Vasárnapi Ujság – 1859
1859-11-06 / 45. szám - Kazinczy-ünnepély Pesten 538. oldal / Vegyes tartalmu
Ez emlékmű a Lendvay Márton ünnepelt szinművészünk tiszteletére a mult hetekben felállított síremlék, melly sóskúti márványból a legtisztább byzanti stylben s feltűnő nagyságban készült, ugy hogy kedvező helyzeténél fogva is, a körülötte nagy részt szabad téren, kellemes benyomása műkincs gyanánt emelkedik ki a különböző alakú s nagyságú sírkövek sokasága közöl. Lendvay síremléke a maga nemében teljesen önálló építészeti stíllal bir; szélessége 8, magassága 10, s mélysége 3% láb. Homlokzatának közepén két oszlop emelkedik egy négyélű talapból, mellynek tetején nemesen domborult küriv alakul, miáltal a közép építmény származik. Az oszlopok és köriv között — melly utóbbi, gazdag párkányzatával egyszersmind tetőzetet alakit — egy mesterileg vésett tölgykoszoru emelkedik ki, mellynek sokszorosan egymásba font egyes szép levelein az elhunyt művész fő szerepei vagy színművei vannak följegyezve, mint : „Bánk bán, Dávid, Bod, Hunyady László , Táray gróf, Báró és bankár, Leone, Zách nemzetség, Kemény Simon, Vid, Pókai Péter, Romeo, Othello, III. Richard, Fiesco, Walter Ferdinand, Lavater, Antony, Lugarto, Don Caesar, Robin des Bois, Sir Patrik." Az illy módon díszített koszorú közepén van a boldogultnak jól talált arczkép-domborműve. A koszorú alatt, az emlék kellő közepén egy carrarai márványból készült lapon arany betűkkel e sorok olvashatók : LENDVAY MÁRTON született 1807. november 12-én — meghalt 1858.január 39-én. Végigjátszottad magadat százféle alakban, Mig szivednek örök képe az egy haza volt. Élve halott voltál, élsz halva! — szerelmed örök mü, Életet életből igy alakit a halál.E sorok szerzője, mint tudva van, Sárosy Gyula. Az oszlopok két oldalán alakuló mellékszárnyakat jobbról papírtekercs s Melpomene ábrája, s balról Orpheus koszorúzott lantja disziti, s e jelképek nemcsak eszményi tisztasággal, hanem átalában némi művészi melegséggel és élénkséggel vannak előállítva. Kevés illy emlékmű van, melly az építészeti rendezést és szabatos kivitelt tekintve, illy szépen sikerült volna, miután itt még a mellék és hátsó részek is jól kiszámított önálló részekké alakulnak. A tetőzetet gazdag ékítmények, s arabeszkek köritik, mellyek ugyanazon masszív kőből vannak faragva. A hátsó részt több szabályos mező élénkiti, mellynek felső részén egy kiálló érem alakjában készült középmezőben e szavak olvashatók : „Lendvay Márton hamvainak — fia és tisztelői." Gerenday Antal, ki hazai emlékmüveink előteremtése körül már régóta bír érdemekkel, e síremlék körül is új jeleit adó nemcsak művészi hivatottságának, hanem hazafiui buzgalmának s áldozatkészségének is. Szabad legyen ez alkalommal megjegyeznünk, miképp hazai művészünk az emlékművi (monumentális) szobrászatot 12 év óta olly mértékben műveli, hogy nem mondunk róla sokat, ha azt állítjuk, hogy a művészet ez ágának nálunk egészen uj, megváltozott alakot adott. Ki tudná előszámlálni mindazon szép müveket, mellyeket e szakban készitett, s mellyek közé a fennemlitetteken kivül többi között még Kisfaludy Károly, Schódelné Rozália stb. síremléke is tartozik. De alig is találunk hazánkban mást, ki olly gazdag anyaggal rendelkezhetnék, mint a, ki márványbányáiból tetszése szerint vágathatja ki a legmocsoktalanabb szürke, fehér és vörös köveket, a kevésbé tisztákat pedig egyéb építészeti vállalatainál használhatja fel. Ez utóbbiakat illetőleg márványbányái közelében folytonos munkásságban van egy nagyszerű gyára. — Szükségtelen, e hazánkfia gyakorlati ügyességéről szólanunk; a felállított emlékművek elég hangosan hirdetik, s fent leírt legújabb műve különösen tanusitja, hogy Gerenday érti a mesterséget, mint kelljen az érzéketlen követ mintegy átszellemiteni s annak igazán művészeti, maradandó értéket szerezni. Végül még csak annyit emlitünk meg, hogy a ,,halottak napját" ez idén is szokott kegyelettel ünnepelte meg a fővárosi közönség. Az idő igen kedvezett, a kerepesi temető tele volt látogatókkal s a sírokat ezer meg ezer virágkoszorus lámpa diszité. Nevezetesebb halottaink, kik mig éltek, a közönség kedvenczei voltak, vagy kiknek érdemeit hálásan méltányolja az utókor, kitűnő figyelemben részesültek most is, fölébresztvén minden érző kebelben a visszaemlékezés fájdalmait s örömeit. Kempf. A Kazinczy-ünnepély Pesten, október 27-én, mint már meg volt írva, ültük meg e nagy nemzeti ünnepet, méltólag a dicsőült férfiú emlékéhez s méltólag önmagunkhoz. A nemzeti muzeum diszterme volt ez ünnepély színhelye, melly ez alkalomra országos templommá alakult át, hova a két magyar haza minden vidékéről sereglettek össze honfiak s honleányok, miként hajdan Izrael népe a jeruzsálemi templomba. Nem kiváncsiság csalta ide a roppant számú közönséget, mert hiszen nem csupán a főváros, hanem Magyar- és Erdélyország minden vidéke képviselve volt itt; a nemzeti kegyelet eszméje az, melly lelkesité sziveinket, hogy megemlékezzünk egy elhunyt jelesünkről, kinek leginkább köszönhetjük azt, hogy zengzetes szép nyelvünk a fejlődés jelen fokán áll. E miveltető, polgárosító nagy szellem méltó volt a nemzet ünnepélyes megemlékezésére. ,,Az ősz nemes és leányai, a fiatal delnők, felölték magukra ünneplő ruháikat; külföldön utazó hazatért útjából; vadász és lóversenyész ott hagyta mulatságát és jött ünnepelni; minden vallás papja egy oltárhoz sietett, egy imádságot mondott, egy templomban áldozott; földmives elfelejtő búját, baját, terhét, s társakat kereső ifju öröméhez; kézműves polgár bezárta műhelyét, s maga mondá segédeinek : „ma nincs dolgozó-nap, ma ünnepnapunk van; csak az oltár papjai maguk — a szent anyanyelvnek hű apostoli — a szónok, a tudós, a művész, a költő, azok fáradtak ma, mint papokhoz illik, kiknek az ünnepnap a hivatal napja," — a mint Jókai a „M. Sajtóban4" megirá. A muzeum diszterme kilencz óra előtt nyilt meg, s néhány percz alatt a szorongásig megtelt, ugy hogy igen sokan azok közöl is, kik már órahoszszat várakoztak ott az esőben, csakhogy bejuthassanak, kénytelenek voltak visszatérni, vagy legfölebb az előcsarnokban s a lépcsőkön foglalni helyet, hogy ha már a felolvasásokon jelen nem lehetnek is, legalább egy hajlék alatt lehessenek az ünneplőkkel. A dísztermet mágnások, akadémiai tagok, írók, művészek, tanulóifjak, s átalában a főváros és vidék értelmisége, amennyiben helyet kaphattak, foglalák el. A karzatok nem voltak elégségesek a nagy számmal összesereglett hölgyek számára. Nem mondunk sokat, ha azt állítjuk, hogy tízszer akkora tetem is megtelt volna, mint a múzeum díszterme. Még az akadémiai tagok sem juthattak mindnyájan helyhez. Neheztelésképen kell megemlítenünk, hogy az Akadémia egészen megfelejtkezett a hirlapírókról, nem jelölvén ki számukra alkalmas helyet. E kis figyelmet máskor is megérdemlenék a közvélemény közlönyeinek vezetői, kik lapjaikban versenyezve mindent elkövettek, hogy a közszellemet, s ünnepelt jelesünk iránti kegyeletet fölébreszszék s igy az ünnepélyt minél fényesebbé tegyék. — A vidékről beérkezett nagy számú hazánkfiai között különösen meg kell említenünk Nagy-Kőrös város küldötteit, kik a községtanács külön rendeletéből vevének részt a nemzeti ünnepben. Az ottani gymnasium 12 tanára közül pedig 11 jelent meg, a 12-iket is csak halálos betegsége gátolta. A gyűlést tíz órakor az Akadémia elnöke gr. Desewfy Emil azzal nyitotta meg, hogy köszönetet mondott azon lelkes hölgyeknek, kik az előcsarnokban felállított festményt készítteték. Orlai Petrics Samu ezen sikerül: alkalmi képének tárgya : „Kisfaludy Károly kibékülése Kazinczyval." A Kisfaludyak és Kazinczy közt t. i. nyelvi elvkülönbség miatt meghasonlás létezvén, az személyes viszálylyá fejlődött. Kazinczy 1828. febr. havában Pestre jővén, Szemere Pálnál, az irodalmi trias egyik tagjánál időzött; az irodalom ifjabb bajnokai, kik Kazinczyban apostolukat tisztelték, körüle sereglének. Ezek Kisfaludy Károlyt rábirták, hogy velük Kazinczyt meglátogassa s ezzel kibéküljön. A kép ezen találkozást ábrázolja, s a következő irodalmárok arczképét tünteti elő : Zádor, Helmeczy, Bajza, Kisfaludy K., Toldy, Kazinczy, Vörösmarty, Szemere Pál, Bártfay, Kiss Károly; továbbá két hölgy, u. m. Szemere Pálné és Bártfayné. Az Akadémia elnökének rövid megnyitó beszéde után b. Eötvös József magasztos emlékbeszédet tartott az ünnepelt fölött, melly átalános, viharos „éljenek" és tapsokban kitört lelkesedést ébresztett. „Ő megérdemelte a borostyánt: de az örökké zöld koszorút csak olly nemzet teheti fiának homlokára, melly arra maga is méltónak mutatta magát" — igy végré az eszme-és érzelemdus beszédet, mire az emelvény közepén zöld lombok s virágok közt felállított Kazinczy-mellszobor nagy lelkesedés közt megkoszoruztatott. Erre dr. Székács József Szász Károlynak Kazinczy emlékére irt s másodjutalomban részesült költeményét nagy hatással s többször zajosan kitört éljenzés és tapsok közt olvasá fel. Most Toldy Ferencz lépett a szószékre, s nagy gonddal és tudománynyal készitett emlékbeszédét mondá el, mellynek bevégezte után ugyancsak Toldy, Tompa Mihálynak 50 aranynyal jutalmazott alkalmi költeményét olvasá fel, melly, hogy lelkesedést idézett elő, nem is kell emlitenünk. Végre gr. Desewfy Emilnek lelkes zárszava következett, melly szintén nagy tetszéssel fogadtatott. Erre a gyűlés délután egy órakor végét érte, s a közönség hazafias eszmék és érzelmektől áthatva, özönlött haza felé. *) Délután 3 órakor a rövid időre szétoszlott tudósok, irók, művészek s egyéb művelt osztálybeliek ismét összesereglettek, hogy a szellemi elvek után a testnek is megadják a magáét. Az „Európa" szállodában, ugyancsak e nap emlékére, diszes lakoma volt, mellyben mintegy harmadfélszázan vettek részt. De itt sem felejtkeztünk meg a nagy nyelvreformátorról. — Az ebédlőteremben Kazinczy szobra volt felállítva. Étkezés alatt a Patikárustestvérek jeles zenekara játszott. Elismeréssel kell itt megemlítenünk, hogy Nagy Miklós ur s több lelkes tokaji hazafi e lakomára 47 üveg tokajit küldött ajándékba. *) Az elmondott beszédeket s költeményeket a Pál. Újdonságok mult 44. számában egész terjedelmükben közöltük.