Vasárnapi Ujság – 1855
1855-09-30 / 39. szám - Tornaföld és a sárkányjárás 309. oldal / Nép- és tájrajzok; ismertetések; utleirások
309 ennek egyhangú zengzeténél énekelnek hőstettek, vadász- és szerelmi kalandjaikról. — Vadászat, lóversenyek s czéllövések egyedüli mulatságuk, a tánczot nevéről sem ismerik. A házas élet igen tiszta, bár többnejűség divatoz; a legidősb nő a háziasszony, kinek a férj kivételével, az egész háznép engedelmességgel tartozik. Ha a fiatal mongol nősül, külön sátort kap, hova nejével, kinek hozománya nyájból áll, vonul, ekkor aztán gerte-házasnak nevezik. — Az ifjú házasok szüleik közelében szoktak sátort ütni s a szülök s gyermekek közötti szeretet s vonzalom példás. A mongol jellem árnyoldalait képezi tudatlanság, szerfeletti gondatlanság és restség. — Halottjaikat néha eltemetik, néha elégetik, néha azonban megesik, hogy a vadállatok által felfalatják. — Elhunytjaik emlékét 49 napig ülik meg , melly idő alatt lelkük javára a szent könyveket olvassák. — Vallásuk Buddha hit,de számosan igazi bálványimádók, kik leginkább a gonosz lelkektől, az ördögök seregétől félnek s hogy rosz indulatukat megkérleljék, bálványaiknak bőven áldoznak. — Papjaik haszontalan szemfényvesztők, kik mindazáltal nagy tiszteletben állanak s dúsan fizettetnek. Régi szokásokon kivül saját fejedelmeik által az országgyűléseken hozott törvényeik vannak. — Büntető törvényeik szigorúak, ugy hogy rablás vagyonelkobzással s nehéz munkával, emberölés, lótolvajlás halállal büntettetik. — A házasságtörő férj darabokra konczoltatik, a nő megfojtatik. — De büntettek náluk ritka kivételt képeznek, ugy hogy durvaságukhoz képest egyszerű, de tiszta s romlatlan erkölcsüeknek mondhatók. Zalamegyének nyugoti részén a Mura folyó mellett Alsó-Lendvától egészen Letenyéig elvonuló hegyláncz oldalait a 16-dik század derekán több várak ékesiték, mellyek a török seregeknek horvátországbeli beütéseik ellen védhelyül építtettek; ezen védhelyek vagyis védvárak közt nevezetesbek valának tormaföldi vár, Szemenyevár és az Ördög-barlangja vagy lyukj (Istvánffy Miklós szerint: Diaboli lucus), melly utóbbinak helyén a mostani Rátka helység áll; monda szerint ezen ördög- barlangjában 1587- és 1600-ik években töm Mongol vezér érdek török és tatár elveszett. Ez alkalommal a tormaföldi várról szándékom emlékezni. Tormafölde falu a regényes Kerka völgyben Szécsi-sziget és Dobri közt fekszik, keletről egy, egész Pákáig felvonuló hegyláncz védi, ezen hegylánczból a falu felső végén egy magas domb nyúlik ki, mellyen monda szerint régi időkben a vár állott. Ezen várnak birtokosa Torma nevezetű ur volt s igy birtokát, melly a Kerka folyó mellett egész határt képezett Torma-földjének nevezték el. Tormának igen szép leánya volt : Jolán, gyönyörű aranysárga haja és lángoló kék szemei képesek valának bármelly ifjúnak szerelmét is lebilincselni, azonban Jolánt igen nagy átok terheli, anyja, ki viselős korában csak azt kérte az ég urától, hogy fiút adjon neki, születendő leányát előre, mielőtt született volna, megátkozás megfogadta, hogy ha leányt szül, ezt a sárkánynak veti ki. Szerencsétlenségére csakugyan leánya született Jolán; az anya, eszébe jutván elhamarkodott átka, szörnyet halt. A kora árvaságra jutott s elátkozott szegény kis Jolán csak magányosan futkosott ide s tova a vár tövétől hoszszan egészen le a Kerka vizéig elterülő kertben; egyszer sok futkosás után elfáradva egy nyilásnál, melly titkos s rejtett utakon a vár alá s innen fel a termekbe vezetett, elaludt, s mikor felébredt, azt vette észre, hogy ölében egy förtelmes sárkány feje nyugszik. Jolán megijedt elfutott s esetét dajkájának elbeszélte, ki miután az anyának átkát tudta, ez esetben annak borzasztó beteljesedését látta. Bárhova ment ezentúl Jolán, a vár alatt lakó sárkány mindenkor kileste, később már nem is félt tőle, sőt a várban is már csak megszokott házi ebként tekintették. — Azonban ki tudja, mi volt Jolán részére a csillagokban megirva? egyszer csak híre jött, hogy a török seregek jönnek a várat ostromolni, a hirt valóság is követő, mert néhány nap múlva a nagy kiterjedésű kerka-völgyi sik tereken már janicsárok üték fel sátraikat, túl pedig a lovasok futtaták karcsú ménjeiket. A vártoronyban egyetlen egy harang volt csak, ezt Torma maga önteté, az érez közé hang kedvéért igen sok aranyat kevertetett, miért is a harangnak igen nagy értéke volt, ezt akará a törököktől megmenteni s azon gondolatra jött, hogy azt leveteti s a Kerkába süllyeszti, azonban a harang egyszerre magától kongni kezdett, s e hangra a tömérdek számú török seregek körülvették a várat. A várbeliek azon hiszemben voltak, hogy az isteni gondviseléstől jött a harang kongása, hogy ezáltal a törökök a várbóli kitörésre jelt vélvén, résen álljanak s a várat ostromolni kezdjék és sikeres ostrom esetében Jolánt a sárkánytól megmentsék. A vár körülvétele alkalmával pillantotta meg a török aga Jolánnak gyönyörű arczát, s e pillanat elég volt arra, hogy az aga halálosan beleszeressen Jolánba. Előkészületek az ostromra erősen tétettek a török sereg részéről, mielőtt azonban az ostrom elkezdődött volna, Tormának azt izente az aga, hogy ha leányát kiadja, ugy az ostrommal felhagy és minden seregét visszavonja Kanizsa alá. Torma jobban féltette drága harangját és életét, mint leányát, oda is igérte, mit a sárkány megtudván Jolánt az Ígéretre következő éjen a Kerkába vitte, másnapon Torma igéretét nem teljesíthetvén, várát a török seregek feldúlták akkép, hogy a benvoltakat mind eltemeték a romok, s midőn már kő kövön nem maradt, oda ült az aga egy összehányt kőhalom tetejébe, s az elveszettnek gondolt gyönyörű Jolán emlékére könnyet törölt ki szeméből. Eltávozott ezután e vidékről a török sereg, viharként vonulva végig, merre csak járt s elsöpörve mindent, mit útjában lelt. Jolán el is veszett, még azon éjen, mikor a sárkány a várból kilopta, a Kerka vizébe fult. Sokáig járt még a sárkány a romokhoz, utja, mellyet a vidékbeliek „Sárkányjárásnak" neveznek, máig is látható, ez a nevezett várdombtól levonul egész a Kerka vizéig, szélessége 3, hossza pedig 15 ölnyi lehet; minden évben felszántatik és bevettetik; reá ismerhet mindenki, mert mihelyest kikel a vetemény, legyen az bármi, már elsárgul s nem bir magosra nőni; minden természesen csak rege; hanem ez mégis furcsa játéka a természetnek, mert bármilly szorgalommal miveltetik is ezen sárkányjárásnak nevezett földdarab, soha sincs rajta jó termés. — A várromokból később egyház építtetett épen a vár helyére, azon: Dr. Hegedűs, Tormafölde és a sárkányjárás. (Helynevek magyarázója s népmonda.)