Vasárnapi Ujság – 1856
1856-10-19 / 42. szám - Varjas versei 372. oldal / Furcsaságok
úsz Kiadó-tulajdonos : Ileckenast Gusztáv. — Nyomtatja Landerer és Ileckenast, egyetem-utcza 4-dik szám alatt Pesten. gyományt Hollandiába vitte át, mert honában azt elfogadhatókat nem talált. Ezen időben Svédország a gazdaság tetőpontján állott. Debreczen, június 11-én. Debreczeni főiskolai tanár Varjas János 1775. évben e magán hangzókkal készült énekei ismeretesek, azok nyomtatásban is olvashatók; de nem jöttek ki még ezen levelezések, mellyek azon énekek kiadása felett váltattak; holott még ezeknél azóta sem írtak furcsábbat mert az igaz, hogy Csokonainak is vannak több sajátságos versei, mint ez is: Sz—r—1—m—k—v—o—1—sz—ny—i—e—p—v. E szerelem kávé, ó e lesz ennyi epévé. De ezek még különösebbek Varjas elküldi énekeit Hunyadi püspökhöz, hogy kiadja-e? mire Hunyadi így felel e magán hangzó versekbe: Ez nevetlen ember szerzette verseket Szeretettel vettem, elnéztem rendeket Nemzeted elébe terjeszthesd ezeket Mert elnyered vele emberek neveket. Kedves éh léleknek az efféle ének, Mellyet mérges sebek egyszer megsértének, Ezt zengedezzétek gyermekek és vének, Kérjetek életet ennek mesterének. Erre Varjas így ír vissza : Nem merek, mert lélek érette megvernek, Sebbe nem, de vérbe, és lévbe kevernek, Mérges szeme, nyelve, s epéje embernek Nem kedvez ez ének szegény mesterének. Ösztönözvén Hunyadi a magánhangzókkal így felel: Bátran add szájába a magyar hazának Hangját az általad már talált hárfának Hát hallgatsz szavára a más ajjakának? Ám rágalmazzanak, ha mássát láttanak. Ha van a városban számtalan vad szamár, S annak alkalmatlan, hát erre hajtasz már? Van más annak adjad, s ha majdan áll a nyár Nála találsz pálmát, s az arany alma vár. Szarmata, francz, tatár abba majd láthatja, Ha a magyar haza Mársnak az a fatyja. Anyja a számtalan ágaknak s az atyja Lássa, ha már száját arra rá hajthatja. Erre elcsudálkozik Varjas úr, s így ír: Azt tartom, csak magam láttam varjat szarkát! Ilát más akarja, bár lássad annak markát. Papagájt tart, s adhat sárgát, akár tarkát, Adhassanak annak hamar pálma barkát. Pallás adj sas szárnyat alája párjával Hadd járjon aranyas hajnalnak szárnyával, Hadd táplálja házát balzsama szagával, Az az halhatatlan nagy magyarságával Hajtsa, ha hajthatja hajszra akár csára Más a maga száját s halgathat magára Fáradhat, járkálhat atyjára, papjára, Ha találhat mássát a magyar hazára. Hunyadi úr erre így felel a magánhangzóval : Holott homlokodon sok gondot hordozol, Olly sok jót, ó boldog doctor, hogy dolgozol? Sorsomhoz, hogy olly sok koszorút ionsz, s hozol Olly módon dolgomról, ó, hogy gondolkozol? Erre még jobban elcsudálkozván Varjas, így lelkesül: Lövöldözök, szököm, nőttön nő örömöm Örzöm ökröm, töltöm szölötö özönöm Örömömből ötször, sőt többször köszönöm, Bövön töltött gyöngyöd örökös ösztönöm. Buday Ferencz. Szerkesztői mondani valók. tannak. 735. Muzsaj maradványának képe. Vásáros-náményi várkastély romjai elfogad 736. Tompa Mihálynak. November másodika az igaz, hogy a kalendárium szerint épen november 2-ra esik, hanem minálunk már october 30-án nyomtatják november 2-át azért kérünk ezt a mi naptárunkat is, melly eltér a Gregorianumtól, tekintetbe venni. Egyébiránt tisztelünk „benneteket" (vagy „nekteket," vagy azt sem tudom már „miképeneket?") 737. Dorombostink. Nagy bolondos maga dorombos. De majd ki is adjuk a verseit, ne féljen. 738. Simon Sámuel, szutori ref. lelkész,úr kis eeelezsiájában községi könyvtárt alapított meg. Követésre méltó példa. 739. A munkácsi kézművesek ellen zúgolódnak az ottani oktatók, hogy a vasárnapi iskolába járatott növendékekért hátramaradnak a díjjal. Ne engedjék ám ezt a szégyent magukon száradni. 740. Jánosiba. A küldött czikk a „Tanodai lapok"ban volna helyén. 741. Mezőkövesdről megint panaszkodik egy becsületes szűcs-mester,hogy a boltoslegények durván bánnak a közrendű vásárlókkal, nevezetesen mikor dohányt vesznek, nem adnak nekik hozzá papirost, hanem csak az asztalra mérik eléjük. Nem ollyan tréfás dolog ám ez, mint amilyenek látszik. El kell hagyogatni azt a furcsa fogalmat, mintha valaki azért, mert posztóban jár, mindjárt különb embernek tarthatná magát annál, aki csizmába húzza a nadrágot, s szűrt visel. 742. T. cz. Mezey Pál úrnak. Ezt az ügyet nem lehet hirlap utján elintézni, magányuton sürgetni fogjuk. 743. Tökölyiné. Tele van históriai valótlanságokkal, szerző várjon még néhány esztendőt és tanuljon azalatt sokat, azután fogjon Íráshoz. 744. 11. L.-hez szerelmes vers. Na már százan estek el ott, legyen ön a száz egydeik" 745. Morvay úrnak. Lajos király arczképének ugyanazonságát szeretnők legitimálva látni, miután az idegen jelmez nagyon gyanús előttünk. 746. Jakab Eleknek. Üdvözli Jókai Mór a „Kolozsvári közlöny" szerkesztőségét, s ajánlkozik közremunkálásra akármi díjért, ha kell, ingyen is és a legnagyobb örömmel. 747. Farkas Miskához írt verset nem hegedülhetjük el. 748. Bánházára. Jó öreg barátunk panaszai fájdalom, nem láthatnak napvilágot, azok helyett örömestebb vennők gazdászati tapasztalatának adatait. 749. Hogyan társalogjunk hölgyeinkkel? Nem adható. 750. A végrendelkező. Hasonló tárgyakkal igen sok időre el vagyunk halmozva. 751. Szirmay menyegzője. Gyönge kidolgozás. 752. Timde Szirénnek. Tűnj el szerényen az illyen versekkel. 753. Hagyjunk fel a fonókákkal, közölve lesz. (Ez a czikk nem* a városi kisasszonyoknak van írva.) 754. Hajdan és most Kadarcsitól, el van fogadva. 755. Óvatossági eszmék a lopás és gyújtogatás ellen, közölve lesz. TUDÓSÍTÁS* A kitűzött jutalmakra történt pályázatok eredménye [felöl!!! I. Az ipartudományi értekezésre, mellynek feladata volt egy hazánkban kifejlesztendő iparág ismertetése, pályázott művek között legjobb „A kender, len, gyapju-szövés-fonás-festés" jeligével ellátott s ugyan e tárgyakról értekező czikk a jeligés levélke „KURINYI LAJOST Gombán" vallotta e 15 aranynyal koszorúzott s valóban becses mü szerzőjeül; hozzá legközelebb állott a „Szappangyártás"-ról értekező, melly munka lapjaink számára szinte megtartatván s rendes díjazásban részesülendvén, ennek jeligés levele is felbontatott s abból szerző tűnt ki, neve nélkül : „Egy magyar vegyiudor" megnevezése Mindkét munkára figyelmessé tesszük olvasó közönségünket s örömünket fejezzük ki a pályázat eredménye felett. Pesten, oktober 15-én 1856. A „Vasárnapi ujság" szerkesztősége. II. A legjobb népdalra kitűzött 5 arany jutalmat azon gyűjtemény vivta ki magának, mellynek jeligéje „Rajta fiuk danára, itt arany lesz az ára." Az egészséges és talpraesett XI költemény szerzőjeül a jeligés levél felbontása után „HORY FARKAS" tűnt elő , kinek nevével már többször is találkoztak lapjainkon tisztelt olvasóink. A többi pályamunkák szerzőik tulajdonai maradnak. Pesten, oktober 15-én 1856. A „Vasárnapi újság" szerkesztősége. III. A hazai tájleirásra kitűzött 5 arany jutalomra beérkezett pályaművek közül a „Garan melléke" találtatott legérdemesebbnek. A jeligés levélkéből „TERELJIES MIHÁLY" k.-sárói ref. lelkész neve tünt elő e mű szerzőjeül. „Szanda vára" szinte használható lenne, de rajz nélkül nem. Pesten, october 15-én 1856. A „Vasárnapi ujság" szerkesztősége. IV. A hazai népismertetést tárgyazó 5 arany pályadíjra beküldött művek között a jutalomra legérdemesebb a „Vitéz Székely nemzet ismertetése." E mű jeligés levél nélkül érkezvén hozzánk, szerzőjét „sürgetve" kérjük, hogy magát e mű közlése előtt megnevezni siessen; ugyanazonságát az előmutatandó eredeti kézirattal, vagy más hiteles uton módon bebizonyítván. Dicséretet érdemelt e mellett a „Tolnamegyei Svábok" ismertetése, mellynek szerzője „IOLNÁR ISTVÁN" darányi oktató. E mű is közöltetni fog. Pesten, oktober 15-én 1856. A „Vasárnapi ujság" szerkesztősége. A még hátra levő két rendbeli pályamunkák versenyének eredményéről a tárgyak igen nagy terjedelme miatt csak egy későbbi számban fogunk nyilatkozni. Kell mint feljebb. Felelős szerkesztő : Pákh Albert.