Képes Folyóirat - A Vasárnapi Ujság füzetekben 31. kötet (Budapest,1902)
PET 6 FI-E R E KLYÉ K. Gyűjtötte és írta: Kéry Gyula. Szerencsésnek bizonyult ama gondolatom, hogy fel fogom kutatni és összegyűjteni elszórt ereklyéit és még ismeretlen életadatait a szabadság és szerelem halhatatlan dalosának, akinek emlékezetére minden magyar szívben örökmécsként ég és égni fog mindenkoron a kegyelet lángja. A Petőfi Társaság elnöksége is, később, hogy nehéz munkámat támogassa, segítségemre sietett, s megbízó levelében hivatalosan felszólított a megkezdett munka folytatására. Azóta mint a társaság megbizottja járom az országot. Kutató és gyűjtő utamban most érkeztem az első határkőhöz, s igazán boldognak érzem magamat, hogy az a hosszú út, melyet eddig meg- jártam, nem veszett kárba, mert sikerült immár egy egész szobára való ereklyét megmentenem az elkallódástól. Kezdetben még álmodni se mertem volna, hogy ily rövid idő alatt ennyit összegyűjthessek, tudva azt, hogy már a szabadságharcz idején is számtalan kézirat és emléktárgy elkallódott, később pedig az abszolút hatalom tűzzel-vassal igyekezett a föld színéről elpusztítani mindazt, ami a szabadságharcra és annak vezetőire vonatkozott. Annál becsesebbek tehát ezek az összegyűjtött ereklyék, amelyeket kegyeletes kezek megőriztek az utókornak, s amelyek egykoron értékes tárgyai lesznek az építendő Petőfi- háznak. Ez ereklyéknek csupán egy részét mutatom be itt ez alkalommal. Petőfi ágya, almárioma és atyjának húsvágó bárdja. Midőn 1895-ben Kis-Kőrösön jártam, még életben találtam Kecskeméti Mihályné született Kurucz Zsuzsannát. Én még beszéltem azzal a képes Folyóirat. I. töpörödött öreg anyókával, a ki tizenhat éven át szolgált Petrovicséknál, s aki dajkája volt Petőfi Sándornak és Istvánnak. Ő ringatta ölében s altatgatta dallal Magyarország dicsőségét! Érdekes visszaemlékezéseit a Vasárnapi Újságban egy alkalommal már részletesen megírtam. Ezúttal csupán azért emlékezem meg róla, mert legelőször ő figyelmeztetett arra, hogy Dömsödön megvan Petrovicsék néhány bútora, köztük egy almáriom és az a nyoszolya, amelyben Petőfi Sándor Kis-Kőrösön született. Leírta részletesen a bútorokat, amelyeket tíz esztendővel ezelőtt, egyik rokonánál időzve, ő is megnézett Dömsödön, aztán elmondta, hogy a keményfából készült nyoszolya ott állt a kiskőrösi ház utczai szobájában, jobbra az ablak mellett levő sarokban s hogy az utczáról nézve, látni lehetett az ágy fáját, mely a kis ablak egy részét elfödte. Arra is emlékezett, hogy mikor Petrovicsék valahonnan elköltözködtek, a nyoszolyát mindig egészben kellett a szekérre tenni, mert ujjvastagságú szögekkel volt megerősítve s nem lehetett szétszedni. Ezek után Dömsödön már nem sokat kellett kutatnom. Ott faluszerte tudta mindenki, hogy D. Cser Gábornak, a község leggazdagabb polgárának kilencz éve egész testében megbénult felesége abban az ágyban fekszik, amelyben Petőfi Sándor született. Tóth István, a község kántortanítója, akinek kezdeményezésére emléktáblával jelölték meg a nagy költő egykori lakását s Király Andor főjegyző hathatós segítségével hosszú tárgyalás és rábeszélés után sikerült megszereznem a nagybecsű ereklyét az almáriommal és a költő atyjának húsvágó bánijával együtt, amiről az alábbi hiteles nyilatkozat tanúskodik: Nyilatkozat. Alulírott D. Cser Gábor, özv. Laczi Istvánná szül. Gallai Erzsébet és özv. Csilling Andrásné dömsödi lakosok (Cser Gábor mint Kovács Józsefné jogutódja) ezennel polgári becsületünkre a következőket jelentjük ki: Azt a nyoszolyát, a melyben Petőfi Sándor és István születtek, Lukácsi István dömsödi lakos Petrovics István idevaló mészárszék-bérlőtől vette meg, midőn Petrovicsék, hogy Pestre költözhessenek. 1