Vasárnapi Ujság – 1859
1859-01-30 / 5. szám - Czelder Márton: Tavasz nyár ősz tél 50. oldal / Költemények
50 gimket, magyar nyelv, érzés és irás által, ha csak kevés időre is, életben tartani segitsem. Magam fogok irni és a szivekhez szólani; mit, mikép , még magam sem tudom" stb. (1793.) Ilyen lelkesüléssel, illyen erős elhatározással lépett Kisfaludy Sándor az irodalom küzdterére. Erdélyben ezredbeli tiszttársai részéről, mint jó családból való mivelt ifjú, szives fogadásra talált s nyolcz hónapi szolgálat után 1793-ban mind ezredénél, mind Zalamegye részéről a magyar kir. testőrségnél hadnagygyá lett, s önképzés tekintetéből ez utóbbit választván, állomását Bécsben még azon évben elfoglalta. Itt egészen tanulmányoknak élt; az olasz és franczia nyelveket csakhamar magáévá tette s rövid időn tetemes ismeretkörre tett szert. Ismeretségben vagy barátságban állott Bécs minden irodalmi vagy művészeti nevezetességével, a magyarok közt Görög Demeterrel (hg. Eszterházy Pál nevelőjével), Kerekessel (a „Magyar Hírmondó" akkori szerkesztőjével) Sándor Istvánnal, Takács Józseffel (Festetich László nevelőjével) és Bacsányi Jánossal, az idegenek közt Beethovennel, a híres zeneszerzővel is. Időközben szabadsággal haza rándulván, a badacsonyi szüreten megismerkedék Szegedi Rózával, Mező-szegedi Szegedy Pál zalai alispán bájos leányával, (kit költeményeiben Liza név alatt örökített meg), — s keblében élénk hajlandóság támadt a szellem- és kellemdús ifjú leány iránt, kinél akkor viszont a rokonszenv boldogító jeleit hitte észrevehetni. Azalatt Kisfaludyt, hat más testőr-társával együtt olaszországi garnisonba rendelték. E bánásmód, melly katonai felfogás szerint hátratétellel egyenértékü, már magában sértette az érzékeny keblű ifjút. — Midőn pedig búcsúzni otthon levén, imádottja szivét is meghűltnek tapasztalta maga iránt, vagy tán vélte tapasztalni, e hidegséget hátratétetéséből magyarázván, bánata tetőpontját érte el s kétségbeesve távozott Olaszországba. — Ekkor szülem lettek a „Kesergő szerelem" első eszméi. — Milanónak I. Napoleon által történt bevétele folytán, az elfogott őrséggel Kisfaludyt is Francziaországba s épen a „dalok hazájába" a mandola-erdős Provence-ba kisérték, — honnan azonban néhány hónap múlva becsület-szavára haza eresztették. — Visszatértével a Wallis gyalog sorezredbe jön áttéve, hol 1796-ban főhadnaggyá lépett elő, s mint illyen járta meg Würtemberget és Németország nagy részét, mindenütt meglátogatván a várromokat s egyébb történeti nevezetességű emlékeket. Magyar az egész ezredben csak egymaga lévén , elmélkedésre s tanulmányokra elég ideje volt. Itt fogamztak Regéi, mellyek legelső, homályos alapeszméi azonban már otthon, a szép Balaton-vidék regényes táján, Szigliget, Csobáncz, Tátika romjai alatt keletkeztek. — Részt vett az 1799-ki véres, de szerencsés rajnai hadjáratban. — Ez év elején erőszakkal fakadt ki kebléből egy szózat ahhoz kit feledni nem tud. A kezdeményt válasz, — ezt sűrű levelezés követte, minek végeredményein 1800 ban bucsut vett a katonai pályától s házassági szövetségre lépett Szegedy Rózával. Lakását az ifjú pár eleinte Kám ban, Vasmegyében, majd 1805 óta Kisfaludy családi birtokán, Sümegen vette. A boldog szerelem karjai közt, mezei gazdaság közben, költészet tette foglalatosságát. Műveivel főkép az ifjúságra és nőnemre kivánván hatni, olly hangot igyekezett eltalálni, melly a szivhez legközelebb essék , milly siker koszorúzta törekvését a következés leghathatósabban bizonyitja. 1801-ben kisérlet gyanánt névtelenül kiadta a bécsi ,Magyar Hirmondó"-ban szerelmi dalai harmadikát s még az évben aztán az egész első részt, ,,Himfi szerelmei" (1-ső rész.) „Kesergő szerelem" czimmel. Sem azelőtt, sem azóta magyar könyv olly gyors és erős hatást nem gerjesztett. Himfi neve szájról szájra járt és elterjedt a két hazában, s a nagy ismeretlen közfigyelem és érdek tárgya lett. Nevét mégis csak hat év múlva, 1807-ben, a második kiadás előszavában fedezte fel, mikor aztán, a II-ik részt is, a „Boldog szerelmet" kiadta. Ugyanazon évben látott világot tőle : „Regék a magyar elöldökböl" (másodszor kiadva 1818-ban), mellyek nevének népszerűségét még magasabb fokra csigázták, s az irodalom iránt ébredt részvétnek egészen uj lökést adtak. 1809-ben a zalai felkelt nmmességhez őrnagyul választották s mint illyet József nádor, a felkelés vezére, szárnysegédi minőségben maga mellé vette. A nemzeti nyelv bajnokai addig sok kicsinylő megvetésben részesültek; most a nádor magas példája hatott. Kisfaludy kitüntetésében — s méltán— mindenki az irodalom megtiszteltetését látta. A franczia háború bevégződésével az insurrectio történetének megirása is Kisfaludyra volt bizva, — erre fordított egész esztendei fáradságos munkát. 1828-ban tagja volt a Tudós Társaság alapszabályzata kidolgozására nádorilag kiküldött választmánynak, s a társaság megalakultával ugyanoda a nyelvtudományi osztály első vidéki rendes tagjává választatott. 1831-ben lankadatlan lánggal égő honszeretétet ösztönöztetve, Balaton-Füreden, mint a magyar középosztály leglátogatottabb fürdőjén, adakozás utján csinos színházat építtetett, melly Zala megye végzése szerint egyedül a magyar színművészet szolgálatára van szentelve. Időközben számos kisebb versezetet, színművet, tankölteményt, regét irt, melly utóbbiakat, például „Dobozt"-t „Gyula szerelmé"-t ki ne ismerné ? ! Külsőleg középtermetűnél nagyobb, erős, vállas férfi volt, nagy, szélesen boltozott homlokkal. Haját még 24 éves korában Milanóban elvesztette, a várőrségben uralgott ragály folytán. Egyéniségük s vérmérsékletükre nézve, a két testvér teljesen különböző volt. Károly a társaséletben komor és hallgatag, írásaiban a vidámság példányképe, ellenben Sándornak módja, beszéde jókedvű, eleven, — míg művei a méla bánat búskomor fátyolával vannak borítva. Egyébiránt : nemes, melegen érző keblű, tántoríthatatlan jellemű, szinteni képtelen, vérmes természetű ember, mi nem egyszer kedvetlenségbe hozta, s néha tulságra is ragadta, mint Kazinczy elleni polémiájában. Kisfaludy Sándor irodalmunk zsenge korának zászlósai közöl azon kevesek sorába tartozik, kik szép nyelvünknek e század második negyedében nyert diadalait megérve, megérték az általuk hő gonddal elvetett mag megtermékenyülését, így halt meg még jókor 1846-ban 74 éves korában. Z—y Kely. Tavasz, nyár, ősz, tél. TAVASZ. Mosolyg a kikelet, nyiló virágai Mint, az ifjú kornak reményes álmai: Gyönyörben ringatják a szenvedő kebelt, Miként a harmat, a szomjas virágkehelyt. Zengnek virányain énekes madarak; Dalaik a szivhez érzően szólanak, Mindenütt öröm van, élet s virágozás, Légy üdvöz általam, dicső feltámadás. N 1" ÁR.Tavasz virágiból, mi lelkemre hatott, Még érzem az édes bűvölő illatot, Midőn a kebelén áldást érlelő nyár, Gazdag szép remények kalászával kinál. Ott van a tavasz is a rengő kalászban, Ifjúi öröm a férfiság korában, Mind közelebb jő a valóhoz s magába Megtér a lélek is az élet nyarába. Ö S Z. Künn a természetben hervadó virágok Hulló és megszáradt levél, amit látok; Illyen az élet is, múlnak örömei, Mint fák és virágok hulló levelei. De mégis kedves ez, mert a hervadásban, Elvirult költészet, néma borongás van . S a reményeitől megfosztatott kebel, Szeret búsongni a hulló levelekkel. TÉL. Zúg az északi szél, dühöng a zivatar, A természet egy nagy halotti ravatal, Mellynek fagyos ölén vidámság és élet Hó-szemfedő alatt lágy szenderben mélyed. Ekként az ember is megtört vágyaival, Széthullt reményivel s jobb jövő álmival Hervadásnak indul, s mért ne hervadna el A mindent átérzett, kiszenvedett kebel? A tél zord fagyából kikelet hajt s viruláj és dicsőbb élet a sír álmaibul; Jöjj hát, siess felénk, enyészet, halál, tél, Benned s általad az élet örökre él. Czelder Márton.