Vasárnapi Ujság – 1856
1856-01-13 / 2. szám - Simoncsis János (arczkép) 9. oldal / Életirások - A pesti hazai első takarékpénztár 9. oldal / Hazai intézetek. - Adjon Isten a mi nincs ez uj esztendőben. Arany (uj évi kép) 9. oldal / Költemények
A „Vasárnapi Újság4" hetenként egyszer egy nagy negyedrétű íven jelenik meg. — Előfizetési dij január — juniusig azaz: 6 hónapra Buda-Pesten házhoz küldve vagy postai uton a „Politikai újdonságokkal" együtt csupán csak 3 ft. pp. — Az előfizetési dij a „Vasárnapi Újság" kiadó hivatalához (egyetem utcza 4. sz.) bérmentve utasítandó. A pesti hazai első takarékpénztár. Köztiszteletben álló hazánkfia Fáy András * az, ki a takarékpénztárak üdvös eszméjét Magyarországban — egy a takarékpénztárak hasznos voltáról kiadott munkájában legelső megpendítette, — s ezen jól alkalmazott előkészitő lépés után, midőn a kevéssel az előtt még alig ismert eszmét megfogamszani látta, lépett fel hasznos inditványával a pestmegyei rendek gyűlésén 1839. Aug. 29.,szónoklatának egész erejével sürgetvén azokat, hogy egy illyen jótékony, s a két főváros népességére nézve, a nép erkölcsiségének előmozdítása szempontjából is szükséges intézet, magának a megyének legtöbb sikert igérő közremunkálása, felsőbb helyeken közbenjárása, s pártfogása alatt Pesten állitassék fel. Az indítvány elvben tüstént elfogadtatott, s a bizottmányilag átvizsgált terv és kidolgozott szabályok nyomán részvények bocsájttattak ki, a czél üdvös voltával a községek és egygyesek közhirdetmények által megismerkedtettek, a felszerelésre adakozások gyűjtettek, s már az 1839. dec. 30-kán tartatott első részvényes gyűlésben az intézet megalakult, igazgatók, választmányi tagok s hivatalnokok választattak, s a kezelések a megye által ingyen átengedett hivatalszobában 1840. évi január 11-én megkezdettek, s az intézet a volt magyar kir. helytartótanács utján, hová szabályai és számadásai pontosan felterjesztettek, 1845-ben legfelsőbb megerősittetését is megnyerte. Kiszámíthatatlan volt, s minden várakozást felülmúlt a roppant hatás, mellyel az első takarékpénztárnak a fentirt módom felállitása elébb a két fővárosban, azután a vidéken is, s később az egész hazában előidézett, mert a közönség, s különösen azon néposztály, mellyre főleg számitva volt, t. i. a dolgozó és szolgáló nép kiváltképi megnyugvását lelvén abban, hogy azon intézetet, melly az ő megtakargatott filléreinek haszonhajtó kezelésére ajánlkozik, maga az akkori fogalmak szerint egyik legbiztosabbnak ismert tekintély : a megye vette pártfogása alá, s azt saját udvarházában és igy a legbátorságosabb helyen őrizteti, következőleg az ő pénze, mellyért az intézet élén állók még jót is állának, semmi esetre sem veszhet el, kezdett iránta csakhamar rokonszenvet érezni, s iparkodott munkadijjából vagy szolgálati béréből, ha csak kisérletkép is, valamelly csekély summácskát, azt legalább, mellyet addig minden látszatos eredmény nélkül egyre másra s legtöbbnyire szükségtelen aprólékra,csecsebecsére elköltögetett , félretenni, hogy azt a takarékpénztárba betehesse. És midőn látta, hogy mind ezen betett, mind az utána behordogatott pénzecskéje még gyümölcsöz is, erős hitévé vált a takarékpénztár jótékonyságábani meggyőződés. — Igaza volt, mert a takarékpénztár volt azon varázs erő, melly őtet szép szerével s mintegy öntudatlanul takarékosságra, rendesebb és számitott életmódra szoktatta, s ez által mind a társadalomnak mind családjának hasznosabb, s önmagával napról napra megelégedettebb , szóval boldogabb tagjává képezte ki. — Simoncsics János. *) Az említett derék hazafi arczképet és életirását lásd a multavi „Vas Újság" 29. és 30. számában