Képes Folyóirat - A Vasárnapi Ujság füzetekben 31. kötet (Budapest,1902)
Petőfi állítólagos koponyájáról. 555 csontvázát lágy képletek (bőr, kötőszöveti pólyák, inas hártyák, zsiradék izmok, porczos részek) fedik, amelyeknek általános és viszonylagos fejlettségi állapota, adja meg az emberi fej egyedi alakjellegét, amelyről az illetőnek egyéniségét még pusztán emlékezet útján is felismerhetjük. Egy esetben lehetséges a csontos koponyáról határozott következtetést vonni és pedig arra, hogy a kérdéses koponya teljességgel nem lehetett azé az egyéné, akinek tulajdonítani akarják. Már kisebb határozottsággal lehetséges annak a megállapítása, hogy a kérdéses koponya csakugyan az illető egyéné volt. Ez az eset akkor áll elő, ha az illető egyénről pontosan készült fejmásolat (ú. n. fejmaszk) akár viaszban, akár gypszben maradt fent. Ez volt pl. az eset a nagy német költő, Schiller koponyakérdésénél is. Hadd mondjam el röviden ennek az érdekes esetnek a történetét. Schiller Frigyest 1809. évi május 11-ének éjjelén temették el a weimari Szt-Jakab-templom nemesi kriptájába. 1826-ban a kripta teljesen megtelvén, a hatóság a kripta- A BALÁZSFALVI ÉRSEKI REZIDENCZIA, A BALÁZSFALVI FŐGIMNÁZIUM.