Képes Folyóirat - A Vasárnapi Ujság füzetekben 34. kötet (Budapest,1903)

18«­ ­ BEKSICS GUSZTÁVNÉ. 1852—1903. LENGYEL ISTVÁN. 1851—1903. Beksics Gusztávnénak április 9-ikén bekövet­kezett halálával irodalmunk egy érdemes mí­­velője, nők­óink egyik legbuzgóbbika költözött el az élők sorából. Mint a fővárosi jótékonysági és egyéb társadalmi mozgalmak egyik munkás részesét, a társadalmi körök is ép oly részvéttel kisérték sírjába, mint az irodalmi világ. Beksics Gusztávné, családi nevén Bogdano­­vics Krisztina, 1852-ben született Budapesten, előkelő családból. A fiatal leányt a színpad von­zotta s miután az országos szinésziskolát elvé­gezte, a Nemzeti Színházhoz szerződtették. 1873-ban férjhez ment Beksics Gusztáv kiváló A hazai természettudományi mozgalmakban érdemes munkát végzett Lengyel István, a ter­mészettudományi társulat irodaigazgatója és pénztárnoka, a­ki április 13-án meghalt. Buzgó public­istához, a már akkor is jónevű íróhoz. Nemsokára ezután visszavonult a színpadtól. Mint nagymíveltségű nő, már ifjú korában is nagyon kedvelte az irodalmat, melyet a szín­háztól való megválása után buzgósággal kez­dett mívelni. Írói álnévül a Bogdanovics György nevet használta. E név alatt jelentek meg élénk stílusú, hol szatirikus, hol érzelmes elbeszélései és versei. Elbeszéléseiben főleg az egyszerű, szegény emberek életét, apró örömeit, szenvedéseit rajzolta, verseiben pedig a női szív érzelmei szólalnak meg. Munkáival ma­gára vonta nemcsak az irodalmi körök, hanem a nagyközönség érdeklődését is. Számos lap­nak volt tárczaíró munkatársa; több kötetet is adott ki, melyek közül különösen «Az én kis világom», «A diva», «A bolondot, gazt nem vetik, mégis terem», «Egy humánus háziúr él­ményei» czíműek váltak ki. Költeményeit né­hány évvel ezelőtt gyűjtötte kötetbe. Az utóbbi időben a «Magyar Nemzet »-be írta tárczaczik­­keit, «Bendek Nácziné levelei» czímen, egy kép­viselő nejének vidéki barátnőihez intézett leve­lei formájában, szatirikus elmefuttatásokat a fővárosi társadalmi életről. Társadalmi téren is élénk tevékenységet fej­tett ki. Alelnöke volt az «Aurora» nevű iro­dalmi és művészeti egyesületnek s a társasélet egyéb köreiben is az irodalom és a művészet szeretetét igyekezett terjeszteni. Ugyancsak alelnöke volt a fővárosi Szegény Gyermekkert­­egyletnek. Halála alkalmából általános részvét fordult férje, Beksics Gusztáv országgyűlési képviselő s a «Magyar Nemzet» főszerkesztője, politikai és irodalmi életünk régi jeles munkája felé. tisztviselője volt a társulatnak több mint 30 évig s a természettudományi irodalomban, az ismeretek népszerűsítése terén is sikerrel mű­ködött. Erdélyi fényképe után: BEKSICS GUSZTÁVNÉ.

Next