Képes Folyóirat - A Vasárnapi Ujság füzetekben 34. kötet (Budapest,1903)
18« BEKSICS GUSZTÁVNÉ. 1852—1903. LENGYEL ISTVÁN. 1851—1903. Beksics Gusztávnénak április 9-ikén bekövetkezett halálával irodalmunk egy érdemes mívelője, nőkóink egyik legbuzgóbbika költözött el az élők sorából. Mint a fővárosi jótékonysági és egyéb társadalmi mozgalmak egyik munkás részesét, a társadalmi körök is ép oly részvéttel kisérték sírjába, mint az irodalmi világ. Beksics Gusztávné, családi nevén Bogdanovics Krisztina, 1852-ben született Budapesten, előkelő családból. A fiatal leányt a színpad vonzotta s miután az országos szinésziskolát elvégezte, a Nemzeti Színházhoz szerződtették. 1873-ban férjhez ment Beksics Gusztáv kiváló A hazai természettudományi mozgalmakban érdemes munkát végzett Lengyel István, a természettudományi társulat irodaigazgatója és pénztárnoka, aki április 13-án meghalt. Buzgó publicistához, a már akkor is jónevű íróhoz. Nemsokára ezután visszavonult a színpadtól. Mint nagymíveltségű nő, már ifjú korában is nagyon kedvelte az irodalmat, melyet a színháztól való megválása után buzgósággal kezdett mívelni. Írói álnévül a Bogdanovics György nevet használta. E név alatt jelentek meg élénk stílusú, hol szatirikus, hol érzelmes elbeszélései és versei. Elbeszéléseiben főleg az egyszerű, szegény emberek életét, apró örömeit, szenvedéseit rajzolta, verseiben pedig a női szív érzelmei szólalnak meg. Munkáival magára vonta nemcsak az irodalmi körök, hanem a nagyközönség érdeklődését is. Számos lapnak volt tárczaíró munkatársa; több kötetet is adott ki, melyek közül különösen «Az én kis világom», «A diva», «A bolondot, gazt nem vetik, mégis terem», «Egy humánus háziúr élményei» czíműek váltak ki. Költeményeit néhány évvel ezelőtt gyűjtötte kötetbe. Az utóbbi időben a «Magyar Nemzet »-be írta tárczaczikkeit, «Bendek Nácziné levelei» czímen, egy képviselő nejének vidéki barátnőihez intézett levelei formájában, szatirikus elmefuttatásokat a fővárosi társadalmi életről. Társadalmi téren is élénk tevékenységet fejtett ki. Alelnöke volt az «Aurora» nevű irodalmi és művészeti egyesületnek s a társasélet egyéb köreiben is az irodalom és a művészet szeretetét igyekezett terjeszteni. Ugyancsak alelnöke volt a fővárosi Szegény Gyermekkertegyletnek. Halála alkalmából általános részvét fordult férje, Beksics Gusztáv országgyűlési képviselő s a «Magyar Nemzet» főszerkesztője, politikai és irodalmi életünk régi jeles munkája felé. tisztviselője volt a társulatnak több mint 30 évig s a természettudományi irodalomban, az ismeretek népszerűsítése terén is sikerrel működött. Erdélyi fényképe után: BEKSICS GUSZTÁVNÉ.