Vasárnapi Ujság – 1858
1858-12-12 / 50. szám - More patrio (képekkel). Jókai Mór 590. oldal / Hazai tájleirások; intézetek; népviseletek; épitészeti művek - Losonczy László; Népdalok 590. oldal / Költemények
591 migrázos cserép oldala a szobát tartja melegen. Hogy ez a melegség itt mennyire elkel, azt meg lehet itélni abból, hogy erre a házra október elejétől kezdve karácsonig a nap soha sem süt, minthogy az előtte fekvő hegyek ormain felül nem emelkedik. (Folytatása következik.) pár száz becsületes iskolamester, nem pedig politikai vezérczikkek és pártszónokok, és akkor lesz belőőle derék, becsületes életrevaló nép, melly minden szomszédjával barátságos egyetértésben fog megférni. A vidrai határban találtuk azt a nevezetes csigadombot, melly egészen özönvízkori csigák köré vált torlatából támadt. A halom körülbelül akkora, mint a Sashegy Budán. Szerteszéllyel a leggyönyörűbb példányait találtuk a különváltan heverő ősvilági csigáknak, egy-két fontos példányokban. Az oláhok egész sziklahasábokat vágnak ki a hegyből, házaik oszlopzatául, és határköveknek, s mikor az illyen tömör sziklákat simára faragják, az egymást érő mindenféle alakú és tekervényű csigák : a réteges stromaporák, a kacskaringós buccinum arculatumok, pleurotomariák, exogliák stb. úgy tűnnek rajtuk elő, mint valami gyönyörűen kirakott mozaik. Tovább haladva találjuk Vidra második természeti nevezetességét : a ritka szép vizesést. Az Aranyosba ömlő hegyi patak, a mint a hegyekről alájön, egy szép árnyékos völgy felett egyszerre tizenöt ölnyi magasból omlik alá; mire leér, már nem víz, hanem porrá tört pára, mellyben a nap örök szivárványt képez (tudniillik a migrásüt). Fenn a magasban és alant sötétzöld fenyők közöl nyilik ki a vizomlás képe, mellynél szebb látványt tájfestő nem kivánhat magának. Sajnálom, hogy a rajzok, miket ez érdekes helyekről felvettem, még nem készülhettek el s azokat csak esztendőre fogom a Vasárnapi Újságban közölhetni. E patak vizének (tudom biz én a nevét, de ollyan aesthetikátlan, hogy jobbnak találom elhallgatni) az a sajátsága is van, hogy minden belehullott tárgyat rövid idő alatt kővé változtat; láttam friss ragályakat, miket a szél nem rég hajíthatott bele, az ágak és levelek, ameddig a vízbe értek, már szép fehér mészkővé voltak válva, a többi megmaradt növényi alkatrésznek. Persze, hogy nem ittunk ebből a vízből, nehogy a jó tepertős pogácsát is kővé találja bennünk változtatni. E vizesés fölött van egy szűk odú, mellyből távolról is hallható zúgás tör elő, ha pedig jó mélyen belemegy az ember, ollyan őrlést, harsogást hall benne, mintha az óbudai hajógyár minden gépe idejött volna vendégszerepelni. Ezt a barlangot legelébb tisztelt barátunk Török Gábor fedezte fel : az ittlakók maguk sem tudnak felőle semmit. A vizomlás szikláját darázskőnek irtják; a számtalan apró lyuk rajta eléggé indokolja a hasonlatot. E regényes vizomlás tövében áll Janku nagybátyjának háza; nemes Pepe János családi telepe, ahol éjszakára elmaradtunk. Mielőtt rajzban közölhetném ez érdekes telepet, leirom annak külsejét-belsejét, melly nagyon különbözik a másutt látott ronda oláh lakoktól. Az itteni épületek mind emeletre vannak készitve : a földszin képezi a pinczét, s ez rendesen körül van épitve; az emelet fábul van s az szolgál lakásul; ha pincze nincs alatta, akkor csak kőoszlopokon áll, ugy hogy keresztül lehet látni a ház alatt. — A házak oldalai kivül-belül olly simára vannak gyalulva, eresztékeik olly finomul egymásba róva, mintha a legszebb asztalosmunka volna az egész; semmi sártapasztás, semmi méhhaltömés nem segít az épületet szélmentessé tenni : ollyan az, mint egy csinos katulya, magas zsindelyes födelével, sok oszlopu tornáczaival, rácsos lépcsőzetével s szép tarkára körülfestett ablakaival. Illyenszerü ház áll ott öt-hat egy csoportban. A három kitűnőbb a családfők lakása, mert az öreg Onucz (János) valahány gyermekét kiházasitja, mindeniknek házat épit a magáé mellé, s ott élnek együtt, és mégis különválva; az apróbb házak a cselédség és háziállatok tanyái, raktárak stb. Belseje is sajátságos ez oláh birtokos nemes lakának. Legkitűnőbb sajátsága a feltűnő tisztaság. Kemény fapadozata tündöklő simára csiszolva, akár egy nagyvárosi urilakban, oldalain czifrára faragott rácsozatú polcz fut körül, divatos és ódon tányérokkal, tálakkal, néhol egy sor czin-edénnyel megrakva; ahány tányér, annyi fényes czin-kanál mellette; közönkint egy-egy czifra, széles, piros eszközökkel kivarrt oláh törülköző, a háziasszony saját fonása, szövése, a mik ollyanná tüntetik fel a lak belsejét, mint egy zászlókkal fölékesitett sátor. A szögletben áll egy fehér fából mesterségesen faragott hosszú szekrény, olly alakú, mint az álló faliórák, az a család archivuma. A szoba mellett van a konyha, annak a kandallója a tűzhely. A Sárrét régiségei.*) VII. A püspök-ládányi ref. egyház. A p.-ládányi ref. egyház egyike a legrégibbeknek Magyarországon, históriai igazsággal lehetezt állitani földesúri viszonyából, melly szerint a ref. hitű hirneves Rákóczyak birtoka volt, s valószínű, hogy ama debreczeni konfessio 1562-ben P.-Ladányban is hamar hű követőkre talált. Kétségbe vonhatlan adatok bizonyítják, hogy a 17. század első felében, ennek szinte kezdetén, itt már virágzó ref. egyház volt; ugyanis az uri szent-vacsorához tartozó szent edények között szemlélhető egy régi fedeles ón-kanna, mellyet abban az időben élt két kegyes hivő „Isten dicsőségére adta a p.ládányi ref. egyháznak 1666;" neveik a kamat alapján máig is olvashatók. Ezt azonban megelőzi, idejére nézve, I. Rákóczy Györgytől nyert, s máig is tornyában függő kellemes hangzású közép harangja, mellyet ugyancsak vallási szempontból adott a ládányi ref. egyháznak az emlitett fejedelem. — E harang mintegy öt mázsás, belső részén régi és nehéz olvasásu öntött betűk láthatók, mellyek három nevet tartalmaznak évszám nélkül. Érdekes olvasmányt nyújt e harang fólumaira nézve Mindszenti György p.-ládányi ref. prédikátor jegyzete 1749-ből, ki hiteles adatok nyomán többek között igy ir : „Három hites emberek, egyik 92 éves, másik 71, harmadik 79, jólélekkel vallják, és ifjú korukban is számtalanul hallották az akkori öreg emberektől, hogy ezen nagy harangot, ezen helységnek akkori földesura néhai fejedelem Rákóczy György eő felsége, midőn ezen határba gulyát kezdett szerezni, adta ezen p.ládányi ref. szt. ekklézsiának, összeválogatott egyszerű, és termetű 30 szemők tehenekért; e harangot a nagy rácz háborúban (II. Rákóczy Fer. felindulásakor 1709 táján) féltvén a lakosok, levették a haranglábról, s a Nagy-Érbe, a nagy sűrű kóróba eldugták, de ott is az ellenség reá találván, szekérre tévén Aradra vivé. „Abban az időben ns. Baranyai úréknak nagy ösmeretségök lévén tek. nemzt. és vitézlő Komáromy György urnái, ki ns. sz. királyi Debreczen városának főbirája, és tek. nemes Bihar vmegye viczeispánja volt, ezen titulált ur Baranyai István urnak instantiájára, n méltságu gróf és commendiroró generális Pálffy János ur eő excellentiájától parancsolatot vett a harangnak kiadatása felől Tököly generálishoz, Aradra; azon parancsolattal mentek el két eskütt emberek — az egyik, ki a rácz nyelvet jól értette Tököly generálishoz , de akkor összekáromolván embereinket üresen bocsátotta. — Újra ismét erős parancsolatot adott generális és Excellentiája Tökölyhez, melylyel együtt sárga csizmákat, és karmasin csuszárt vittek ajándékba, de Tököly azonban ezeket embereinknek fejeikhez verte, és addig a harangot eldugták a dudva közé, egy jégverembe, és valamelly rácz legényke súgta meg, hogy ott légyen, e parancsolatot pedig el nem hallgathatván, kínálták embereinket más kisebb harangokkal, de a mi embereink csak a mi nagy harangunkat kívánták, el is hozták ezúttal Aradról. „Azon háborúban égették fel templomunkat a ráczok." — Ezek tiszt. Mindszenti Györgynek szavai. E viszontagság előtt azonban szomorú sorsa lehetett a p.-ládányi ekklézsiának ama török pusztításkor is, midőn IV. Mohamed nagyvezére Musztafa, 1650-ben a Hajduvárosok semmivétételére indult, ki is a Berettyón Újfalunál átkelvén, Derecskét, Kobát, Konyárt felgyújtotta, ugy hogy Debreczenben, hol akkor II. Rákóczy György is jelen volt, 12 helységnek tüze látszott meg, (l. Budai Ézsaiás Hist. II. köt. 269. L. Szalay László m. t. 2á-ik könyv 29. l.), hogy ezen romboló tűzvészt P.-Ladány is, mint emlitett Koba tőszomszédja el nem kerülhette — bizonyos adat hiányában is hihető s valószínű, hogy ama 12 helység lángjai közt P.-Ladánynak hamvasztó tüze is szemlélhető vala. Mint folytak le később a p.-ladányi egyház napjai, arról bizonyos adatok nincsenek, de az egyházi életnek, és építkezésnek némi mozgalmai mutatkoztak 1771-ben is, mert ama rácz háborúban felégetett, de kijavitott templomhoz két czintermet épittetett a ref. egyház, felséges Mária Terézia királynő engedelméből, ezekután az edictum tolerantiale tágasabb kedvezményeitől, s vallásos buzgóságuktól indittatva a 3.ladányiak szűk templomuk bővítéséhez és fatornyuk kőtoronynyá alakításához láttak, és e szent elhatározásukat 1781 bejelentették, de ezúttal czért nem érhettek; — a magas kívánalmaknak — melly szerint költségvetésük pénzalapra legyen fektetve, ne termesztményekre — megfelelni akaró hivek újra költségvetéshez láttak, s az elébbi öszveghez — kegyes segélyezés is járulván hozzá — tetemes mennyiség állíttatott ki; de fájdalom,ügyekezetük ezúttal is hajótörést szenvedett, mert 1783 márc. 31. azon nem várt intézmény adatott tudtára a hívőknek, miszerint templomukat ugyan bővíthetik, de tornyot a templomtól elkülönitve csak fából építhetnek, de szomorú hányattatás, és akadályoztatás közben nem maradhatott el az egyesek részérőli méltatlan bánásmód sem; ugyanis a hivők 1776 felsőbb engedély folytán egy temetkező helyet nyertek, de a mellyet az ott lakó kamarai tiszt erőszakosan elvett tőlök, azért, hogy oda kápolnát építsen, és midőn alapját té *) Lásd a V. UI. 12., 18., 25., 26., 32., 43. számait.