Vasárnapi Ujság – 1855

1855-12-30 / 52. szám - Juranics. Thali Kálmán 424. oldal / Balladák és genreképek

424 E ragyogó példa, kapcsolatban a nép sűrűségével, oda vitte a dolgot, hogy széles e világon sehol sem­ virul annyira a föld­mivelés, mint Csinában s hogy a világ valamennyi népe, kö­zötte mi magyarok is, tőlük tanulhatnék, mint lehet a földet háromszoros termelésre venni. Mig ott, hol a hármas gazdászat divatoz, egy föld , három esztendőben két aratást ád, Csinában a föld minden esztendőben háromszor terem, s az ugarnak hire hamva sincsen. Tavasszal rizs, nyáron bükköny s egyéb takarmánynak való terem , mig ősszel a legszebb búzát, rozsot vagy hüvelyes veteményeket aratják.­­ Ez azonban csak okszerű és folytonos trágyálás ál­tal eszközölhető. A trágya kész­ités a csin gazda egyik fő teen­dője s kitűnő leleményességgel felhasználnak mindent, mi föld­jeik termő erejének emelésére alkalmas. Nemcsak a háziállatok s a madarak, sőt az emberganajt is trágyául sikeresen alkalmazzák, a mennyiben pedig nagyon he­vitő, szecskával, agyaggal s más egyébbel elegyitik, sőt a lenyirt emberhaj s disznószőr, mint trágya nagy kiterjedésen s bámuló sikerrel alkalmaztatatik. — Rizs lévén a csin nép fő étele, annak mivel­ése nagymértékben űzetik; a rizs nedves földet kedvel, miért is a hegy oldalára vetett rizs számára a hegyoldalról lefo­lyó eső vizet s hóiét összegyűjtik s száz apró csatorna segélyé­vel a hegy körül vezetvén, szüntelen öntözgetik rizs földjeiket . Milly kimondhatlan gonddal s hangya-szorgalommal gaz­dálkodnak, legyen elég felemlitenem­, miszerint az egy lábnyira sarjadt vetést gyökerestől kigyomlálják s ismét szép sorban s rendben elültetik; igy több fér el ugyanazon téren, a szél nem kuszálhatja annyira a vetést, melly azután dúsan fizeti is a szor­galmas munkás fáradságát. — A hegyoldalak, bármi meredekek legyenek is, lépcsőzetesen keskeny szántóföldekké vannak vál­toztatva, és keskeny faltól keritve, nehogy a televény földet le­fújhassa a szél. — Bármi gyönyörteljes és meglepő illy végtelen kertnek látása, előbb-utóbb egyformasága miatt unalmassá vá­lik.­­ A­mi a veteményeket illeti, ezek a déli tartományokban főleg rizs, az éjszakiakban szokott gabnafajaink. A gyümölcstermesztés nincs igen kifejlődve, s bár a csin venyige szöllöje kitűnő édességű és zamatú , a különben olly leleményes csinek ebből lelkesítő bort sajtolni nem tudnak. — Olaj, czitrom­ s narancsfák nagy mennyiségben ültetnék , de te­kintve a roppant birodalom óriási kiterjedését , s ennélfogva különböző éghajlatát , nem tenyésznek mindenütt egyenlő sikerrel. A többi növények között első helyen áll a thé-bokor, melly­nek leveleiből főzik nemzeti italukat s az eper- vagy szederfa, mellynek lombozata a selyembogár kizárólagos tápszerét képezi. A selyembogár-tenyésztés és ipar olly régi, s eredete ép olly mesés, mind a Csinbirodalom maga. A rege szerint, volt egyszer még igen régen egy császár, kinek neve Hong ti, a csin nép ekkor még igen durva, mivelet­len nép volt, s állatok bőrébe öltözött, békesség idején annyira megszaporodott a nép, hogy sokan főleg a szegények, elég ruhának való bőrt nem találtak, ennek nemlétében ugy kénte­lenültek járni, mint az Isten őseiket s önmagukat teremtette. — A császárnak felesége azonban finom­érzésü nk volt, s meg­sajnálván a szegény népet, leányait a selyembogár finom szálai­nak fonására s szövésére tanitá, ezen fényes szövetből azután ruhákat készittetett,miket a szegény nép között szétosztatott.— Igy terjedett azután szét az egész birodalomban a selyembogár­s igy csin császárnőnek köszöni a világ minden szépe, hogy selyemszövetekbe öltözködhetik. — A csin selyemtenyésztés ép olly régi mint kifejlett s a csö-kiangi gyárakból került habos, szines festett selyemkelm­ék, a világ bármi gyárából kerülttel nem csak versenyeznek, de azt messze túlhaladják. — A görögök szinte a csinektől vásárolták a selymet, mellytől a csin birodal­mat szeri­ának (szer-selye­n) nevezék. — Hajdan Európában a selyemnek egy értéke volt az aranynyal, mert a csinek, kik egyedül term­eszték, lehetőleg drágán adták; ugy hogy császár­nők kivételével, a nővilág a selymet nélkülözni kénytelenült. — Egy görög császárnő azonban a selyem­tenyésztést Európában is meghonosítani kívánván, két barátot bízott meg, hogy Csiná­ból selyembogár tojást hoznának. —Könnyű volt illyest tervezni, de annál nehezebb s veszélyesebb ennek kivitele , mert a csin törvények a selyembogarak s ezek tojásainak kivitelére kinos halált szabtak. Elment a két zarándok s összebarangolván a mennyei birodalmat, elleste a tenyésztés, gombositás és fonás mesterségét, selyembogártojásra sem volt nehéz szert tenni, csak a kicsempészés volt még hátra. — E végett hosszú zarándokbot­jaikat megfúrták, megtörték tojással, alsó végeiket megvasalák s visszafelé indultak. A határszélnél keményen megmotoztattak, de sehol kobzásra valót rajtuk nem találtak, s ugy bántás nél­kül útnak ereszték őket. — Ezek haza térvén, a görög népet a selyemtenyésztésre oktatták, mely olasz, görög , frank és spa­nyol honban a mezei gazdák jövedelmes mellékkeresetét képezi. — Mig t. i. a férfiak s nők a földön a nehéz munkát végzik, a kis gyermekek az eperfa leveleit szedegetik, s vén asszonyok s munkatehetlen öregek etetik a kis bogarakat, gombositják le, s fonják finom szálaikat. — Selyemtenyésztésre Magyarország ég­hajlata is sok helyen alkalmas, de fájdalom, daczára a minden szép és nemesért buzgólkodó József császár, s utána több nagy honfi nemes törekvéseinek, nem birt még lábra kapni. Pedig vajmi szép volna, ha kuszált nádsövény helyett, eperbokrok ke­rítenének kertet sőt földeket is, s a falu gyermekei, a helyett hogy m­almukban homokból, sárból naphosszat kemenczéket vájnak, gyúrnak, az eper bokor leveleit szedegetnék a kis munkás állat­kák számára. —• Jutna abból iskolára, falu könyvtárára, tem­plomra, s sok más mindenféle intézetre, mellyre, midőn felál­lítását rebesgeti a lelkész vagy az újság , vállvonatva azt mondják , hogy szép, szép, de nincs rá pénz.­­­ Adott az Úr­isten jó földet, tiszta észt, és ép kezet a magyarnak, csak tőle függ, hogy fekete táklás kenyér helyett fehérebbet egyék, mint a vetéseit takaró hó, s hogy hölgyei, kikért olly igen lángol szer­teszéllyel az országban, olly selyem rokolyákban járjanak, mihez a selymet önmaguk termesztették; — akkor azután nem csak magas, mint olly igen szereti, de más nemzet is mivelt derék s talpra esett népnek tartandja, tiszteletben becsületben fog ré­szesülni bár hova jusson is. A porczellán gyártása is már a legrégiebb idők óta olly nagy tökélyre emelkedett, miszerint az európai gyárak a csin gyárakkal maiglan sem birnak vetekedni. — A porczellán, n.­.Uy nálunk csak a dúsgazdagok asztalain találtató , a csineknél köz­napi edény, s a legszegényebb gazdasszonynak pohárszéke gyakran oly sok és olly szép porczellán fazekat, csészét, tányért s több effélét tartalmaz, miszerint akár egy kis falusi jószágot lehetne nálunk árukon vásárolni. — De nem csak edényekhez használnak porczellánt, hanem az épületeken vakolat helyett is alkalmazzák, sőt van egy templom Nanking városa mellett, melly nem csak finom kék porczellánnal van tetőzve, hanem tor­nya is kivül belül aranyzott porczellánnal van kirakva. — E to­rony kilencz emeletből áll, mindegyik emelet egy szobából mellynek fülkéiben porczellán szobrok vannak felállítva; a to­rony mag­sága kétszáz láb, — teteje egy harmincz lábnyi ma­gas porczellán csúcsban végződik, melyet aranyozott vasból ké­szült kígyó teker körül. — Ez azon világhírű porczellán torony, egész Ázsiának legszebb s legpompásabb épülete. J­u­r­a 11 i­c­h (Történeti év 1566.) „Egy az ur a fényes égben — Egy ur lesz a földön! Es ki szómnak ellenállna, Azt a porba döntöm!" ,,Föl keletnek ifjú népe, Föl velem csatára! Legelőször hulljon porba Magyarok hazája!" „Büszke magyar Zrinyi Miklós Add föl gyenge várad!" ,„Mondom néked török zultán — Azt hiába várod!"" És rohanják Szigetvárát Bőszült janicsárok, Néktek nem magas a fal,­­ És nem mély az árok. Karcsú spáhik odahagyva Harczparipát, nyerget : Bátorítják, gyámolitják A rohanó serget. — De a bástyán hősök állnak . . . . Erre pogány erre! Itt jöend el végső órád — ! Az élő Istenre!

Next