Vasárnapi Ujság – 1857
1857-01-04 / 1. szám - Petőfi Sándor születéshelye s napja. Sárkány János 12. oldal / Vegyes tartalmu czikkek
kikelését a hajdani Egyiptomban nagy ünneppel ülték meg. — Most lépnénk már a dolog derekára, de minthogy ennyit egy húzamban elégnek véltem, majd elvégzem a jövő számban. Brassai. Vértesaljai viszhangok. I. Hass, alkoss, gyarapits, s a haza fényre derül. Kölcsey. Engedje meg a t. szerkesztőség nekem azt a gyönyörűséget, hogy én most e válságos időben, — midőn a nemzeti erők mindenfelé hullámzásba jövének — most mondom e válságos időben, egy nevezetes eseményről tegyek említést. Ugy látszik, népünk jobban kezdi érteni most mint valaha ama viszonyok fontosságát, mellyet anyagi üdvének a mezőgazdaság terén, helyzete nyitott. Nem keresik már szélsőségekben a boldogságot. Elég volt már a lárma, gondolja minden atyánkfia, most már illő, hogy dolog után lássunk. Szántás, vetés, műipar, uj lendületet nyerének. A szükséget, szorgalom, gond, vállalkozási szellem váltá fel mindenütt, s az emberek bámulatos erélyt fejtenek ki az évek szeszélyes folyama alatt. Csak annyi Isten áldása, a mennyi szorgalom, ugy nem sokára eldalolhatjuk a költővel hogy : „Járjátok be mind a földet, Mellyet Isten megteremtett, S nem akadtok bizonyára, A magyar nemzet párjára, Ha a föld Isten kalapja, Hazánk a bokréta rajta! . . ." A közönség most már nem csupán a régi, megszokott foglalkozásokon rágódik, hanem egyéb művelt nemzetek példájára, uj vállalatok, uj intézkedések életbe léptetésén is töri fejét. Vannak ugyan még keményfejű, megátalkodott polgárok, kik az ujabbkor irányzatát, bohóság és ifjúkori ábrándnak tartják, de viszont vannak nagykorú, értelmes egyének, kik megértve az idő szavát, föltétlenül fogadják el az eszmét, s terjesztik azt saját körükben szép csendességgel, mint terjeszték az apostolok Jézus igéit. Igy érik aztán a gyümölcs, s igy lesz virágzó a kert, melly eddig, kietlenül elhagyatottan állt. Látjuk, tapasztaljuk ezt naponkint, de főkép a dicséret és magasztalás, nagyon megilleti azokat a mi bicskei atyánkfiait (Fehérmegyében) kik értelem és okosság által vezéreltetve, egy olly nevezetes faiskolát szervezének, mellynek műértők, s illetékes birák szerint, párja messze földön nem található. A faiskola 12 holdnyi területből áll, mellyet a két hitfelekezetű egyháznak még a b. e. gr. B. K. adott. Ezek az okos egyházak azután, nem hogy elkülönözték volna magukat, hanem egyesült erő, akarat, tanitók, lelkészek és az egyházi gondnokok befolyása által odavitték a dolgot, hogy az ügy élre, egy értelmes kertészt állitanak, ki aztán mindent elkövetett, hogy a faiskola a legnemesebb fajú oltványokkal szereltessék fel. Természetes dolog, hogy e nemes buzgalmú egyesített törekvéseknek, nagyszerű eredményei lettek. A faiskola most már olly virágzó állapotban van, hogy oltványainak száma meghaladja a tizenöt ezeret. A vidék előtt, hol még a fatenyésztés ügye nagyon kopáron áll, megbecsülhetetlen e nagy fontosságú kert. A műveltebb lakosok, mint a buzgó muzulmánok Mekkához, úgy vándorolnak ide. Mindenki iparkodik magának e kertből valamit szerezni, mert lassanként mindenki érteni kezdi azt, hogy a gyümölcsfa tenyésztésnek véletlenül nagy fontossága van. A gond, a felügyelet e faiskolára igen nagy. Különös érdemet szereztek e téren maguknak a két különböző egyházak lelkészei, tanítói, és gondnokai. Ezek mindent elkövetenek, hogy e nemes vállalat ügyét, fejlődését, előhaladását, hosszú éveken át szilárdabb és szilárdabb alapra fektessék. Most már nekünk nincs egyébb tenni valónk, mint követni e nemes példát, s felsóhajtani, hogy adjon Isten illyen egyházi elöljárókat egyéb gyülekezeteknek 13! Donpierre. Felvilágosítás Petőfi Sándor születéshelyéről s napjáról : Kiskörös 1856. dec. 18-kán. Tisztelt szerkesztő ur! Többször olvastam már, nevezetesen a „Vasárnapi Újság" jelen évi folyamában is, legutóbb pedig a „Vasárnapi Könyvtár"ban azon hibás állítást, hogy Petőfi Sándor költőnk Kis-Kunságban, Szabadszállásán, és pedig a „Vasárnapi Könyvtár" szerint 1823-dik év junius 1-én született. Ez állítást hibásnak mondom, s ezt a legérvényesebb adattal bizonyithatom be. Petőfi nem Kis-Kunságban, hanem Pestmegyében, nem Szabadszálláson, hanem Kis-Kőrösön született. A kis-körösi ágost. vall. evang. egyház keresztelési Anyakönyvében a 127 lapon az áll, hogy 1823 január 1-én kereszteltetett Petrovics István és Hrúsz Mária fia Sándor, miként ezt hiteles kivonatban minden pillanatban kiadni kész vagyok. Köztudomásu, hogy költőnk a Petőfi nevet csak később, apjának meghasonlása következtében vette fel. — Petőfi Sándor tehát kis-kőrösi születésű, s első gyermekéveit is Kis-Kőrösön tölté; csak később mentek át szülői Kis-Kunságba. — Jól emlékszem, hogy midőn szülői Sándort a szent-lőrinczi latin iskolába hozták, már Szabadszálláson laktak. — Szent-Lőrinczen Sándorral egy szobában laktam,későbben is kalandos életének minden phásisaiban ismertem : mint katonát, mint obsitost, mint pesti statistát *, mint kezdő költőt és mint elismert jelest.— Pesten gyakrabban megfordulván, majd mindig találkoztam vele. — Midőn utoljára voltam vele, nekem s több kis-kőrösi barátinak szentül megigéré, hogy szülőföldét s itteni barátit legközelebb meglátogatandja. Azonban a forradalom közbe jött, s ez gátolá adott szava beváltásában. — Kán testvéreim ne vegyék rész reven, hogy tőlük elpörlöm azon dicsőséget, mellyet Petőfi Sándornak állítólagos kún születése reájok árasztott. — Nem is az indított a fölebbi sorok írására, hogy ez által lakhelyem dicsőségét emeljem , ámbár megvallom, jól esik mondhatnom , hogy Petőfi kis-körösi fi. — hanem : igen illő, hogy jeleseinknek legalább születés helyét és idejét alaposan tudjuk. **) Sárkány János, k.-körösi ev. lelk. — A nemzeti szinházi nyugdíjintézet pénzalapjának növelésére, az 1866 évi jan 19-ki jelentés óta, következő kegyes adakozások folytak be, u. m . készpénzben. A t. cz. budai ipartanoda szives adománya, a Hölgyfutár szerkesztősége által kézbesítve 50 ft. pp. T. cz. Erdélyi János ur sárospataki tanár gyűjteménye, magány után beküldve 41 ft. p. p. T. cz. L. I. ügyvéd ur. W. B. névre eszközlött adománya, 15 ft. p. p. T. cz. Tihi Alajos ur adománya, Samvald Gyula ur által kézbesítve, 9. ft. p. p. T. cz. W. B. ur. L. I. névre eszközlött küldeménye, 50 ft. p. p. T. cz. Vári Szabó János adománya, magány után beküldve, 2 ft. p. p. T. cz. Simon Florent ur két rendbeli szives adománya, a Nemzeti színház igazgatósága utján általadva, 10 ft. p. p. T. cz. Angyal Pál ur szives adománya, a „Pesti Napló" Szerkesztősége által kézbesítve, 5 darab arany természetben. T. cz. Malatides Milka k. a. szives adománya, a „Vasárnapi Újság" szerkesztősége utján, 1 darab arany természetben. T. cz. Jarolics János nevére kibocsátott 142 számú gyülven aláírni szíveskedtek. T. cz. Torkos Károly ur 1 ft. Rentsisovski Ferencz 1 ft. Vámosi Miklós 1 ft. Olmosi Antal 1 ft. Dr. G. 1 ft. Székán Pál 1 ft. Foltini Imre 1 ft. Jarolics János 2 ft. p. p. összesen 9 ft. p. p. T. cz. Glatz Ferencz ur nevére kibocsátott 102-ik számú gyü ivek aláírni szíveskedtek. T. cz. Glatz József örökösei 15 ft. Wabros és Fiedler 5 ft. Ebner N. T. 5 ft. Ebner N. fiai 5 ft. — összesen 30 ft. pp. T. cz. Tarbai József ur nevére kibocsátott 169 számú gyü iven aláírni szíveskedtek T. cz. Fülöp Mór ur 2 ft. Heinrich János 1 ft. Dienes 1 ft. Niki 3 ft. Tarbai ur 5 ft. öszvesen 12 ft. p. p. T cz. Nemes Ferencz ur 146-ik számú gyülven T. cz. Szányi István ur 1 ft. T. Nemes Ferencz ur 1 ft. összesen 2 ft. p. p. T. cz. Mészöli Lajos ur 147. számú gyü iven az általa 1856 évi oktober 25-én rendezett tánczvigalom tiszta jövedelme fejében — összesen 20 ft. p. p. T.cz. B. J.ur nevére kibocsátott 143 számú gyü iven az általa Nagy Kanizsán 1856. oktober 28-án rendezett tánczvigalom tiszta jövedelme fejében 32 ft. 12 kr. Ugyan ezen íven T. cz. Szobovits Nándor 3 ft. öszvesen 35 ft. 12 kr. pp. T. cz. Szabó Pál ur által Devecserben f. é. october hó 25-én tartott tánczvigalom tiszta jövedelme, ide számítván a belépti jegyekért Nagyságos Pap János ur által küldött 5 ft. és tekintetes Koller Ignácz ur által küldött 2 ft. pp. öszvesen 102 ft. pp. T. cz. Tomori Anastás úr, szives levén megengedni, hogy Pesten nem léte alkalmával a nemzeti színházban kibérlett 41 számú páholya a nyugdíjintézet javára kiadassék; ebből koronként befolyt öszvegek öszvege 44 ft. pp . T. cz. Dőri Irén kisasszony adománya, a „Nagy Tükör" szerkesztősége utján, 2 ft. pp. T. cz. Simonnffi Sámuel ur szives adománya, a „Nagy Tükör" kiadó hivatala utján, 10 ft. pp., készpénzben összesen 416 ft. 12 kr. és 6 darab arany természetben. Továbbá : Néhai t. cz. Somogyi István kaposvári lakos, végrendeletileg a nyugintézetnek hagyományozott 40 ft. pp. T. cz. D. A. ur által a nyugintézetnek ajándékozott úrbéri kárpótlási kötelezvény couponokkal értékre — 100 ft. pp., kötelezvényekben összesen 150 ft. pp. T. cz. Brassai Sámuel ur „Criticai lapok" czimü folyóiratának 1-ső füzetéből 180 példányt volt szives a nyugintézetnek ajándékozni, olly czélból, hogy az azok eladása utáni befolyt összeg egészen az intézet pénzalapjának gyarapitására fordítassák. Mind ezen adakozásokat, és adományokat a választmány hálás elismeréssel fogadván, midőn adakozók s gyűjtők neveit közelismerés, és méltánylás tekintetéből kihirdetné, kötelességének ismeri egyszersmind irányukban az intézet részérüli őszinte hálás köszönetét nyilvánítani. Ez alkalommal szintén mulaszthatatlan kötelességének ismeri a választmány őszinte köszönetét szavazni a pápai reform főiskola nagy érdemű dalárdájának — ugyszintén a pápai zenész uraknak, kik a t. ez. Szabó Pál ur által Devecserben rendezett tánczvigalomban, az intézet iránti kegyeletből minden díj nélkül közremunkálni, s azt énekkel, zenével, és szavalatokkal érdekesiteni szíveskedtek. — Pest, december 16. 1856. Szigeti József, nyug. intő. válasz, jegyző. Óvás. A nemzeti színházi nyugdíjintézeti kormányzó választmány részéről ezennel nyilván ittatik, hogy jövendőben minden félreértések, és visszaélések kikerülése tekintetéből,emlitett választmány a nyugintézet részére eszközlendő, s bármi néven nevezendő gyűjtéseket csupán azon egyénektől fogad el,kik erre választmányilag felszóllittattak, s illetőleg megbízattak. — Felkéri ez okból mindazon szives honfiakat, kik a nyugintézet gyarapitására gyűjteni akarnak; különösen pedig minden nemű könyveknek, és irodalmi válalatoknak kiadóit vagy szerzőit, kik irodalmi válalatok jövedelméből ez intézeteit részesíteni akarják,hogy ebeli szándékukat említett választmánnyal előlegesen tudatni szíveskedjenek; ellenkező esetben óvást tesz a választmány a nyugintézet nevének, és czimének bármi válalat programján vagy hirdetésén leendő használata, — ugy színén az említett intézet neve alatt eszközlendő bármi nemű gyűjtések ellen, — azon kijelentéssel, hogy ezen óvást figyelembe nem vevők ellen a törvényes eljárást veendi igénybe. Pest, december 16-án 1856. Szigeti József nyug. inté. válasz, jegyző. Felelős szerkesztő : Pákh Albert. *) Ekkor történt, hogy, Pesten találkozván vele, midőn öt Petrc>vics néven szólitam, egész komolyan válaszolá : „csalódik ön, én nem vagyok Petrovics." Én kissé megütközve mondom : ne tréfálj Sándor, hisz fogad is elárul" mire ő félig komolyan, félig tréfásan válaszolá : „De úgy van, barátom, én nem vagyok többé Petrovics, hanem Petőfi. Atyámmal keményen meghasonlottunk, — kitagadtuk egymást." — Később mint tudjuk, apja kibékült fiának pályájával , de Sándor a Petrovics nevet soha többé föl nem vette; —a közönség azon néven ismeri csak, mellyet híressé tett. S. J. **) Az irodalomtörténet nevében köszönjük a beküldő urnák e hiteles tudósítását. Reméljük, ezentúl nem fognak többé annyira ingadozni a jeles költőnk születése helyét és idejét illető adatok. — A költő egyes életszakát illető jellemzetes adatokat is, miket a beküldő ur ajánl, szivesen vesszük. Szerk. Kiadó-tulajdonos Heckenast Gusztáv. Nyomtatja Lauderer és Heckenast, egyetemit ez a 4-dik szám alatt Pesten.