Vasárnapi Ujság – 1855

8. Ipar és gazdászat - Az ekéről. Dienes Lajos - (4 kép) 403. oldal

403 26. 27. 26. Róma környékén most is használják, s rátekintve haj­landó az ember ahoz a véleményhez, hogy az ó-római földmivesek ekéje nem sokban különbözött a mostaniakétól. 27. Ez Francziaországnak egyik délnyugati vidékén van használatban. Feltűnő éktelen hosszú talpú. 28. Könnyű lengő eke, Sardinia déli részén otthonos. 29. 30. Mind a kettő mai napig használt földmivelő szer­szám Egyiptomban. Látnivaló rajtok , hogy az egyiptomiak, bármilly régi kezdeményezői a miveltségnek és iparnak , az utolsó századokban nagy mértékben maradt táblabírók. 30. 31. Az eddig közlötteket figyelmesen összehasonlítva, azon meggyőződésnél állapodhatik meg az olvasó, hogy az arab, római, dél-francziaországi, szardiniai, a görögországi és egyiptomi ekék nem tagadhatják meg egymástól az ugyanazon agyból (nem ágyból) származó testvéri rokonságot. A családi hasonlatosság nyilvánosan szól mellette. 31. Ez itt Majland-tájéki eke. Az ekevas külön is le van mellette rajzolva, hogy látni lehessen azt a vasvesszőt, melly egész az ekeszarvig nyúlik, hátrafelé, elöl pedig az orránál he­gyes tüske alakú. A küldök vasból van s csavarral (szóffal) igazgatják. A csoroszlya hátrább esik mint az ekevas orra. 32. Meklenburgi (Németországban) metsző eke. Épen nem valami órához hasonló tökéletes gép, hanem azért még is sok hasznát veszik bozótos földben, mellyet haragosan átszabdal. A kiknek módjukban áll, közönséges, kormánydeszkás ekét hasz­nálnak mellette, minthogy ez sem meg nem forditja illően a földet, sem tiszta barázdát nem hagy maga után. Az odavaló parasztok többnyire csak egyedül használják. — Azt talán fö­lösleg is kiirnom, hogy ott a gerendölyön túl arra a rúdra a sá­rom van kötve. Sok, mindenféle ekét rajzoltathatnék még ide, mellyeknek mindegyikén valami különöst, valami nálunk szokatlant venne észre a földmives olvasó, — elmondhatnám, hogy a szorgalmas szántást már a rómaiak annyira szükségesnek látták, miszerint a jó gazda négyszer szántotta meg földét, u. m. ugarolt, forga­tott, kevert, és vetés alá szántott. — a fölött is bőven okoskod­hatnánk együtt, hogy minden szorgalom és iparkodás daczára vajmi tökéletlen munkát lehetett tenni ollyan ekékkel, a minek­nek rajzait eddigelé láttuk , hanem mindez csak hátráltatna utunkban, mellyen a napról napra népszerűbb Vidacs-ekékkel megismerkedni sietünk. Midőn a sok apró tökéletlen régi ekétől eltérve, a hazánk­ban, sőt külföldön is elismert jelességü ekéhez, Vidacs István ekéjéhez fordulunk, ugy hiszem legbiztosabb minden részrehaj­lástól ment eljárás lesz, ha a mezei gazdaság terén elismert il­letékes tekintélytől veszszük kölcsön a véleményt, melly ho­nunkban alig lehetne más, mint a dus eredménynyel működő s most is virágzásban levő Gazdasági Lap; mellynek czime habár korszakonként egyben-másban változott, de törekvése s kitűzött feladata folytonosan az okszerű mezei gazdálkodás előmozditása, s az e czélhoz szükséges gyakorlati ismeretek és eszközök terjesz­tése volt. A „Magyar Gazda" 1845-ks 43. számában Magyar Imre rend. gazd. egy. tag igen velős czikkében egyebek között eze­ket olvastam : „Akármelly külső forma divatozott különböző tájakon, a jó ekének következő tulajdonaiban mindenütt meg­egyeztek, és ahhoz képest az ekéket alkalmazni is igyekeztek a földmivesek . u. m. 1. Az eke legyen egyszerű s nem mestersé­ges, nem költséges készületű, de a mellett erős és tartós. 2. A szántó az ekét könnyen igazgathassa, s ha azt már a földbe bo­csátotta, az minden erőtetés nélkül megmaradhasson benne, hogy a szántó inkább a vonómarhák egyenlő járása mint az ekére lehessen figyelmes. 3. A könnyen elmetszett földet töké­letesen megfordítsa. 4. Maga után mind a feneken, mind pedig az oldalon tiszta barázdát hagyjon. 5. Minél kevesebb erővel járjon." Azt mondja továbbá a jeles gyakorlati,gazda tartalom­dús czikkében, hogy a szántásnak legfőbb czélja a felszántott földet tökéletesen megfordítani, hogy az alsó réteg felül esvén, a levegőnek behatása által uj táprészekkel megterheltessék," és áttérvén az eke külön-külön részeinek kötelességeire, igy ir: „A szántóvasnak kötelessége a csoroszlya által függőlegesen (felülről lefelé egyenest) elmetszett földet vizirányosan (fekvést) elvágni, azt csekély domboruságával felemelni s az eketalpot szorosan megfekvö kormánynak hiven átadni. Melly kormány­nak kötelessége ismét az átvett földet folytatólag fölebb emelni s legczélszerűbb formája által azon olly forditást tenni s ugy lefektetni, hogy az alsó rétege fölül essék." Ezek következtében szinte M. I. ur helyes okoskodása szerint ,,a felhasított földnek tökéletes felforditását, mint a jő szántásnak elmaradhatatlan tu­lajdonát, semminek sem lévén szabad alárendelni." Káros téve­désben vannak azok, kik kevesebb erővel járó, de tökéletlenebb munkát tevő ekéket azok elé helyeznek, mellyek a fenebb előso­rolt szükséges tulajdonokkal birnak. Semmiért sem érdemel nagyobb megrovást a gazda em­ber, mint, ha mindennapi hű munkatársait, szorgalmas karmait tul a rendén csigázza erejökön fölül terheli , de ellenben kine­vetni való az, ki szamarkája iránti kiméletböl, midőn ma­lomba készült saját vállára vette az örlenivalót s ugy ült fel a birkavezérre, hogy megoszsza vele a terhet. (Vége következik.) A nagy világ népei. Közli Dr. HEGEDŰS. VI. A csi­nek. Lakomák, mákonyzás, menyekzők és családi élet. A csin teketornázási szellem mindenütt, még lakomáiknál is mutatkozik, miknek egyébiránt a csinek nagy kedvelői. — A lakoma vagy csak barátságos ebéd, vagy lakomázás, a szó teljes értelmében, midőn azután, a­hogy mondani szokás, Hencz­idától Benczidáig foly a lé. Uly lakomához legalább huszon­négy tál étel kívántatik, gyakran azonban az étkek száma, a csemegéket is ide számítva, több százra rúg. Uly ebédhezi meghívás a tyezé háromszoros elküldése ál­tal eszközöltetik. Így nevezik a meghívó levelet, mi egy nyolcz­­ ­ /­r fef!

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék