Képes Folyóirat - A Vasárnapi Ujság füzetekben 31. kötet (Budapest,1902)

KAPISZTRÁN JÁNOS. Az országos képtár igazgatósága a legköze­lebbi napokban egy képet állít ki, mely több okból megérdemli, hogy rátereljük a figyelmet. A kép csak másolat ugyan, de mégis nagyon ér­dekes. Nemcsak azért pedig, mert hazánk tör­ténetének egy nevezetes alakját ábrázolja, a­ki Hunyady Jánosnak osztályosa volt a nándor­fehérvári döntő diadal kivívásában, hanem azért is, mivel a képnek műtörténelmi szempontból ha­tárjelző értéke van. Rajta nevezi magát festője először a Vivarini névvel, amely a korai velenczei iskola évkönyveiben elsőrendű helyen áll. A mu­­ranói Vivarini festő­család három tagja közül a középsőnek, Bertalannak alkotása e mű, mint az alján lévő keskeny szalagocska felirata el­­árulja. Ugyanebből azt is megtudjuk, hogy a kép 1459-ben, tehát három esztendővel Ka­­pisztrán halála után készült. Hogy kit ábrázol, azt a majdnem életnagyságú alak mögötti vörös kőlapon, a hasonló színű és anyagú talapzat párkányán olvasható gót betűs felirat mondja el, a­mely így szól: bíatua . 5ok(ann)í0 . be CCapiafram) . orbi(ni)» . im­aóráim) be oBs(er)ua(n)ria Dbijf. 1456. bi[e] nü 23 DrÍDbria . Jn Ijmjlar . uín)gart[e] A () közötti apróbb betűk rövidítéssel jelez­­vék, a [ ] közöttiek pedig hiányoznak a kép szé­léről. A szürke csuhába, a Ferencz-rend akkori vise­letébe öltözött, fapapucsos, derekán kötéllel övezett alak jobbjában függőlegesen letűzött lobogót tart. A zászlónak a szent arcza felé leb­­benő oldalán az ő kedves tanítómesterének és eszményképének, Sienai Szt. Bernardinnak a typikus ábrázolása látható, kezében az égből alászállt tüzes golyóval, mely az eleinte súlyos beszédhibával küzdő prédikátort csodálatos mó­don ékesszólóvá tette. A lobogónak Kapisztrán glóriás feje fölött lebegő szalagja is latin fel­írást visel, mely hálaadásra szólítja föl a híveket a Jézus Krisztus által kivívott győzelemért, tehát világosan czéloz a nándorfehérvári diadalra, a szent mozgalmas és viszontagságos életének e dicsőségesen ragyogó koronájára. A kissé előre­­hajlott, középtermetűnél valamivel alacsonyabb, de korához képest még mindig szilárd tartású aggastyán feje kiváló gonddal van festve. Hozzá mérten a test még kissé kezdetleges ábrázolása egészen arra az átmeneti korszakra vall, a­melyben Vivarininek eleinte még félénk szárny­bontogatása már is nevezetes haladást jelez, ha elődeivel hasonlítjuk őt össze. Minket ez azczán a festőnek kivált az a szembetűnő törekvése érdekel, hogy hősét világ­­történelmi nagy szerepét teljesen felfogva jel­lemezze. S ha a szent kortársainak róla ránk maradt szóbeli leírásait olvassuk, — a­melyek sorában kivált az Aeneas Sylviusé, a későbbi II. Pius pápáé érdemel figyelmet, — akkor el kell ismernünk, hogy Vivarini az olasz, kivált a velenczei művészet akkori fejlettségi fokához képest jelesül oldotta meg feladatát. Képének tehát annál nagyobb értéket tulajdoníthatunk, mert ismervén művészi irányát és ambitióját, feltehetjük róla, hogy a­hol módjában volt, nem KAPISZTRÁN ARCZKÉPE VIVARINI BARTOLOMEÓTÓL. Eredetije a párisi Louvre-ban, másolata az Országos Képtárban Budapesten.

Next