Vasárnapi Ujság – 1856
1856-06-01 / 22. szám - Kakas Márton levelei: XXXI. 189. oldal
191 Vidéki hirek. Tisztelt szerkesztő ur! Nem mulaszthatjuk el közkedvességü lapjában nyilvánosság elé bocsájtani azon üdvös eseményt, melly Fehérmegyében kebelezett Seregélyes mezővárosa lakóit folyó évi május 19. és 20-ik napjain érte. Legyen szíves tisztelt szerkesztő ur, ezen még nem mindennapi eseménynek egy kis helyet adni; hidje meg a kinek a hallásra füle vagyon, az előtt ezen tudósítás nem lesz „kiáltó szó a pusztában." Bár több olly lapok is átvennék ezen tudósítást, mellyeket a földes uraságok olvasnak. A legelő elkülönözése iránti barátságos egyesség megkisértésére a nagyméltóságú földesuraság vásonkeői idősb gróf Zichy Ferencz ur folyamodása folytán a székes-fehérvári cs. kir. úrbéres törvényszék május 19-ét tűzte ki, kiküldvén kebeléből t.Bóné István tanácsos urat a helyszínére. Eljött a mindkét részről kétségek közt várt nagy nap. A nagymirgy mindég kegyes uraság helyett, annak méltó fia ifjabb gróf Zichy Ferencz birodalmi tanácsos ur ő excellentiája jelent meg, mint édes atyja törvényes teljhatalmazottja Seregélyesen. A kitűzött órában megjelentek a városházánál a nagymirgy uraság részéről az uradalmi ügyvéd Ambrozy Ferencz, uradalmi kormányzó Szabó László és a helybeli tisztartó s kasznár urak; a község részéről pedig az előljárok s három értelmes meghatalmazott. Az értekezlet elkezdődvén, a volt jobbágyok kivánsága rövid pontokba foglalva írásban adatott át az uradalmi képviselő uraknak, kik is észrevételeiket szinte írásba foglalák. E szerint a felek egymás akaratát megértvén az alkudozás megkezdetett. A midőn a község részéről kijelentetett, hogy miután a tagosításnak üdvös és jóllétre egyedül vezethető voltát a volt jobbágyok belátták — tehát ők a legelőelkülönözés kérdésével a tagositást is — mint az egyesség „sine qua non"-ját, óhajtják tárgyaltatni, — s kivánják egész birtokukat külön választatni, s azt maguk közt is tagosittani. A jó lelkű uraságot képviselt becsületes szívű megbízott uraknak — bár arról előre még csak nem is gondolkozhattak—a község kivánsága ellen átalánosságban semmi kifogásuk nem volt. Leginkább akadályozta az egyesség létrejöttét a volt jobbágyok keblében már régóta meggyökeredzett azon remény, mit ők egy régi úrbéres perük kimenetele iránt tápláltak, nagyszerű nyereményekkel kecsegtetvén magukat volt uraságuk ellenében; de miután a községi választmány és az egész község bizalmát rég óta határtalanul biró K.P. ügyvéd, kit a választmányi tagok tanácsadóul hívtak meg az egyességre s M. J. választmányi tag a községbelieket hosszas és több izbeni értekezés által ábrándjaikból kieszméltették, s magukat az egyesség létesíthetésére erélyesen közbeveték; megszűnt a túlságos nyereményekrőli ábránd, minden kivánság csak a jelen birtokállapotnak a legelővel egy tagbani megnyerhetésére lett szorítva. Kértek tehát a volt jobbágyok képviselői egy egész telek után — kül és beltárulmány fejében a legelői illetőséget is ide számítva 54 holdat — 1200 • ölével, holott eddigi birtokukat 1100 • öles holdakban birták; utóbb 52 holdban lett a megállapodás, mit az uradalmi képviselő urak is elfogadtak ő excellentiája jóváhagyásának fentartása mellett. Felmentek tehát ő excellentiájához az urasági kastélyba,hol ő szálni méltóztatott; s tudtára adták az egyesség eredményét, a megbirálása s jóváhagyása alá bocsáták. Kevés idő múlva mindnyájunk meglepetésére ő excellentiája a városházához lejönni méltóztatott, s elragadó előadási módjával tolmácsolá jó szíve sugallatát, melly szerint ő az egyességet óhajtva — kész a község által birt 803/4 egész telek után — minden telekre 52 holdat —1200 t ölivel kiadni, 125 zsellérállomány után 8-ra — 14 hold legelőt adni, s minden úrbéres birtoknak a határ alsó részéből egy tagliani kihasitásába beleegyezik; a várost körülkerítő legelőt egészen átadja; 12 hold erdőt, libamezőt, s 2 hold agyagvételi helyet az épitésekre, beszámítás nélkül ad; a dűlő utak és a kijelölt kápolyák az illetőségbe nem számittatnak; a ref. és kath. temetőkhöz 2—2 hold nagyobbitást enged; 37 hold nádast szinte beszámitás nélkül adományoz; a vásárok alkalmával a helybeli lakosokat helypénzmentessé teszi, a két lelkésznek 52 holdjával, két telket, a tanítóknak s jegyzőnek fél telket alapit, s a tagositást még ez évben foganatosítandja. Ezen kegyes előterjesztést a község választmánya hálás köszönettel fogadván, az egyesség fogalmazása elhatároztatott. Másnap reggeli 10 órára az illető megbízottak az egyességet irásba foglalák, s aláirás végett minden telkes gazda és zsellér összehivatott. Mint egy jóltevő angyal megjelent ő excellentiája is volt jobbágyai között, s az összejövetel czélját, s az egyesség létrejötte feletti örömét hosszasan tartott beszédében kijelenteni méltóztatván, inté a lakosokat, mint szerinte ezután birtokostársait a békességre, egyetértésre. — A szőlődézma — váltságról a birtokosokat biztositá, sőt még a curialis földeket birt nemeseket is kegyesen megvigasztalá azzal, hogy hat telek mennyiségű földet, mit eddig census mellett birtak, ezután is fognak birhatni; — még pedig addig míg a megváltás iránt intézkedendik, az eddigi census mellett : tehát a seregélyesi nemesek nem lesznek földön futók s éhen halók, mint ez sok helyen történt. Ő excellentiája valóban ugy tekintetett az őt környezettek által, mint egy védangyal s a jótétemény kiapadhatatlan forrása. — Ő excellentiáját a község nevében a helybeli ref. lelkész ur rövid, de igazán talpra esett beszélylyel üdvözlé, megköszönvén kitüntetett kegyességét, s ezt továbbra is a község irányában kikérvén. Ezután ő excellentiája még a községnek egy a legelőben eső urasági épületet, s áldomásul a nagy nap emlékére tizakó bort is ajándékozni kegyeskedett. Szolgáljon ezen szép és minden nagy akadályok mellett is egy nap végbe ment barátságos egyesség például mind azoknak, kik még azon át nem estek. A volt jobbágyok ne kivánjanak törvényes illetőségüknél többet, ne hagyják magukat hiú ábrándoktól elragadtattni, és zsebjeikre ásítozó, némelly veszedelmes tanácsadók által elcsábittattni; hallgassanak egy becsületes s önzéstelen ember szavára, s kövessék annak tanácsát, fogadom, hogy könnyen létrejön az egyesség. A földes uraságok pedig szinte kövessék gróf Zichy Ferencz birodalmi tanácsos urnak követésre méltó példáját; járuljanak áldozattal is az egyességhez; szóljanak maguk egykori alattvalóikhoz leereszkedéssel; s éreztessék velők azt, hogy már azok is emberek; az akadályok ellesznek hárítva; s az úrbéres törvényszékek teendői felette könnyitve, s a jólét, a birtok mielőbbi rendezése által rövid uton s idő alatt elérve. Többen. — Szerkesztő ur! A „Vasárnapi ujság" 20. sz. tárogatójában olvastam, hogy a párisi állatkiállitásra, magyar hazánkból csak nyolcz darab sertés küldetett ki, holott Biharból Szalontáról Kenyeres János ur barátomnak, kinek kanásza rajzképe a 20-dik sz.hirlapban közöltetett is, nyolcz darab Csáky-féle feketeszőrű mangalicza sertés, Szalontához egy mérföldnyire eső nys. Tisza Lajos ur geszti uradalmából pedig négy darab szőkeszőrű Milos-faj mangalicza és két nagy szalontai veresfaj sertés küldetett ki, — ezt én mint valódit úgy irom a t. ur hírlapjába, mert sajnálnám, hogy az eddig s úgy ezután is előttem igen nagy becsben álló hírlapja bármi részben noha ugyan nem szántszándékkal, legkevésben is az illy közlők miatt, legkisebb homályt is szenvedne. — Méltóztassék tehát megengedni, hogy némi kis felvilágosítással szolgálhassak a Párisba felküldött sertések fájáról, addig is mig onnan valamit hallhatnánk felölök. Én amennyire mind a két vagyis mind három sertésfajt közelebbről ismerem, róluk csak annyit mondhatok, hogy a Csáky-féle feketeszőrű sertés, noha ugyan nem nagy darabjára, de igen hizékony, elannyira, hogy ha belőle száz darab hizóba befogatik, ki nem válik közüle kettő sem, melly meg ne hizzék. Ez a feketefaj sertés még nemrégiben is itt a mezőség vidékein is annyira ismeretlen volt, hogy általában azt hitték, hogy a fekete sertésnek nem csak húsa, de még talán szalonája is fekete lehet, hanem a debreczeniek már régóta ismerik, mert ennek előtte — mig ott volt a szalona hazája — csak oda hajtogatták, honnan osztán ezer meg ezer mázsájával szálitották a só-és érczbányákba, de mióta a vasutak fenállanak, a sertéshizlalás és kereskedés, minthogy csak azóta ismerték meg némileg külföldön is magyar sertéseinket, nagyban csak Pesten látható. A Tisza-féle fehérszőrű Milós mangaliczafajról szinte bátran merem állítani, hogy ez nagy is, s a mellett szerfelett hizékony sertés volt itt nálunk Szalontán belőle S. Balogh M. uramnak vagy két darab, s esztendeig nem hizott, mégis csupán szinszalona a kettőn hét mázsa lett, úgy hogy ha ezt valami franczia vagy angol látta volna felakasztva a B. M. uram padlásán, könnyen elhihette volna, hogy meg annyi elválasztó tűzfal, olly kiterjedése volt. A Tisza-féle szalontai nagy veres fajsertésnek egyike egyike 6 és 1 láb hosszú volt, ha ezen sertésfájból hizóba befognak száz darabot, közüle mintegy fele, valóságos monstrumnak meghízik, csak hogy a másik fele rendesen el szokott maradni, és csak tarisznyába való szalonát ad, ami ugyan falusi gazdának jó, mert a húsa 100—120 font szokott lenni, hanem ez városi helyre hol inkább zsír mint hús keltetik, nem annyira használható. Szeged, május 13-án. A „Vasárnapi ujság" tisztelt olvasói emlékeznek talán, a múlt évi folyam 50 számában megemlített szegedi főgymnásiumi n. t. Nagy Márton igazgató ur azon intézkedésére, miszerint a műének tanításának behozatalát, a tanodai ifjúság műveltségének emelésére, elhatározá S ime, valamint minden szent czélu vállalatának sikerét, úgy e nemes buzgalmának dicséretes eredményét nemcsak az ifjúság, hanem a közönség is élvezi minden vasárnap reggeli 8 órakor, midőn a tanodai ifjúság orgona kíséretében műéneklési gyönyörű harmóniával emeli a legszentebb áldozat fönségét. Valóban az ének kellemes, és minden zeneavatott egyén, egyszer hallván, méltányolni fogja, egyszersmind főlismerendi azon ernyedetlen szorgalmat, mellyet T. cz. Véber zenetanár ur öt hó alatt tanitványai közül kifejtett. Különösen kitünteté a tanodai ifjúság, nem egyedül a tudomány, hanem a szépművészetre is fogékony elméjének jeleit, a „Szent Lélek eljövetele" ünnepén, melly alkalommal telve volt a templom, a be nem férhetők pedig utczáit megállva hallgaták, a mintegy szent lélek ihlette keblek énekét. Itt a példa, hogy a szép czélú vállalatot, siker koszorúzza! Szegeden, pünköst előestéjén 10 — 11 óra közt az alsóvárosi részén tűz ütött ki, mellynek szomorú eredményét 10 gazda kényezi biztositlan házának romjai fölött. A szerencsétlenek legszerencsétlenebbike Mezei Pál, mert mult nyáron leégett, s nem sokára kirabolt házának felépitését azon napon végzé, mellyre bekövetkező éjjel újra elhamvadt. Határi. Debreczen, május 12-én. Szerkesztő ur! Tapasztalván, hogy a „Vasárnapi ujság"-nak czélja az, miszerint az értelmiség és tudományos ismeret a felsőbb iskolákat nem végzett nép közt is terjedjen; régebben megértvén becses lapjaiból azt is, hogy azt az izraeliták közt is többen hordatják; továbbá meg lévén arról győződve, hogy csak úgy lehet a felvilágosodást és értelmességet terjeszteni, ha a tévelygést ismerjük : ezen nézetektől vezettetve nem állhatom meg, hogy egy Szathmár megye Ilodász helységében lakó Áron Lázár nevezetű izraelitának, kit a vidéken lakó izraeliták mint tudóst ugy tisztelnek, mert sátoros ünnep alkalmával némelly közönségektől pénzért előimádkozónak meghivatik, kivel egy holdvilágos éjjel a közelebb mult debreczeni vásár alkalmával együtt utaztam, — a holdról való nyilatkozatát t. szerkesztő úr előtt fel ne fedezzem; azt állítja ugyanis a nevezett tudós, hogy először a hold is szinte olly fénnyel tündöklött,mint a nap; de az Isten előtt nagyot vétvén, világosságának sokkal nagyobb részétől megfosztatott. A hold változásairól pedig azt tartja, hogy az az elkövetett bűneiért a holdtól önkéntesen felvett gyász. A holdfogyatkozás pedig nem egyéb, hanem hogy a holdat valamelly Behemothnak nevezett állat megeszi. Arra pedig midőn én a nekem tanított azon véleményt, hogy mind a holdváltozás mind a fogyatkozás a holdnak a földkörüli útjában a naphoz való viszonyaitól származik, azt felelte, hogy az illyfele, a keresztyénektől taníttatni szokott tudományokat tudják ugyan a zsidók is, de ők azt csak ollyanoknak tartják,