Vasárnapi Ujság – 1855
1855-12-30 / 52. szám - Juranics. Thali Kálmán 424. oldal / Balladák és genreképek
424 E ragyogó példa, kapcsolatban a nép sűrűségével, oda vitte a dolgot, hogy széles e világon sehol sem virul annyira a földmivelés, mint Csinában s hogy a világ valamennyi népe, közötte mi magyarok is, tőlük tanulhatnék, mint lehet a földet háromszoros termelésre venni. Mig ott, hol a hármas gazdászat divatoz, egy föld , három esztendőben két aratást ád, Csinában a föld minden esztendőben háromszor terem, s az ugarnak hire hamva sincsen. Tavasszal rizs, nyáron bükköny s egyéb takarmánynak való terem , mig ősszel a legszebb búzát, rozsot vagy hüvelyes veteményeket aratják. Ez azonban csak okszerű és folytonos trágyálás által eszközölhető. A trágya készités a csin gazda egyik fő teendője s kitűnő leleményességgel felhasználnak mindent, mi földjeik termő erejének emelésére alkalmas. Nemcsak a háziállatok s a madarak, sőt az emberganajt is trágyául sikeresen alkalmazzák, a mennyiben pedig nagyon hevitő, szecskával, agyaggal s más egyébbel elegyitik, sőt a lenyirt emberhaj s disznószőr, mint trágya nagy kiterjedésen s bámuló sikerrel alkalmaztatatik. — Rizs lévén a csin nép fő étele, annak mivelése nagymértékben űzetik; a rizs nedves földet kedvel, miért is a hegy oldalára vetett rizs számára a hegyoldalról lefolyó eső vizet s hóiét összegyűjtik s száz apró csatorna segélyével a hegy körül vezetvén, szüntelen öntözgetik rizs földjeiket . Milly kimondhatlan gonddal s hangya-szorgalommal gazdálkodnak, legyen elég felemlitenem, miszerint az egy lábnyira sarjadt vetést gyökerestől kigyomlálják s ismét szép sorban s rendben elültetik; igy több fér el ugyanazon téren, a szél nem kuszálhatja annyira a vetést, melly azután dúsan fizeti is a szorgalmas munkás fáradságát. — A hegyoldalak, bármi meredekek legyenek is, lépcsőzetesen keskeny szántóföldekké vannak változtatva, és keskeny faltól keritve, nehogy a televény földet lefújhassa a szél. — Bármi gyönyörteljes és meglepő illy végtelen kertnek látása, előbb-utóbb egyformasága miatt unalmassá válik. Ami a veteményeket illeti, ezek a déli tartományokban főleg rizs, az éjszakiakban szokott gabnafajaink. A gyümölcstermesztés nincs igen kifejlődve, s bár a csin venyige szöllöje kitűnő édességű és zamatú , a különben olly leleményes csinek ebből lelkesítő bort sajtolni nem tudnak. — Olaj, czitrom s narancsfák nagy mennyiségben ültetnék , de tekintve a roppant birodalom óriási kiterjedését , s ennélfogva különböző éghajlatát , nem tenyésznek mindenütt egyenlő sikerrel. A többi növények között első helyen áll a thé-bokor, mellynek leveleiből főzik nemzeti italukat s az eper- vagy szederfa, mellynek lombozata a selyembogár kizárólagos tápszerét képezi. A selyembogár-tenyésztés és ipar olly régi, s eredete ép olly mesés, mind a Csinbirodalom maga. A rege szerint, volt egyszer még igen régen egy császár, kinek neve Hong ti, a csin nép ekkor még igen durva, miveletlen nép volt, s állatok bőrébe öltözött, békesség idején annyira megszaporodott a nép, hogy sokan főleg a szegények, elég ruhának való bőrt nem találtak, ennek nemlétében ugy kéntelenültek járni, mint az Isten őseiket s önmagukat teremtette. — A császárnak felesége azonban finomérzésü nk volt, s megsajnálván a szegény népet, leányait a selyembogár finom szálainak fonására s szövésére tanitá, ezen fényes szövetből azután ruhákat készittetett,miket a szegény nép között szétosztatott.— Igy terjedett azután szét az egész birodalomban a selyembogárs igy csin császárnőnek köszöni a világ minden szépe, hogy selyemszövetekbe öltözködhetik. — A csin selyemtenyésztés ép olly régi mint kifejlett s a csö-kiangi gyárakból került habos, szines festett selyemkelmék, a világ bármi gyárából kerülttel nem csak versenyeznek, de azt messze túlhaladják. — A görögök szinte a csinektől vásárolták a selymet, mellytől a csin birodalmat szeriának (szer-selyen) nevezék. — Hajdan Európában a selyemnek egy értéke volt az aranynyal, mert a csinek, kik egyedül termeszték, lehetőleg drágán adták; ugy hogy császárnők kivételével, a nővilág a selymet nélkülözni kénytelenült. — Egy görög császárnő azonban a selyemtenyésztést Európában is meghonosítani kívánván, két barátot bízott meg, hogy Csinából selyembogár tojást hoznának. —Könnyű volt illyest tervezni, de annál nehezebb s veszélyesebb ennek kivitele , mert a csin törvények a selyembogarak s ezek tojásainak kivitelére kinos halált szabtak. Elment a két zarándok s összebarangolván a mennyei birodalmat, elleste a tenyésztés, gombositás és fonás mesterségét, selyembogártojásra sem volt nehéz szert tenni, csak a kicsempészés volt még hátra. — E végett hosszú zarándokbotjaikat megfúrták, megtörték tojással, alsó végeiket megvasalák s visszafelé indultak. A határszélnél keményen megmotoztattak, de sehol kobzásra valót rajtuk nem találtak, s ugy bántás nélkül útnak ereszték őket. — Ezek haza térvén, a görög népet a selyemtenyésztésre oktatták, mely olasz, görög , frank és spanyol honban a mezei gazdák jövedelmes mellékkeresetét képezi. — Mig t. i. a férfiak s nők a földön a nehéz munkát végzik, a kis gyermekek az eperfa leveleit szedegetik, s vén asszonyok s munkatehetlen öregek etetik a kis bogarakat, gombositják le, s fonják finom szálaikat. — Selyemtenyésztésre Magyarország éghajlata is sok helyen alkalmas, de fájdalom, daczára a minden szép és nemesért buzgólkodó József császár, s utána több nagy honfi nemes törekvéseinek, nem birt még lábra kapni. Pedig vajmi szép volna, ha kuszált nádsövény helyett, eperbokrok kerítenének kertet sőt földeket is, s a falu gyermekei, a helyett hogy malmukban homokból, sárból naphosszat kemenczéket vájnak, gyúrnak, az eper bokor leveleit szedegetnék a kis munkás állatkák számára. —• Jutna abból iskolára, falu könyvtárára, templomra, s sok más mindenféle intézetre, mellyre, midőn felállítását rebesgeti a lelkész vagy az újság , vállvonatva azt mondják , hogy szép, szép, de nincs rá pénz. Adott az Úristen jó földet, tiszta észt, és ép kezet a magyarnak, csak tőle függ, hogy fekete táklás kenyér helyett fehérebbet egyék, mint a vetéseit takaró hó, s hogy hölgyei, kikért olly igen lángol szerteszéllyel az országban, olly selyem rokolyákban járjanak, mihez a selymet önmaguk termesztették; — akkor azután nem csak magas, mint olly igen szereti, de más nemzet is mivelt derék s talpra esett népnek tartandja, tiszteletben becsületben fog részesülni bár hova jusson is. A porczellán gyártása is már a legrégiebb idők óta olly nagy tökélyre emelkedett, miszerint az európai gyárak a csin gyárakkal maiglan sem birnak vetekedni. — A porczellán, n..Uy nálunk csak a dúsgazdagok asztalain találtató , a csineknél köznapi edény, s a legszegényebb gazdasszonynak pohárszéke gyakran oly sok és olly szép porczellán fazekat, csészét, tányért s több effélét tartalmaz, miszerint akár egy kis falusi jószágot lehetne nálunk árukon vásárolni. — De nem csak edényekhez használnak porczellánt, hanem az épületeken vakolat helyett is alkalmazzák, sőt van egy templom Nanking városa mellett, melly nem csak finom kék porczellánnal van tetőzve, hanem tornya is kivül belül aranyzott porczellánnal van kirakva. — E torony kilencz emeletből áll, mindegyik emelet egy szobából mellynek fülkéiben porczellán szobrok vannak felállítva; a torony magsága kétszáz láb, — teteje egy harmincz lábnyi magas porczellán csúcsban végződik, melyet aranyozott vasból készült kígyó teker körül. — Ez azon világhírű porczellán torony, egész Ázsiának legszebb s legpompásabb épülete. Jura 11 ich (Történeti év 1566.) „Egy az ur a fényes égben — Egy ur lesz a földön! Es ki szómnak ellenállna, Azt a porba döntöm!" ,,Föl keletnek ifjú népe, Föl velem csatára! Legelőször hulljon porba Magyarok hazája!" „Büszke magyar Zrinyi Miklós Add föl gyenge várad!" ,„Mondom néked török zultán — Azt hiába várod!"" És rohanják Szigetvárát Bőszült janicsárok, Néktek nem magas a fal, És nem mély az árok. Karcsú spáhik odahagyva Harczparipát, nyerget : Bátorítják, gyámolitják A rohanó serget. — De a bástyán hősök állnak . . . . Erre pogány erre! Itt jöend el végső órád — ! Az élő Istenre!