Vasárnapi Ujság – 1856
1856-08-03 / 31. szám - Sertésekről 269. oldal / Gazdászati és orvosi. - Maros-Vásárhely (kép) 269. oldal / Hazai tájleirások
ztja el más üzletet, és a magáén kivül csak ollyképen kereskedni; legalább annak felsőbb értelmében mégis azt fogja tulajdonítani. Es boldogságtana ha nem is mély tiszteletet, de mély bókolatot parancsol. Azért olly illő a brit köszöntés egy kereskedő nemzetnek. Az üdvözlet : God bless you! — Isten áldja meg — részint vallásosságra, vagy ha ugy akarni, egyháziasságra mutat, hasonlag jellemvonása a britteknek; részint talán kényelvezet (comfort) is, mellyre John Bulla mint tudva van minden részben sokat tart. A hidegvérű és szorgalmas hollandok fököszöntésénél : Hue vaert myn Heer! — tulajdonkép, hogy hajt uram! — az idegennek, ki azt legelőször hallja, ollyan képen tetszik, mintha a nemzet valamelly szekéren vagy kocsin élne, és magát közönségesen helyrőlhelyre vitetné. Az angolnak, mint amollyan kétéltűnek, ugyanazon szókép van bucsúköszöntésében, mellyben hasonlag jó menetelt (Farewell) kiván. Azon mély érzékiség, melly az olasznak heves égövénél fogva egész lényegén elömlik, köszöntési modorában is igen szépen nyilvánul. A megszólitó üdvözlet : Come sta ella? — hogy érzi magát? — az öröm és harag szenvedélyes állapotát ábrázolja és annyit jelent,mintha azt kérdeznék valakitől, vigan van-e most és nem haragszik-e? Staella bene? —Jól ébredt fel? — az az kedvre örömre, nem búra, haragra vagy szomorúságra serkent-e fel? — A másik megszólító köszöntés : Dove andate? — hová megyen ön? — az olasznak szenvedélyes állapotjából származó jellemére mutat, miszerint önmagán kivül minden másnak léptét gyanú és kétség alá szereti vonni. A többi más köszöntésein pedig mindeniken végig vonul azon mély buzgó vallásos érzelem melly nekik o ez egész a babona, vakbuzgalom sőt ábrándozásig sajátságokká lett. — A hang kiejtésében is melylyel a köszöntés kimondatik, szokott néha holmi jellemző lenni, melly a buvárlónak kedélyt, hajlamot, vagy ország kormányrendszerét, vagy valamellyik vidék égalját árulja el. Sokszor figyelmeztem a falura és parasztok közé való kirándulásaim alkalmával — mert ezek leginkább úgy ejtik ki, mint nekik azt közönségesen a lélek és természet adja vissza — arra, miként változik a köszöntés modora és hangja szinte a különböző vidékek tulajdonságaival együtt. A Székelyföldön általában a hang melylyel a napi köszöntés mondatik megnyugtatik; a palóczoknál közönségesen kettős hanggal ejtetik ki, minthogy ottan a szavakban a kétbetüség uralkodik. Kolozsvár vidékén rövid kellemes hangoztatással ejtetik ki. Máshol megint a hatásosság végett két melléknév is tétetik egymás mellé, p. o. szerencsés jó reggelt, szerencsés jó napot kivánok! A mivelt városokban azonban az illyen epitheta orantiák ép olly gyanúsok mint a millyen kellemesek azok a parasztnak és a kisvárosi egyszerű polgárságnak. — Sok különös mondanivaló volna még a különbféle üdvözlésnemekről, de nekem is,hihetőleg a kegyes olvasónak még inkább, elegendő leend. A használat minden olvasónak tetszésére bizatik. ha különben az jön e kérdés alá, hogy az író mindezen köszöntési modorok közöl mellyiket választja, ugy szolgáljon válaszul az, hogy csak a két első, tudniillik a keleti és görög van ízlése szerint. És azért teljes szivéből kívánja az olvasónak és minden nem olvasónak a „visszaemlékezést," — béke és öröm veletek! V. A. Maros-Vásárhely látképe, Erdélyben. Gazdákat érdeklő rovat. Sertésekről: A„Vasárnapi újság" mult évi 47. és 50. számaiban szó volt a külföldön biztosabb kelendőségű inkább húsra hízó sertésfajok behozataláról. Szabad legyen e tárgyhoz néhány szóval járulnom. Bakwel hirneves angol állattenyésztő a felföldi angol marha és juhfajokból olly fajtát állított elő, melly rendkívüli hizékonysága mellett aránylag igen csekély csontvázzal birt el annyira, hogy kihizott juhait lábaik nem birták. — A külföld vajjal zsiroz, és azért van neki szüksége inkább húsra mint zsirra, mi magyarok ellenben nem igen élünk vajjal, azért hizlaljuk sertéseinket zsirra; de ebből nem következik, hogy a magyar sertés csak zsirra lenne hizékony, húsra pedig nem. Ezt részint a fajta, részint a tápszer s annak alkalmazása feltételezi. — Az úgynevezett mangaliczafaj (a fehér és fekete) kiválólag zsirra hizik, s márkét éves korában tökéletesen meghizlalható, mig az e vidéken ismeretes és TÁRHÁZ.