Vasárnapi Ujság – 1858
1858-02-28 / 9. szám - Egy hervadt virág története. P. Szathmáry K. 98. oldal / Elbeszélések - Petőfi István; Három rózsa 98. oldal / Költemények
98 Három rózsa. Három nyíló rózsa van, egy rózsa-ágon, Egyaránt virilnak ősz, tél, tavasz s nyáron. Olly pirosak, szépek! . . . Örül szivem, lelkem mikor rájok nézek. Szép, szerény virágok, — kedves jó leánykák, — A pusztán elrejtve, mikint az ibolyák, Virultok ti szépen; Tündökölvén szívben, jóságban, erényben. Mikor ugy köztetek néha helyet adtok, Szinte elfeledem, hogy már árva vagyok; Ugy nézem magamat, Mint rózsabokorban egy fonnyadó galyat. Itten születtetek, itt a csöndes pusztán, Veletek virágit, örömét megosztván, Mint édes anyátok, Olly gyönyörrel tekint, mosolyog reátok. A zengő madarak tinéknek dalolnak, A fák lombos ági reátok hajolnak, S döngécselő méhek Számotokra gyűjtik az aranyszin mézet. A rét virágai közeledésiekre Felétek hajolnak nyájas üdvözletre S örömükben sirnak : Szirmuk- s levelükön rezg az ezüst harmat. Szegény virágokat nem soká gyász éri : Elhagyandják őket ifjú, szép testvéri; S a berek madara Ekkor ha megszólal, milly síró lesz dala! Közeleg az idő; . . . maholnap itt lesz már . . . S elrepültök majd, — mint fészkéből a madár — Kiesebb táj felé; Egy tündér világba, melly a szerelemé. Menjetek, menjetek! . . . bár milly gyorsan szálltok, Utolérnek testvér s szülői áldások, Mint az alkony előtt Nap piros sugári a távozó felhőt. Boldogság közepett, a hazát s szent nevét Imába foglalva ajkitok rebegjék, S mint a Veszta-szűzek, Ápoljátok éltét „honszerelmi" tűznek. Az én életem, melly sötét volt, mint az éj, Körötökben ime világosb szint cserél; De nem is csodálom : Fölöttem is egy nap, körültem is három. — Közben legyen mondva. . . jót értem ki állhat? . . Szivemnek ennyi fénysugár meg is árthat; S majd mitévő legyek? Távozom, mint az éj, ha a nap közeleg! — Arczotok rózsáit hagyjátok szemlélnem, Lelkem hadd fürödjék szemetek fényében, Mint a dűlőfélben Álló fűzfa ága a patak tükrében. Ragyogjatok reám, mosolygjatok felém, Mint kopár sziklára a nap midőn lemén; S egy illyen pillanat Visszavarázsolja szép ifjúságomat. Petőfi István: Egy hervadt virág története. Történeti beszély, irta P. SZATHMÁRY KÁROLY. A gyászmenet. Ifjú Bethlen István kora halálával Erdély legszebb nője jutott özvegységre. A hires Szécsi Mária volt ez, ki később Magyarországon is olly nagy szerepet játszott. Még ekkor igen fiatal volt s Gyöngyösy uram későbbi élete teljességgel nem illett volna reá. De mi természetesebb, mint hogy illy szép asszonyról a világ is sokat s a sok szép között sok roszat is beszéljen; mi I. Rákóczy György uram ő nagysága s különösen szigorú erkölcsbiró neje, Lorántffy Zsuzsánna asszony idejében, már magában is elég botrány vola. Senkinek sem lehet fogalma arról a puritanismusról, melly a fejedelmi udvarnál ekkoriban uralkodott. Ez természetes következése volt egyébiránt az előbbeni Báthori és Bethlen udvarok igen is szabad modorának s Brandenburgi Katalin botrányos viseletét, most szigorú erkölcsszabályokkal, fulfeszes modorral kelle ellensúlyozni, hogy az udvar és ház tekintélye megszilárduljon. A fejedelem ö nagysága 32, mond harminczkétszer olvasta át a bibliát; a fejedelemasszony minden reggel templomba járt, közvetve egész udvarától és a ,,nemes társaságnak" szolgálatára rendelt tagjaitól. E nemes társaság pedig állott az erdélyi főrend ifjú uracskáiból, kiknek vallásosság- és magaviseletben másoknak példát kelle adni. S egy illetlen tett vagy szó a legelsőbbnek is csúfos kiűzetését okozhatta. Ezek állottak és ültek az egyházban fejedelmi fénnyel kiállított öreg székek mellett jobb- és baloldalon, míg a háttért feketén öltözött „komornyik-deákok" foglalták el : szegény tanulók a Bethlen Gábor által alapított gyulafehérvári iskolából, kik közöl néhányat a fejedelem szolgálattételre minden udvaránál tartott és élelmezett. Nem egyszer történt, hogy a fejedelemasszony egyik másik kivágottabb öltözetű polgárleánynak, ezen szolgálatra kész lovagok valamellyike által szépen hímzett zsebkendőjét küldé. De az épen nem örülhetett a szép ajándéknak, miután illy esetben csak sok esdeklései után kerülhette ki az eklézsiakövetést. Mindezeket lehető rövidséggel azért említem, hogy Szécsi Máriának, ifjabb Bethlen Istvánnénak a fejedelmi udvarházi viszonyára némi világot vethessek. * . De hogy ezt még érthetőbbé tegyük s a két ellenkező természetű hölgy találkozása előtt a megelőző dolgokról némi tudomást szerezzünk, még a történelem lapjai közé is kell egy rövid pillantást vetnünk. Tudjuk, hogy Bethlen Gábor halála után Erdély kormányát neje Katharina, s midőn ennek könnyelműségéről a rendek meggyőződtek, a meghalt fejedelem testvére, történetünk korában is élő öreg Bethlen István, Szécsi Mária apósa vette át. De ő nem bízott annyira szerencséjében, mint az országé benne, s még mielőtt a fejedelemválasztás megtörtént volna, hát ifjabb Bethlen Istvánt és vejét Zólyomi Dávidot a trónvágyó, tekintélyes Rákóczy György után inditotta. Ezek már Patakon voltak, midőn a rendek egészen váratlanul az öreg Bethlen Istvánt választják el. Az öreg ur váltig küldözgette a gyorspostákat, de már késő volt, Rákóczy fegyveres kísérettel útban volt; a dolgon nem lehetett segíteni. A dolog komollyá vált, s ha Bethlen Istvánban több lett volna a nagyravágyás a honszeretetnél, biróvá a harcz szerencséje válik. Ő azonban visszavonult; a fejedelemséget uj választás alá bocsátá s néhány nap múlva Rákóczy György Erdély trónján ült. Az öreg fejedelmi férfiú pedig a szerződvények értelmében részére jutott huszti várba vonult s itt élt családjával csendes békességben. Fia és neje, Rákóczy behozói, eleinte annak udvaránál maradtak, de a behozott szigorú és merev udvari rendszabályok egyiknek sem igen tetszvén, később kivonultak a magyar határszélek felé s az első a nagyváradi kapitányságot a második Székelyhidat s annak környékét nyerő fáradozásai jutalmául. A két fiatal sógor eleinte elég kegyben volt a fehérvári udvarnál; a Császár Péter-féle néplázadást is ők nyomták el, mi által hírnévben és népszerűségben emelkedni kezdettek. E szép ütközetet természetesen a fejedelemnek is méltányolnia kellett; de az ifjak dicsősége és népszerűsége sértékét s az idegenkedés elébb kisebb, később nagyobb mértékben kezdett mutatkozni. Egy idő óta nem volt szabad, vagy legalább tetsző, a nyírbátori csatáról emlékezni, később ha Bethlent vagy Zólyomit emlegeték, a fejedelem homloka ránczokba vonult, s ha a szép Szécsi Mária jött elő, akkor a fejedelemnök nagysága tett ugy, mintha varangyékos békára tapodott volna. A Bethlen és Zólyomi udvarról csodálatos hirek kezdettek keringeni. ^