Vasárnapi Ujság – 1856
1856-05-04 / 18. szám - Falusi rovás 154. oldal / Furcsaságok - Máléhegyi szőlőlevelek. Vasmegye 154. oldal / Gazdászati és orvosi.
154 kivétetven, finom sásból szőtt gyékényekre terítik, ezeket egymásfölé halmozzák, s erős sajtók alatt vékonyra összeszorítják. Kocsin-Csinában a selyemkender hám (daphne cannabina) képezi a papír legközönségesebb anyagát, Csinában a papírtermő Arália, egy az ernyős növényekkel rokon növény, illetőleg ennek karéjos uj alaku leveleiből s üres béles szárából származik a „rizspapir" név alatt ismeretes csinpapir legnagyobb része. Keletindia több csalánfaju növényben, pizang s banánjaiban alkalmas papirnövényeket bir, mellyek között az úgynevezett manila-kender áll első helyen. A brazíliai Caruá a legkövecsesebb gazdászatra teljesen alkalmatlan tereken termő, ananász fajú növény selyemfinom sárga rostjai szinte papírgyártásra sikerrel fordítathatnának, ha a délamerikaiak olly szertelen hanyagok s ipari tekintetben restek nem volnának Ezek volnának a legfontosabb papirnövények, mellyek megannyian különbféle földrészeken találtatnak, mintegy jeléül annak, miszerint mindegyik földrész lakója saját hona terményeiből igyekezzék a néki szükséges ianyagot megszerezni. Hazánkban kender-, len- és pamuton kivül leginkább a szalma s a csalán szálai látszanak papírgyártásra alkalmasoknak, ez utóbbiak kellő feldolgozása nyujtandja nálunk a legolcsóbb papirpótlékot. . . Dr. Hegedűs. Máléhegyi szölőlevelek. I. TÁR Egy lapnak olvasó közönségét ugy képzelem, mint egy teremben összegyűlt — a lap tárgyai által érdeklett — társaságot, mellynek tagjai az olvasott tárgy felett véleményt mondanak, cserélnek. Korunkban a szőlőmivelők örömére nagyon mindennapi tárgy lett a bortermelés és kereskedés; czélszerü s az ügy előmozdítására vezető bizonyosan, ha minél többen szólalnak fel e tárgyban, s mind azt, mit e tárgyban tudnak, egymással közlik, véleményt cserélnek, csakhogy ez, mind a mellett, hogy boros tárgy, a részeg ember modorában ne történjék. E nézetből szándékom nekem is e lap olvasóival, illetőleg ennek szőlőmives részével, véleményemet kicserélni. Tizennégy év óta foglalatoskodom szőlőmiveléssel, mialatt másoktól is igyekeztem tanulni, de saját tapasztalatimat is iparkodtam állandósitni. Azonban jelen leveleim által is nem annyira tanulni, mint mások ismeretét, s tapasztalatát a nyilvánosságra kihíva inkább tanulni óhajtanék, szívesen adnám cserébe saját szakismeretemet, mi csekély ugyan, de mégis több a semminél, tehát ez is valami. Leveleimet rövidekre szabandom, azt óhajtván, hogy bennök kevés legyen a szó, de annál több az értelem; nem szeretném ha e lap olvasóinak unalmára lennék, mi ha mégis ugy lenne, tessék hallgatásra utasítni, mi egyébiránt is természetemmel összehangzóbb. Ha az irodalomra egy pillanatot vetünk, látni fogjuk, hogy a gazdászat egyéb ágazatainak p. o. a mezei terményeknek, takarmánynak, állat- s gyümölcstenyésztésnek stb. sok jeles magyar ugy, mint külföldi irói voltak s vannak, sok az ezeket tudományosan oktató munka, míg a szőlőmivelési s borkezelési,—tekintve ennek nevezetességét—aránylag kevés, kivált nyelvünkön. Álljunk elő mi is szőlőmivesek, beszéljünk, írjunk szakmánkról, mint teszi D. Encz a magáéról, talán kerekedik ügyünknek is egy zászlótartója, vagy hogy van is Havas József úrban, azért csak utána, mert eljött az idő, hogy mi is magyarok úgy tekintsük hazánkat mint a németek. A német hazáját apának — Vaterland — a magyar pedig anyának nevezi; talán : mert a német — jó gyermekként — azon földet, mellyet bir, s mellyről él, lehető legnagyobb iparral, szorgalommal miveli, hogy azt, mit tőle kap mintegy kiérdemelje, s az apát — földjét, —jó erőben megtartsa; a magyar pedig azon — mint csecsemő gyermek édes anyja emlőjén — csak élősködni szeret. Hazámfiai ezen édes anyánk már nagyon öreg, emlői fonnyattak, tápláló ereje megfogyott, a sok szívás következtében sorvadásnak indult, rajtunk a sor neki viszonszolgálatot tenni, s erőnket, tehetségünket oda forditani, hogy a jó kedves anya el ne haljon, hanem iparunk által mint egy megfiatalodva ismét erőt, képességet kapjon a minket táplálásra. tízőlőmives társim gyönyörű s hasznos munkatér jutott nekünk, mert mi a természet legszebb, legáldottabb növényével foglalatoskodunk, talán magatok sem tudjátok a természetnek milly dicső adománya jutott osztályrészetekül, mit hogy megismerjetek, s nagyobb kedvetek legyen hozzá, megkísértem annak gyönyöre, s hasznossága csekély szinezetü festésével benneteket fölvilágosítani. A szőlő azon sajátsága, hogy a magaslatokat szereti, mintegy oda mutat, mintha a természet a többi növények feletti állásra kivánta volna helyezni ; a magaslatoknak is nem a zordon, hanem a szendébb, nyájasabb része az ő tanyája, mintha a természet maga is illő gyöngédséggel viseltetnék e jeles gyermeke iránt; maga e bájos helyzet is elég gyönyörrel kinálkozik a szőlőmivesnek, de lássuk hasznosságát. 1. Eledel. A szőlőfürt mint gyümölcs olly felséges, hogy ezt zamat, illat, szín, alakváltozatosságra, jóságra semmi gyümölcs el nem éri, enni nem csak egészségesnek, hanem betegnek is jó, hasznos, egészséges, némelly fajok sokáig, sőt megtépve újig is eltarthatók. A szőlőből készült befőzött egyike a legjobbaknak, sokféle tésztás étel készítetik vele, valamint az apró szőlővel s marázsával is. Az éretlen szőlőbogyókból jó mártás készül, mint az egresből vagy piszkéből. A gyenge szőlőlevelekből némelly gazdasszony takartást is tud készitni. A mustból szirup is készül. Van-e egészségesebb fűszer a boreczetnél? Sok nyalánk marozsát csemegéz mandolával, mi pedig állapodjunk meg a mustos pecsenyével. 2. Ital. Lehet e jótékonyabb valami, mint az, mi az emberi gondtól, bútól — mik mint a lét árnyai kisebb nagyobb mértékben mindenkit kisérnek,— habár kevés időre is fölmenti, megszabaditja; nem jótétemény-e a keserű órák közzé néhány enyhült pillanat vegyitése? Illy jótevőnk semmi más, mint HÁZ. a bor; — míg a pálinka testet, lelket lankaszt, butít, a ser testet, lelket nehezít, lustít, addig a bor testet, lelket éleszt, elevenít. A bor ezen hatása elég ismeretes, magok a legnagyobb géniek is örömest engedték, s engedik magokat a bornak fölfelé siető gyöngyei által szellemerejök legmagasabb fokára ragadtatni, honnét azután ők ismét eszmegyöngyöket szórnak alá, mellyek mint a lélek gyémántjai, lankadatlan ragyogású sugarakat lövelnek szét a világ sötétjébe, mi által a bor mintegy istenítő szer tűnik föl. Nem hiában imádták a rómaiak Bachus képében. Ha már az édes vagy csipős mustot, a sokféle, szinte kellemes élvezetet nyújtó ürmöst ízleltük, ne is menjünk az aszuborokig, pezsgőkig, maradjunk a jó asztali bornál — minek hazánk bőviben van, kedély derültségünket is meghozza, kivált ha még hozzá mélyen gyászolt nagy költőnk „Fótidalát," vagy más vigasztaló bordalt, minek szinte bőviben vagyunk, dudolunk. 3. Gyógyszer. Az evés ivás után gyakran a gyógyszer szüksége állván be, a szőlő ezt is nyújt a borkőben, miből az orvosok, gyógyszerészek gyomor-, vértisztitót, erősitőt csinálnak; borkőből készül a pezsgő por, cremor tartari, tartari tartari sati, acidum tartaricum, sal tartari stb., ki ne ismerné pedig a minden gyógyszerek legfőbbikét? — a kámfor és égett bort! 4. Tűziszer. Enni, inni, még betegeskedni is jobb a melegben, mint a hidegben, azért tűzre valót is ad a szőlő tőkéje, gyökere, venyigéje, minek hamuja, hogy legyen mivel megtisztitni a ruhát, ha valakit a bor sárba taszitott, vagy másként lett az piszkos — jó szappanfőzéshez. 5. Világitószer. Az élvezetek nem mindig nappal, hanem kivált a borozás, többet történnek éjjel, a szőlőmag gyönyörű olajat ád e czélra, mi egyébiránt salátára is fölséges. 6. Szépitőszer. Hogy a szépnemnek is kedvezzen a szőlő, a jó kontyalá valón kivül, még a metszés után kifolyt nedv állítólag a szeplőtől s más folttól is megtisztitja, szépiti az arczot. 7. Takarmány. A szőlőlevelek, ágak, uj hajtások erre szinte igen jók, miután ismét 8. Trágya származik, valamint abból is, ha ezek és az összevagdalt venyige rakásra hordva megrothadnak, mi által a szőlő önfentartási anyagot is képes adni. 9. Festék. A törköly közé tett réz lemezekre zöld festéket — Grünspan — rak, a kisajtolt boraljból fekete festék készül. Legyen ennyi elég a szőlőnek, mint növénynek specificus hasznairól, a főhaszonról, a borról mint jövedelmi forrásról, mind magán, mind államgazdászati tekintetben majd külön levélben. Vasmegyei. Falusi rovás. Több községekben a román nép, adó- és községpótlékai feljegyzésére az itten látható idomú rovást szokta használni. Ezen rovás egy négyszögletre faragott mogyorófa pálczából áll, s mindenekelőtt annyi osztályra osztatik föl, ahány ház találtatik a községben, mindkét vége külön alakú rézsútos metszéssel jegyeztetik meg azért, hogy a számadó tudhassa, mellyik az első és utolsó házszám, az osztályok egyszerű, minden utczának utolsó házosztálya pedig kétszeres metszéssel szokott megjegyeztetni, ezeknek megtörténtével mindenkinek adó vagy adópótlék tartozása saját osztályába, mint a figura 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7 mutatja, feljegyeztetik. A számoknak a rovásrai feljegyzése következő alakban történik : 1-er. A forintok a rovás jobb szögletére a mintán látható b csúcsocskák szerint bemetszetnek egymás mellé. 2-or. A krajezárok a rovás lapjára befaragtatnak, s pedig a tizesek rómailag egy kereszttel c, az ötösök fél kereszttel, vagy is egy hosszúkás rézsutvonással d, az egyes krajezárok egy a kés hegyével történendő szúrással, melly pont gyanánt ő néz ki, jeleltetnek; a helynek megkimélése tekintetéből, a 30 krajczárosok nem hármas kereszttel, hanem a rováson látható a szerint jeleltetnek, mi ugy történik, hogy a forintokkal átellenben szolgáló rovás ölébe a kés rézsut benyomatván, az ez által okozott metszés a késsel kissé felfeszíttetik anélkül, hogy ezen felfeszített fahéj kivágatnék, mint például a forintoknál, ezen metszésjelnek a neve „pána", vagyis magyarul— toll. i J XX»»» AXX... e X/ .... f AX/. , I XX/... AXX/... | mAAA_ AA 6 / b 2 b 3 ő >s h J 6 & 7