Vasárnapi Ujság – 1854

1854-04-30 / 9. szám - A mormonok. Pompéry J. 67. oldal / Táj- és népismertetések; utirajzok

67 A nép borzadva és áhítattal állt körüle; ekkor újra felment a mecset tetejére a bej, s nyugodt hangon kérdezé : — Hol vannak a csecsenezek küldöttei? Azok már inkább halottnak érzék magukat, mint élő­nek, s arczra veték magukat előtte. Könyörögni sem volt bá­torságuk. Samyl csendes hangon monda nekik : — Menjetek haza, és a­mit láttatok, mondjátok el barátai­toknak és ellenségeiteknek. Azóta senki sem kisértette meg többé Samyl előtt a meg­­­hódolást emlegetni. Még néhány érdekes adatot jegyezzünk fel a cserkeszek életéből. Az ő egész alkotmányuk igen egyszerű. A nép Naibok alá van felosztva, kiknek mindegyike 300 lovast tartozik állitani, ugy hogy minden tiz családra járt egy harczos, s a mellyikböl az kikerült, a többi kilencz annak fizeti a katonatartást. Samyl összes jövedelme alig megy 60 ezer forintra. Ha az ellenség megtámadja a falvakat, akkor minden férfi, sőt minden asszony fegyvert ragad, s akkor az a tizedik rendes harczos vezeti a többi tíz családot. Hamzád Bej kezdett el orosz és lengyel szökevényekből sa­ját hadtestet képezni, Samyl alatt már e csapat négy­ezer em­berre szaporodott, mindenféle nemzet található abban. Testőrei ezer Muridából állanak, kik fejenként két tallért kapnak egy hónapra. Minden falu (cserkeszül „alu") tart két lovat a vezér üze­neteinek tova szállítására, ez a postarendszer. Samyl rendjeleket is hozott be seregeinél : a bátrak ezüst éremeket viselnek mellükön, a kik kitüntették magukat, három­szögű arany jelvényt kapnak, s a legvitézebbek diszkardokat, melly­eket jobb felöl kötnek oldalukra, a közönséges csatakard bal felül maradván, a gyáváknak bunda darabot varrnak a há­tukra. Legnevezetesebb alvezérei Samylnak: Ad­verdu Mohamed, Svail Mullah, és Ulubej Mullah. Büntető törvényeik egy könyvbe vannak megirva, s a bün­tetések a vétségi fokozatokhoz képest három rendbe osztatnak. Egy énekük van, az Ilalagla, mellyet csatába indulva da­lolnak. Kedvencz ételük a juhusos kása, (Pilau) és a málé po­gácsav­ltalában igen egyszerűen és nélkülözésekhez szokva élnek, s ez teszi lehetővé harczi kedvük kifogyhatlanságát. Csupán egy tárgyban követnek el nagy fényűzést, és ezek a fegyverek; a legdrágább damaszk kardokat lehet látni náluk, és ez fiúról fiúra száll, némelly lándzsa feliratán még neveket olvashatni, mikből kitűnik, hogy azokat még a keresztes hadjá­ratban viselték Jeruzsálem alatt európai bajnokok. Hány kézen kellett azoknak keresztül menniök, mig a cserkeszekébe jutot­tak. Kardjaik vala olly jó, hogy gyakran látni orosz puskákat, miket a cserkesz kardok középben vágtak ketté, mint egy nád­szálat. Most már ágyúik is elég számmal vannak, eleinte nagy ha­tással voltak rájuk az oroszok lövegei, s „ezer embernek" nevez­ték az ágyút, most azonban már megismerkedtek vele, s tréfá­san „a császár puskájának" nevezik azt. J.— A mormonok. (Uj felekezet Észak-Amerikában.) Ismerteti Pom­péry. (Vége.) Smith törvényének főiránya, főczélja volt­ az ipart serken­teni, kifejteni. Az ő jelszava volt : „igazság által győzünk, szor­galom által gyarapodunk." Ezért, bár hiveit mindig az éghez uta­sitá, felügyelt arra is, hogy ők már e földi „siralomvölgyben" is örömöket élvezhessenek. A kézmű, a mesterség általa többre becsültetett mint az öröklött vagyon; a mesterséget legtiszteletre­méltóbb állapotnak tartá, mert az megtanítja az embert ön­ere­jében bizni, az illy bizalom pedig megaczélozza az ember jelle­mét. Mindamellett, hogy az élvezetet nem tiltá, a szükségek egy­szerűségét, a szükségektöli függetlenséget tanitá. Legnagyobb rabszolga az, a­kin szükségei, szenvedélyei uralkodnak; ha lebi­lincselt bennünket a szenvedély, a szükség, örökké lánczai közt fogunk vergődni s a nélkülözés napjaiban boldogtalanok leszünk. Az életszükségek egyszerűsítése által lassanként kiirtotta hivei közül a romlott izlést, melly végre elfinyásodván, nem tudja mihez kapkodjon. Ha az ember kevés szükséghez szokott, sok­kal könnyebben szerezhet magának örömet. És a mérséklet egész­ségben tartja a testet; az ember ifjabb lelkű, vidorabb kedélyű marad, mint kinek ingét el nem rontották az étkek, mindig egész­séges száj izzel fog birni. Az illy éretrendszerű emberek örökzöld érzelemmel öregednek meg, mint egy jeles német író (Jean Paul) mondja. Egyszerű emberek könnyebben csatlakoznak egymás­hoz, mert az egyenlő életmód egyenlő örömökben részesiti őket, érdekeik egyenlőek lesznek s könnyebben megértik egymást. Így Smith ez elvek mellett, mérsékleti apostolok nélkül elérte azt, hogy dolgozó termeinek légét el nem büdösité a dohány ne­héz szaga, s az éltető elemet a beszívott légben el nem vontá a részeges ember kilélekzése, és hogy a mormon a fris lég balzsa­mát, a hegy tiszta forrását jobban szereté az elnyálkásító és vér­sürítő sernél. Mert a munka volt a gyarmat élet­elve, azt hinné az ember, hogy a mormonok az anyagiság megtestülései voltak. Pedig az nem volt ügy. A művészet szeretete nem volt számki­vetve ez emberek közül. Számos hangversenyen a legnagyobb mesterek művei adattak elő; de a táncz a temető vasutjának tar­tatott. Az egészség, — mondák, — e vasúton rohan a sirba. To­vábbá hajlandók lesznek sokan tán olvasóink közöl azt hinni, hogy az illy törvényhozás mellett az egész életmód egy kaptára üttetett, hogy minden ember azt tette, a mit a másik tett. De ez sem áll. Minden község, minden család az elhatárzás, az ön­uralom jogával birt. Ez által mindenkinek tehetségében állott, munkássága mellett oda emelkedni, hol többi társai felett állha­tott , hol az embert embertársától a szellemi becs különbözteti meg. Erejét, tehetségét mindenki tetszése szerint hasznosítható, ez által mindenki több vagy kevesebb hatást szerezhetett ma­gának társaira. A czéheket nem ismerik. Az akarat e szabadsága, az erő­k korlátlansága mellett azt lehet gondolni, hogy a viszonyok anarchiára vezettek, s hogy a mormonok mindig meghasonlásban éltek. De a mormonokról a tudósítások mindnyájan azt vallják, hogy közöttük a legnagyobb rend uralkodott. Smith korlátlanul uralkodott népe felett, mi­után magát elveivel egészen azonosítá. Uralma ennélfogva min­denki által teljes készséggel elfogadtatott. Kösd meg önmagad, hogy szabad lehess. Ezt tartja a példabeszéd; ez a jó polgárok elve a törvényhozás irányában. Mindebből látszik, hogy Smith tanai vallási részének természetes tévelygései mellett is nemcsak ész, hanem jellem-erős személy is volt, hogy öt életírói nem ok nélkül nevezék el Amerika Mohamedének. Bár az elmondottak, mikből t. olvasóink is tanúságot me­ríthetnek, sem a társadalmi fogalmakkal, sem az erkölcsiség igé­nyeivel nem ellenkeznek, Smith ellenségei mégis tanainak val­lási része miatt ez elveket is megtámadák, s a gyarmatot kom­munistikus iránynyal gyanusiták. Egy árnyoldala volt e társa­dalmi életnek, a több nő hirhatása, mi az említett elvekkel an­­nyiban nem ellenkezett, a mennyiben az élvezet a mormon val­lásának egyik alapja volt. De mi ezúttal nem ez uj vallás tévely­géseinek bírálatát tűztük ki czélunkul, hanem hogy e kis nép társadalmi életének, elveinek rövid ismertetésével a munkásság, a szorgalom, a mérséklet eredményét mutathassuk fel szeretett ha­zánkfiainak nem költött képekben. Hogy a dolgosság, a szorgalom a vagyonosodásnak legbiz­tosabb eszköze azt máshelyt egy magyar falunak leírásában ha­zánkfiainak bár költött képekben bebizonyítani igyekeztünk, ez­úttal a bánáti német gyarmatokra mutatunk , mellyeket virág­zóvá, gazdagokká, folytonos munkásság, kitartó szorgalom tett, és mutatunk a mormonok ujabb városára, a harmadik Sionra, a sóstavak melletti gazdag, pompás városra, mellyet egy feleke­zet nem ernyedő munkássága idézett elő az elhagyott puszta­ságból.

Next