Vasárnapi Ujság – 1854
1854-11-26 / 39. szám - Krimi rajzolatok. Koch után Dr. Hegedüs 339. oldal / Táj- és népismertetések; utirajzok
339 Krimi rajzolatok. Koch nyomán Dr. Hegedűs. Átszállás. Kozákok. Hősdalaik. Keres. Bakcsi-Szeráj. :A kán palotája. Potoczka Mária. Könnyek kútja. Tatár temető. Krimi^zsidók. Alig létez ország, úgymond a híres utazó, kinek e jegyzeteket köszönjük, melly kevésbé volna ismerve, mint ép a Krim, melly nagy termékenységnek hirében áll, bár e hit, mint olly gyakran történik — tetemesen túlszárnyalja a valót. A róla készitett földabroszokon számos falvak nevei olvashatók, mik nem léteznek, hanem csak hajdan léteztek, részint olly helyek nevei, mellyeken a vándor tatárok tanyáznak a nélkül, hogy letelepednének. Most, midőn Európa figyelme ép e szigetre van forditva, midőn ennek éghajlati és polgárisulási viszonyai az ottani hadi mozgalmakra tetemes befolyást gyakorolnak, e sorok az eddig kevéssé látogatott tájak ismertetését érdekesebbé teendik. Azon hajón, mellyen Tamánról Kercsre a Krim keleti félszigetére utazók, kozákok is voltak, kik honfi dalokat énekelének, mellyek hősies bús hangulatja mélyen hatja meg a hallgatót. — Utódaik ezek azon merész és vitéz kalandoroknak, kik messze terjedő kóborlásaikon a törököknek birodalmuk fénykorában is rémitői valának, s kikről, — midőn egykor Stambulig haladva a kelet s nyugat kényurának lakóit, a szent szeráilt dúlással fenyegették, — Murád szultán felkiáltá : Remeg előttem az egész kereszténység, és egy csapat kozák zavarja álmaimat ! A dalnokok mellé telepedve, kertemre és regéiket kezdék regélni. A kozák méltán büszke történetére, mellyet a nyugat még nem igen ismer. Hosszú téli estvéken a családapa nemcsak saját kalandjait beszéli, de apáitól hallott hőstettekről is szeret regélni, és így száll szájról szájra az elhunyt ősök híre, s tetteik emléke. Hős dalaik is leginkább a nemzeti történet egyes eseményeiről szólanak. Mindinkább élénkült a regélő kozák előadása, mintha jelen lett volna apáinak hőstettein, hangja, taglejtése ollyannyira simult tárgyához. Ha a nesztelen éji hajózásról szólt, hangja mindinkább halkabb lett, mintha most is a török őrsök figyelmét akarná kijátszani; ha a viharról beszélt, melly a török őrsök elől alig menekült sajkát ismét ellenei felé hajtani kezdé, szava fennebb kezde hangzani, mintha a vész zaját tulhangzani kivánta volna; s midőn a megrohanásra került a sor, mindnyájan felriadtak, mintha még egyszer akarnák megrohanni a helyet, mellyről a dal emlékezék. Most a kozák a terjedt orosz birodalom határőre, s midőn egy részt e birodalmat a kelet rablócsoportjai ellen védelmezi, számos őrsei a nyugati eszmék behatását gátolják. Négy órai utazás után Keres kikötőjébe értünk. Huzamosb nélkülözések után, itt szálltam le először ismét egy európai modorban épült és kezelt vendéglőbe, s csak az, ki sokáig vadnépek között vándorolt, kiknek maguknak sem volt gyakran mit adni vendégüknek, érzi illyenkor a nyugati polgárisulás kényelmeit. Keres uj, félig olasz félig orosz ízlésben épült városka. Lapos tetői az elsőre, hosszú és feneketlen sárral borított utczái a másodikra emlékeztetnek. — Egészben, a kisded, alig 10,000 lakosú város, kellemesb benyomást okoz, mint más kisebb orosz városok. — Ha majd a dom tartományok jobban fognak miveltetni, mint jelenleg, Keres is szebb jövőnek nézhet eléje. Ott, hol most Keres áll, Krisztus urunk születése előtt néhány századdal, a bospori fejedelmek fővárosa, Pantikapaion emelkedett. Milly jelentékeny görög gyarmat lehetett, tanúsítják azon régiségek, mik itt találtatnak, s mellyekböl a legcsekélyebb értékűek s nehezebben szállíthatók az itteni meglehetős dombon épült muzeum birtokában vannak, mig a tetemesb értékűek Pétervárra vándoroltak. — Gyönyörű kilátással gyönyörködtet a muzeum lépcsőzete — a néző előtt a hullámzó tenger áradoz, lepve tarka hajókkal, éjszak felé a végtelen szürke rónaság, mellynek unalmas egyhangúsága csak a sok helyütt emelkedő sírhalmok által szakittatik félbe, mellyek feltáratván, tetemes mennyiségű fegyverekkel, arany és ezüst készletekkel gazdagítják az orosz régiségtárakat. Keres után Baktsi-Szeráj nyújt legtöbb érdekeset az utazónak, itt lévén a hajdani tatár kánok palotája, mellynek ízlése, keleten látható hasonló épületektől igen különbözik. A kánpalota ablakai, ajtai s a mennyezet faragványokkal gazdagon diszitvek, most ezek veres és zöld festékkel lévén bemázolva, a szobákban uralkodó mystikus homállyal kellemetlen rikitó ellentétben vannak. A kán szerájlja tetemes kiterjedésű szabálytalan négyszöget képezett, s mielőtt az orosz kormány egyik romlásnak indult részét le nem rontatá, még nagyobb volt. A szűk kapun keresztül menve, a kán és családjának szobái jobbra nyílnak, a mecset és a temető helyek balra, hátul az udvar szobái valának, mellyek azonban most bármelly tekintélyesb ajánló levéllel ellátott utazónak nyitvák. A szobák különféle nagyságúak s alakúak, a nagyobbakban szökőkutak vannak alkalmazva. Valamivel hátrább van a törvényszéki terem kerekdeden épülve, aranyzott boltozattal. A világosság kevés nyíláson hat a terembe s még ezek is bezárattak, ha fontosabb ügy tárgyaltatott, s az egész nagy terem csak néhány lámpával gyéren világíttatott, hogy az igazság szolgáltatását mi se zavarja. A vádlott kihallgattatván, ha bűnösnek ítéltetett, balra kivezették, és a reá mért büntetést azonnal ki kelle áltania, ha felmentetett, jobbra vezeték ki az udvarra s onnan a szabadba. A terem felső részén sürü rácsokkal elzárt erkély volt, mellybe a kán, ha a tanácskozásnál jelen kivánt lenni, helyet foglalt anélkül, hogy a bírák őt észreveheték. A kánok gyakorta voltak jelen, személyesen ügyelvén fel az igazság hű kiszolgáltatására, s jaj volt azon bírónak, ki magát az Ítélet kimondásában magán érdek által vezettetni engedé. Az udvar hátulsó részén volt a kán háreme, az előtérből magas fal által elválasztva. Egy nem igen nagy terjedelmű két kertben épült kis ház szolgált a kán négy feleségének lakásul, kik itt többnyire csendes visszavonultságban éltek. A kert egyik odalán, virágkertecskében volt a nők fürdője, mellyre egy szomszéd szobácska ablaka nyílt. A büszke kánok ugyanis szerették szép nejeiket a fürdőben meglesni. A kán lakának felső részében mutatják az utasnak azon szobákat, mellyekben, Puskin orosz költő által annyira megénekelt Potoczka Mária állítólag tartózkodott. A mult század közepe táján a tatár kán Lengyelhonba rontván, a monda szerint Potoczky grófnak szép leányát elrabolta s magával vitte. Bájaitól meghódítva, szerelmét hasztalan iparkodott megnyerni. A büszke lengyel leány szilárdságán minden ajánlata megtört. — A palota legszebb szobái mesés pompával díszítve, a szép fogoly lakásául jelöltettek ki, kelet nyugat minden fényűzési czikke meghozatott számára, csak hogy bibor ajkairól futó mosolyt csaljanak. Csingisz kán palotájában keresztény kápolna épült, mellyben a keresztény papok mondának misét, de a szép Mária csendes maradt és tartózkodó. És mennél visszavontabb volt a szép rabnő viselete, annál tüzesebb lángra lobbant a büszke kán szenvedélye. Ö, ki kedvét ezelőtt csak a harcz véres zajában találta, ki a vért patakonként látta kiontva, a nélkül hogy az reá csak pillanatig is hatott volna, kinek a háború második természetévé vált, csüggedten és magába elborulva andalgott terjedelmes palotája termeiben. A rettegett tatárok hatalmas fejedelme mindent megtett, mivel kedvese szivét csak pillanatnyira is megörvendeztethetni vélte, szemeiről igyekezett titkos vágyait ellesni, s Mohamed büszke vallásának követője minden alkalomra ügyelt, mellyben gyengéd figyelmét iránta tanusitható. Mindez végre hatott Máriára, s a gyűlölet részvétté változott, de még mind nem birta magát arra határozni, hogy kezét nyújtsa vallása ellenének, ki öt fegyveres kézzel hazájától és kedveseitől elrablá. A kán keblébe már már vissza kezde térni a rég száműzött béke, a sötét komor vonások mindinkább eltünének férfias szép arczáról. A czél közelgésének reményében élt, midőn egy féltékeny szerencsétlen tette, vágyva várt mennyországát egy csapással semmivé tette. Egy szép cserkesznőt, ki ezelőtt a kán osztatlan kegyében