Vasárnapi Ujság – 1856
1856-01-20 / 3. szám - Zaykfalvi római templom (romkép) 21. oldal / Hazai tájleirások
9) nincs — azután délig dolgozunk, üres időben kissé megtisztogatván magunkat, én keveset tanulok vagy olvasok kedves V. U. mult év negyedi számaiból más magyar könyv hiányában. Délben egy pohár rhum rizs, bab vagy makarón leves, sózott hus, bakália (norvégiai Stockfisch), borrali ebéd, a matrózok rizs vagy bab levetlen leves, sós hus és bor-ebéd után rögtön munkához fogunk. — 4-kor ima zárja be a napot, melly is igen megható : szabad ég alatt, habok moraja és szélzúgásában a mérhetlen vizek fölött, midőn is a kapitány helyettesiti a lelkészt. Ezután a csak hamar sózott hús vagy olajas főtt karfiol vacsora után közösen 8-ig fedélzeten vagyunk, végre a vitorlákat az éjre ideiglenesen megigazítva, az őrállás viszont megkezdődik. Nem cáfolható , miszerint a kereskedelmi tengerészet egy a pályák legsúlyosbikái közül. Hosszú fárasztó virasztás, nehéz munka, s sanyarú élet és gyakori viharok részeinek van a szegény, világtól elszigetelt hajós mindig kitéve; de végre kérdem: nem épen ezek-e legalkalmasbak a test és lélek megedzésére?! És valamint a rózsa tövisek közt nyilik, ugy ez életmód is igen sok szép, mondhatni költői érdekli oldallal bír. Nem elragadó-e : az elenyésző part egy páratlan napkelet és lenyugta, gyönyörű csillagos ég, a tenger moraja, habok csatája, szélzúgása a dagadozó vitorlákon, madarak, hajók, szigetek és végre a várt száraz megpillantása?! Térjünk azonban utamra vissza : Ez partok és szigetek mellett igen kellemes vala, s Muggia, Capo d'Istria, Isola stb. tünedezének el előttünk pár világító toronynyal, mellyek mind az osztr. Lloyd által tartatnak fenn, mig végre Ragusa kikötőjébe vitorlázánk. 19-ikig olly gyönyörű napok valának, hogy üngben lehete a födélzeten egész kényelemmel sétálni. Ez éjen azonban hirteleni szélvész keletkezék 9 óra után. Én árva fejemre békésen alvám éjfélig, mikor is őrállásra felrázatva, s a födélzetre tántorogva látom a tenger nagyszerű játékát : koromsötét felhőkbül zápor omlék alá, a duzzadt tenger habjai itt magas hullámhegy, amott mély irtóztató völgyekben csatázának, s a viharos szél kegyetlenül víva a dagadozó vitorlák vásznaival! Örálláson fedélzeten valék, de ott bárha már mi rosszullétet sem érzek, a hajó hánykodása miatt pár óránál tovább maradnom nem lehete, lejövök a szobába, s épen a viharról írdogáltam, iszonyú kihúzásokat téve, mig ez végre megsokalván vakmerőségemet széket s asztalt kikapa alólam, és kegyetlenebb asztaltánczoltatás álla be, mint az uj divatú amerikai. Megboszankodvám lefekvém, és kedves népdalainkat dudolám, miglen végre délben ide megjövénk. — Mi kedves vala a száraz megpillantása s a kikötés!! Gazdákat érdeklő rovat. ..— Oroszországban nevezetesen Kasanban és több vidékeken a halat megszáraztják mindenestől, csak belrészeit vetve ki, azután nagy kallóféle könykgépekkel porrá törik, megszitálják. A finomabb készitményűnél a hal fejét nem törik közibe. E halport aztán elteszik a böjti napokra, sőt kereskedésbe is jön a mennyiben a kormány a hadsereg élelmezésére is alkalmazza. A halport mielőtt használják vízben kilúgozzák aztán fűszerek, liszt- és egyebek hozzátételével a legízletesb étellé készítik el. E halpor minősége és igy ára azon halfajtól függ, mellyből az készült. Astrachanban a minőség szerint illy halpor fontja 1—2 kr. pengőn kél (l/2 —3 kopek). g.— A párisi ipartárlaton egy sütőgép is volt látható, mellyet már előbb franczia, sveiczi és angol kormányok is elismeréssel fogadtak. A gép naponkint 200 mázsa kenyeret képes megsütni. Készítője Koronikolski sveiczi gépész.— Szász-Coburg-Gothai Ágoston ő fensége a gazd.egyesület bizottmányának több rendbeli jeles portugáli kukoriczafajtákat küldött a végett, hogy azok az ország jelesb gazdái közt teendő kísérletek s tovább termesztés végett kiosztassanak. Az említett küldemény hallomás szerint Vacson termett már, hol is diszlése által a legszebb reményeket kelté fel. Iskolai és egyházi ügyek. Egy igaz honleány végrendelete. Alig telt el rövid négy hónap, mióta a haza leglelkesebb és műveltebb leányainak egyikét Pogány István özvegyét szül. Korda Erzsébetet elveszté, a végezet melly ez ős családi felett nehezkedik kiszóllta innen annak egyetlen lelkes leányát s örökösét Pogány Karolin Bónis Barnabásnét is. Élete legszebb virágában 34 éves korában hunyt el a magas lelkületü nő m. e. dec. 18-kán Nagyfaluban Szabolcsban, — tetemeit a Pogányok ős sirboltja fedi a kies Kovászon Beregben a Borsa partján. Hon-és emberszeretet, a tudomány s művészet pártolása, tiszta nőerény és vallásosság nagyobb mérvben egy nőt sem ékesítettek, mint a boldogultat. Kora halála, a vidék köreinek s a közjó érdekeinek pótolhatlan veszteség. Saját kezeivel irt végrendelete néhány pontja legyen tanúsága érzületének, mellyeket, ez általa olly igen becsült s pártolt lapban közzé tenni azért is czélszerü, hogy egykoron, azok kikről olly melegen emlékezett meg élete végnapjaiban, ismerhessék igényeiket, s ne szűnjenek forrón emlékezni a boldogultra. Szabolcsmegyei madai tagositott birtokából 100 holdat hagyományozott Tompa Mihály koszorús költőnk, s igen tisztelt barátja fiának, ha ez meghalna, leányának, vagy ha gyermeke nem maradna, azon esetben ezen 100 hold legyen a magyar akadémiáé. Kovászói egész birtokát, minden épületeivel s haszonvételeivel — a timsógyáron kivül — hagyta egy szerencsétlen rokona fiának P. Zsigmondnak, ki annak jövedelméből köteles lesz évenkint a marmaros-szigeti protestáns tanodának 150 pft., a benei protest. egyháznak 50 pft., s a borzsorai prot. egyháznak 40 pftot fizetni. A szigeti tanodának szánt évpénznek harmada, segélyül egy protestáns lelkész jól tanuló gyermekeinek adassék. Úrbéri kármentesítéséből a szabolcsmegyei pazonyi protest. egyháznak ezer pft, a nagyfalusi prot. egyháznak szintén ezer pft., — és a pesti magyar nemzeti szinház nyugdíjintézetének hasonlóul ezer pftot hagyományozott, mellyek rögtön kiadandók — mihelyt az úrbéri kármentesitési illeték kifizettetik. Az előbbi pontokban tett hagyományok csak férje halála után lépendnek foganatba — addig minden vagyonárnak használatára szeretett férjét kérvén fel végrendeletében. — Szép kis könyvtárát a nagyenyedi kollégiumnak hagyta. *) Irodalom. *— A magyar nép könyve. Szerkesztik Kemény Zsigmond és Csengery Antal. Harmadik évfolyam 1 füzet. Kiadja Heckenast G. E derék vállalat már két év óta nyújt közönségünknek olly gyűjteményt, mellynek egyes czikkei mind a leglelkiismeretesebben vannak megválogatva. Hogy e vállalat irodalmilag milly becsülésben áll, tanusitja az, hogy az elismert szerkesztőkön és munkatársaikon kivül, még a magyar nemzet legméltóbban tisztelt költője Eötvös is, a haza és külföld által magasztalt „Falu jegyzőjének" írója megtisztelte ezt népszerű munkálataival. Költeményeket koszorús íróink nyújtanak hozzá. Vörösmarty legutóbbi versei is itt jelentek meg; — a politikai eseményeket maga a „Pesti Napló" szerkesztője írja meg azokban, a gazdászati részt a „Gazdasági lapok" szerkesztője, a tudományos ismeretek rovatait mind a legszakavatottabb férfiak töltik be. Ugy hogy bízvást el lehet mondani, miszerint méltóbb munkát a magyar nép kezébe nem igen nyújthat senki, mint épen ezt, melly czimjén a magyar nép könyvéül van ajánlva. Ez évi első füzet tartalmára a „Magyar Sajtó" tisztelt szerkesztője nem látszik velünk egy véleményben lenni azon kérdésre nézve , hogy micsoda tárgyak a nép számára valók? Fogalmunk szerint minden, a mi ismeretet terjeszt. Szerkesztők az emberi test tápszereiről írván, a kenyér és hús után igen természetesen emliték fel a kávét, miután az átalánosság tekintetében ez bizonyosan ama kettő után következik s e rendszernél épen nem jön kérdésbe : váljon issza- e a kávét a magyar nép, vagy sem? A rendszer kívánja, hogy beszéljenek róla, mint tápszerről. Részünkről csak azt szeretnők, ha ez értekezések rövidebbek volnának s később a magyar életre leginkább beható tápszerek ismertetésével is lennének felváltva. Hanem mindez elmondható komolyan, nem pedig azzal az ingerkedéssel, amivel a „Magyar Sajtó" újdonság rovata hétről hétre boszantani törekszik irodalmunk egyik munkás, tudományos tagját. A „M. S." érdemes szerkesztőjét kell kérnünk, hogy ezt a hangot ne engedje meghonosulni irodalmunkban. Tiszteljük egymásban az osztályt, mellyet képviselünk, s tréfáink ne legyenek sértők — vitatkozásunk legyen komoly .... J. Egyikét rég hallgató kitűnő költőinknek felszólitván ujabb munkálatra, tőle e genialis választ kaptuk eddigi hallgatásának magyarázatáral : „Egyszer hallod-e furcsán jártam én a kecsegével. Előre bocsátom, hogy halálban szeretem a kecsegét. Meginvitálnak pedig Lúczra, a Tisza mellé halászatra; ott vagy 30 ember setét hajnalban kihány csónakról csendesen egy irtóztató nagy hálót a Morotvába (innen : mortua aqua, nagy terjedelmű Tisza-szakadék, tó), azután lassan húzzák a part felé, s már 9 óra délelőtt, mikor a háló két szárnya a szárazt eléri, a háló hasa pedig nagy félkörben még a vízben van; telve mindennemű hallal , potykával, csukával, kecsegével elannyira, hogy a hálóból kiszorul a víz, és a szó legszorosabb értelmében hemzseg a hal; a félkör felett temérdek sirály, halkapó visít, repked s csapkod alá a vízbe; a halászok beugrálnak kötözködésig a halba (vizet nem mondhatok, mert csak hab és nyálka van a hálóban) merengetik kosarakkal apró merítő hálóval a hal apraját, és szórják, öntik ki a szabad vizbe, hogy a háló össze ne szakadjon a teher alatt, s partra huzathatása lehető legyen; — a kiszórt halat csupasz kézzel tömérdek ember, asszony, gyermek kapkodja, fogdossa a félkörön kivül, s rakja az oldalán függő által-vetőbe; három-négy erős halász pedig kótisokkal működik a hálóban; vervén fejbe a tokokat, nehogy a hálót összetépjék; azalatt a parton egész vásár és zsibongó élet van; fiatal emberek lövődö *) E végrendelet részletei tanúságot tesznek az elhunyt honleány magas lelkületéről. Az volt halálában, aki életében : a hazai nyelv, vallás, és a szerencsétlenek pártolója. Mind azoknak áldása, kiket e három legmagasabb ügy érdekel, legyen kisérője a túlvilágra, melly az elmúlt évben nagyon megvette rajtunk adóját jó és nemes szivek kora elhunytából. Szerk.