Vasárnapi Ujság – 1854
1854-03-26 / 4. szám - Tiszai halászok 4. szám / Fametszvények. (Magyarázó leirásokkal.) - A Tisza. Petőfi 25. oldal / Költemények
A ,Vasárnapi Újság hetenként egyszer egy nagy negyedrétű iven meg fog jelenni. (K) Postán elküldve minden egyéb költség nélkül : márczius, április, május és ju-Előfizetési dij helyben : márczius, április, május és junius hónapokra, azaz : négy más hónapokra, azaz : négy hónapra 1 pft. — Márcziustól fogva utolsó decemberig, hónapra 40 pkr. (Házhoz küldve 1 pft.) — Márcziustól fogva utolsó decemberig, azaz: azaz : tiz hónapra 3 ft. 24 kr. pp. — Az előfizetési dij az alulirt kiadókhoz bérmentve tiz hónapra 1 ft. 40 kr. pp. (Házhoz küldve 2 ft. 24 kr. pp.) utasitandók. — Landerer e's Heckenast, kiadók (Egyetem-utcza 4. szám alatt). 1 Nyári napnak alkonyulatánál Megállék a kanyargó Tiszánál Ott, hol a kis Túr siet beléje, Mint a gyermek anyja kebelére. 2 A folyó olly simán, olly szelíden Ballagott le pártatlan medrében, Nem akarta, hogy a nap sugára Megbotoljék habjai sodrába. 3 Sima tükrén a piros sugárok (Mint megannyi tündér) tánczot jártak, Szinte hallott lépteik csengése Mint parányi sarkantyúk pengése. 4 A hol álltam, sárga fövény-szőnyeg Volt terítve s tartott a mezőnek, Mellyen a levágott sarju rendek, Mint a könyvben a sorok hevertek. A Tisza. • Tul a réten néma méltóságban Magas erdő, benne mély homály van , De az alkony üszköt vet fejére S ollyan, mintha égne s folyna vére. 6 Másfelől a Tisza túlsó partján Mogyoró szekettye-bokrok tarkán Köztük egy csak a nyilas, azon át Látni távol kis falucska tornyát. 7 Boldog órák szép emlékeképen Rózsafelhők úsztak át az égen, Legmesszebbről rám merengve néztek Ködön át a mármarosi bérezek. s Semmi zaj az ünnepélyes csendbe' Egy madár csak néha füttyentett be. Nagy távolban a malom zúgása Csak ollyan volt, mint szúnyog dongása il Túban velem átellenben épen, Permenyecske jött. Korsó kezében, Korsóját mig telemeritette, Rám nézett át, aztán ment sietve. 10 Ollyan némán, mozdulatlan álltam, Mintha gyökeret vert volna lábam. Lelkem édes mély mámorba szédült. A természet örök szépségétül. " Oh természet, óh dicső természeti Melly nyelv merne versenyezni véled/ Milly nagy vagy te mentül inkább hallgatsz, Annál többet, annál szebbet mondasz. — 12 Késő éjjel értem a tanyára. Friss gyümölcsből készült vacsorára : Társaimmal hosszan beszélgettünk, Lobogott a rőzse-láng mellettünk.