Vasárnapi Ujság – 1854
1854-07-23 / 21. szám - A köszén eredete s bányászata. Dr. Hegedüs 174. oldal / Ipar-; müvészet-; gazdászat-; természettudomány
174 mellett küzdött véres csatákban személyes részt ven s nehéz sebet is kapott. Oporto elfoglalásánál, a Soult marsal elleni hadi működésekben, Massena üldözésében, Badojos ostromlásánál, a salamancai ütközetben, Madrid bevételénél, mikor a francziákat Valladolidból kiűzték, Burgos ostrománál, a Portugalliába való visszavonulásnál, az 1813 utolsó előrenyomulásban, a vittoriai és pyrenaei csatákban, szóval a hol csak harcz háborút viseltek, egész Napoleon elfogatásaig, mindenütt ott volt, minden harczban részt vett. A mint Napoleon Elbából menekült, ismét ott volt, Somerset lord Wellington oldala mellett, és harczolva a Waterlooi dicsőségért, olly veszélyes sebet kapott jobb karján, hogy azt le kelle vágni. S ezzel fejezte be katonai pályafutását. Azóta egyszer-másszor elvállalt különféle államhivatalokat , az alsó házban is ült és szavazott, mindig a conservativ párttal, de nem szónokolt soha. A nagy Wellington halálával őt tették tábor szernaggyá, s ugyanazon időben lord Raglan" czimet, és felsőházi ülést nyert. Már tizenhat éves korában 1804-ben tiszt volt a könnyűlovasságnál, 1809-ben pedig Wellington hadi titkára. Wellingtonnak ezen bizalma, mellyet lord Somerset minden alkalommal fényesen igazolt, annyira átszivárgott a közvéleménybe, hogy csak őt tárták képesnek mostani nagy fontosságú hivatalára, épen úgy mint a tengeri seregek vezérletére Napier Károlykát, ki 500 tengerésszel Mehemed Alinak 50,000 emberét megverte, békét diktált neki, s Törökországgal mindent rendbe hozván, így irt kormányának. „Minden jó rendben van, méltóztassék aláírni." Derék két agglegény. oo A kőszén eredete s bányászata, in. Azon sokféle foglalkozások között, melyek czélja a természet nyers terményeit, az emberi szükségek fedezésére megszerezni, előkelő helyet igényel a bányászat, mellynek feladata, a termő földréteg alatt fekvő ásványokat, érczeket, köveket stb. felkeresni, nyerni s a nyerteket a félszinre szállítani, hogy igy az ember változékony czéljainak elérésére szolgáljanak. Milly fontos légyen e foglalkozás az emberi nem jólétére, elég lesz megemlítenem, hogy alig létezik kor vagy nép, melly az ásványok nyerésével s feldolgozásával nem foglalkozott volna, s hogy annál kiterjedtebben használja az ásványokat, mennél magasb miveltségi fokra emelkedett. A halvány bányász vészteljes fáradalmainak dija a fénylő arany, ezüst, melly a kereskedésnek feltétele, — s a szerény külsejű de becsülhetlen értékű vas és kőszén, századunk műiparának e két főtényezője, mellyek segélyével válik lehetővé, hogy az angol gyárak a Keletindiában vásárolt gyapjúból készült posztót, bár a Jóreményfokát, Afrika déli csúcsát, kétszer kell körül hajózni, ami tetemes szállítási költségeket okoz, daczára annak, hogy a hindu munkás az angolnál sokkal kevésbe kerül, a Keletindiában készült posztónál olcsóbban birják eladni. Félszázad óta Angolhonban a kőszén nemcsak gyárak, gépek, fűtés és főzésnél pótolja a fát, de a belőle nyert légnem (gáz) az utczák világitására, az abból készült kátrány a hajók szurkolására s szabad levegőnek kitett faépítmények óvására szolgálván, nem lehet csodálni, ha az angol kőszénbányászat 280,000 munkást foglalkoztat s közel 1000 millió mázsa kőszenet állit elő. Széles e világon a kőszén illy mennyiségben sehol sem használtatik, de sehol nincs is a kőszénbányászat olly virágzó állapotban, sehol sem egyesül szorgalom, pénzerő s leleményesség olly hatalmasan, egy közös czélra, mint ez az angol kőszénbányamivelésnél történik. „Egy angol kőszénbánya — úgymond egy német utazó — nagyszerű óragép; bárhova tekintsünk, mindenütt munka, rend és leleményesség uralkodik. — Ama kisszerű bányamivelés, millyen honunkban, a német hon némelly vidékein divatot a legnagyszerűbb forgalomnak engedett; — melly ugyan millió forintokat igényel, de milliókat is kamatoz; egy uj bánya megnyitása, ma már nagy pénztökéket s bő ismereteket kiván." Ez előzmények után nem lesz érdektelen ezen bányászattal, melly a legközelebbi jövőben honunk gazdagságának forrásai között, mint méltán reményleni lehet, szerepleni, közelebbről megismerkednünk. Mint mondám, a bányászat az ásványok felkeresésével foglalkozván, az első munkálat ezek kutatásából áll, — melly a kőszénbányászatnál fúrások által történik; ennek eszközlésére t. i. egy a földet érő, végén keményen aczélzott, s különfélekép hegyesitett vasrúd, a földbe kellő készületekkel letaszittatván, majd kötélen függve, saját súlyával a rétegekre ejtetvén, azokat keresztül fúrja, s habár az igy támadt üreg átmérője csak néhány hüvelyk, az abból nyert föld és kőtöredékekből eléggé láthatni, milly nemű s milly vastagságú rétegek feküsznek s milly rendben kövessék egymást. Ha több, rendesen egy háromszög szegletein lefúrt furatok (Bohrungen) a kivánt eredményre, egy mivelésre érdemes kőszéntelep létezésére mutatnak, — függőleges irányban egy nagy, majd négyszögletes, majd kerekded hit, vagy bányanyelven akna (Schacht) ásatik le, oldalain fával, néha vasrudakkal vízmentesen kirakatván, — ez a fő-akna, mellyen a bányászok fel és le járnak s a kőszenet, gépeket fel és leszállítják. — Ezt követi a kisebb, a levegő tisztítására s megromlott légnek lecsapolására szolgáló úgynevezett szelelő, s a viz kiszivatyuzására szükségelt aknák épitése. —* A bánya legalsó részéből talpáról, a hegyoldalán keresztül a szabadba, csak kevéssé lejtős irányban, alagok (Stollen) építtetnek vagyis 8 egész 9 lábnyi széles 7 lábnyi magas folyosók, mellyek talpára deszkák s ezekre vas lemezek szegeztetnek, — kis vasutak, mellyen a nyert kőszén villám sebességgel tovább szállittatik. Mindez készen lévén, a gőzgép állíttatik fel, melylyel az óriási több éves munkálat s fáradalmakba került vállalat bevégeztetvén , — közhírré tetetik a bánya megnyitásának napja, — melly valódi népünnep a szó legteljesebb értelmében. Zeneszó s száz meg száz bányásznak örömrivalgásai között emelkedik az első, virágkoszorúkkal ékesített, kőszénkosár az aknából, melynek torkolatánál ezt a környék ünnepi köntösében öszegyült népe taraczk-durrogások s élyen kiáltások között fogadja;— lakoma, táncz és vigalom, késő éjszakáig tartanak a vállalkozó költségén, ki az ünnep rendezője s királya. Ha már az egyes bánya megnyitása roppant költségbe kerül, — még nagyobbak kívántatnak azon intézmények felállítására, mellyek a nyert kőszénnek alkalmas helyre szállítására czéloznak. Hegyek furatnak, folyók hidaltatnak át, csatornák építtetnek, folyamok hajózhatókká tétetnek, csak, hogy a szállítási költségek kisebbíttessenek. Másutt illy müvek csodák gyanánt bámultatnak, Angollionban mint mindennapiasak, alig említtetnek. Gyakran több bányabirtokos, közköltségen, a bányáktól a szállítást eszközlő folyó vagy csatornáig, vasutat épít, melly a kikötő fölött felállított sík tetőn végződik; egy itt alkalmazott gépezet, az oda érkező kőszén-taligákat feldönti s tartalmuk lefelé nyíló ajtóra (Fallthüre) esvén,ezt súlyával felnyitja s az allatta álló hajókba omlik. — A vasutak a kikötő felé lejtősen lévén épitve, a kocsik iszonyatos sebességgel rohannak rajtok, egyedül önsúlyúktól húzatva, minden más mozdító erő alkalmazása nélkül. A kő szénszállítás egész kezelésében, mibe sem kerülő természet-erők veszélyes alkalmazása s a gép-erő pótolja az emberi s állati erőt, — melly igy igen sok helyütt megkíméltetvén, teszi lehetővé a kőszén felette nagy olcsóságát. „Soha nem fogom feledni, — úgymond egy német utazó , — azon ünnepélyes pillanatot midőn a newcastlei kőszénbányát meglátogatám. Forró nyári nap volt, fehéren szegélyzett setét viharfelhők emelkedtek az égen, mig a kőszénportól lepett földből sűrű füstoszlopok gomolyogtak, a magasba szétoszolván, az egész tájat, szürkés ködfátyol baboriták."