivarini az olasz, kivált a velenczei művészet akkori fejlettségi fokához képest jelesül oldotta meg feladatát. Képének tehát annál nagyobb értéket tulajdoníthatunk, mert ismervén művészi irányát és ambitióját, feltehetjük róla, hogy ahol módjában volt, nem KAPISZTRÁN ARCZKÉPE VIVARINI BARTOLOMEÓTÓL. Eredetije a párisi Louvre-ban, másolata az Országos Képtárban Budapesten.