Vasárnapi Ujság – 1855
1855-06-03 / 22. szám - Dugonics Endre siremléke (kép). Sárváry 172. oldal / Nevezetes személyek arczképei és életirásai
172 A holdsarkakon vannak hegyek (az éjszakin 9 —10,000 láb, a délin 16—17,000 láb magasságúak) mellyeknek csúcsairól a nap mindig látható. E csúcsok a hold azon részében, mellyre a föld árnyat vet, világosan fénylenek, mit ollykor közönséges távcsövön is észre vehetni. Ellenben vannak olly mélységek is, hová a nap sugarai soha sem hathatnak. Mindezekből az is következik , hogy a holdon a hideg és meleg viszonyának egészen másnak kell lenni, mint a földön. És most már szóljunk a holdváltozásokról. És itt még egyszer kell visszatérnünk azon már többször ismételt állitáshoz, hogy valamint a bolygók, ugy a holdak is sötét égitestek, mellyek a naptól kapják világosságukat. Erről elegendőleg meggyőzhet azon körülmény, hogy a hold hol jobban, hol kevésbé van megvilágítva. Mert ha saját világossággal bírna, akkor mindig egész karikájának kellene fénylenie. A hold világossága e nagyobbodását és kisebbedését közönséges nyelven is holdtáltosásoknak vagy holdnegyedeknek hívják. Hogy ezeknek magyarázatát könnyebben megérthessük, jónak találtuk ez ide tartozó felvilágosító képecskét a czikk szövegébe rajzoltatni . Midőn tehát előadásomban valamelly egyes betű jö elő, mindig azon helyet kell érteni, hol azon betű a képecskén látható. Előlegesen is megjegyzem, hogy a nevezett képen az N. betű a napot, az F. a földet, az ABCDE közti karika a hold föld körüli pályáját jelenti, mellyen a holdváltozások láthatók. És még valamit kell megjegyeznem. Ha valamelly golyót tartunk a gyertya elé, ugye, bármint forgassuk is azt, a gyertya fénye mindig csak egyik felét világositja meg. Épen ugy van a bolygókkal és holdakkal is. Azért van mindig a föld egyik felén nap, a másikon él. Onnan vannak a holdváltozások vagy holdnegyedek is. Ha a hold A-ban, azaz épen a nap és föld között áll, akkor a nap felé fordított fele van a nap sugaraitól megvilágítva, tehát a föld felé levő oldala egészen sötét. Ekkor a holdat épen nem láthatjuk, és ekkor a nappal egy időben kel, és egy időben száll le. És ezt újholdnak nevezik. De a hold tovább megy nyugotról keletre föld körüli útjában , s néhány nap múlva a B pontba ér. Ekkor már naptól világított felének egy kis részét láthatjuk, melly sarló alakjában tűnik fel nem sokára a nap lemente után , s csakhamar szinte lenyugszik. Hét nap múlva a hold a föld körüli utjának egy negyed részét befutotta, midőn C pontba jut. S millyennek látjuk ekkor? Kivilágitott részének felét látjuk, és pedig a nap lementekor épen délponton találjuk , ugy hogy éjfélkor száll le. Mivel ekkor utja egy negyedét végzi el, ezt első negyednek hivják. Azonban a hold ismét csak tovább haladván, másik hét nap alatt eléri a D pontot, midőn megvilágitott egész fele a föld felé van fordulva, ugy hogy ekkor egész karikáját láthatjuk. És pedig mikor hold tölte van, épen akkor kel, midőn a nap leszáll, valamint a hold napkeltekor száll le. Mivel illy helyzetben egész alakját teljesen láthatjuk, ezt holdtöltének nevezik. Újholdtól holdtöltéig a hold mindig nagyobb és nagyobb, s azt mondják róla, hogy nő a hold. Ez időtől fogva azonban el kezd fogyni. Midőn t. i. útjában az E pontot éri el, innét körülbelül akkorának látszik, mint midőn a C pontban volt, mivel most is megvilágitott oldalának felét látjuk. Csakhogy most éjfélkor kel, a napkelte őt délpontban találja, s délben megy le, melly helyzete utolsó negyednek neveztetik. Ha ekkor figyelmezünk rá, észre fogjuk venni, hogy a nap mindinkább közeledik hozzá, ugy hogy a következő hetedik napon ismét hold és nap, földünkről tekintve, ugyanazon irányban lesz, s A-ban ismét uj hold kezdődik. Úgy hiszem, a mondottakból eléggé megérthető a hold változásainak oka, melly nagyon is természetes. Nem szükség tehát bizonyítgatnom, milly balgatagság, e változásoknak valami különös fontosságot tulajdonítani a földi eseményekre. Némelly tudatlan emberek azt hiszik, hogy péld. a hold fogytában nem jó hajat nyitni, körmöt vágni stb., hogy a holdtöltekor átültetett virágok teljesek lesznek, hogy uj holdkor nem jó magot vetni, hogy némelly állatok, mint a rákok, holdtöltekor kövérebbek stb. Semmikép sem okozhatná ezt a hold világa, melly nem egyéb, mint a nap sugarainak viszfénye. Szeberényi Lajos. Dugonics Endre síremléke. Közli : SÁRVÁRY BÉLA. Van-e közöttünk, ki, midőn temetőbe lép, egyszersmind föltámadásra is ne gondolna? — vagy van-e élőkre nézve vigasztalóbb érzület, mint a leendő föltámadás eszméje ? Elhunytak szüleid, eltűnt szívfeled, és a hosszú könyzápor után egy vigasztaló gondolat villan át agyadon, s mintegy megnyugtatva állapodol meg ama hitnél hogy : tul a siron, látni fogod őket; — de óh, milly messze van a föltámadás! Vagy nem lehetne közelebb szárnyaltatni a föltámadást? Sőt igen, elhunyt kedveseink és nagyaink mindannyiszor föltámadnak , valahányszor emléköknek áldozunk. A sziv érdekeltjei kebelünkben, a test, és erény emberei emlékünkben élnek. — Szép, ha hamvaink fölött erény oszlop emelkedik; szebb ha tett koszorúzza meg azt, és legszebb, ha a hálás elismerő utókornak nemcsak szívében támadt emlékérzetet, de hamvainkat is síremlékkel örökíti. E kevesek egyike Dugonics Endre, az édes emlékű szegedi fi, a szerény lelkű kegyesrendi áldor, (pap) a fáradhatlan buzgalmu tanár, a csüggedetlen író. Szeretem hinni, miszerint az olvasni kedvelő emberre nézve mi sem gyönyörködte több , mint hona jelesk egyéneinek tetteit, vagy azok megtiszteltetését olvasni; sőt hogy nagyobb tettekre hivatva érezzük magunkat, kell a magas, és kegyeletes emlékben részesült ősöknek életrajzát ismernünk, hisz csak ez ama hü tükör, melly multunkat visszasugározza ! A milly magasra küzdhet emberi erő, Ep olly magasra törjön a szorgalom ; Hová ha már dicsően felküzdött : nincsen , Melly őt kicsinynek hirdesse, hatalom. Igy jön Dugonicsunk is, ama tisztelt és fennen kegyelt Dugonics, ki korának legkedveltebb regényírója volt; a fáradhatlan régiségbuvár , a lankadatlan mű- és nyelvbarát; kit hit és dicsőség annál magasabb polczra emelt : minél szerényebb volt a kör, mellyben működék, minél korlátoltabb a hivatás, mellyhez öt sorsa kapcsolá. 1740. oct. 17. született Szegeden, hol atyja városkapitány volt, de hol anyja a hírhedett boszorkányperben mégis máglyára jön kárhoztatva. Látta ezt a még kis Dugonics is, s hogy vagy szülejét megmentse, vagy ő is vele vesszen , a magas lángokba utána ugrott, de a gondviselés nem engedé meg, hogy illy jeles tulajdonokkal felépített ifjú kora halállal múljék ki; megragadák őt a környezők és megmenték életét , hogy a kis fiu, ki anyja szerelmére az ábrándok tüzében is kész volt elveszni , az erény, tudomány és hazaszeretet valódi szövétnekévé növekedjék. És ki fogja tagadni, hogy nem lőn azzá? Senki, ki műveit az évszázadon át keresett műveket megbámuló! Ö piarista volt, tehát tanár, s annyi kimért foglalkozása mellett is mennyi munkával és mennyi kinccsel gyarapítása nemzeti irodalmat, eléggé ismert dolog.