Vasárnapi Ujság – 1859
1859-10-27 / 44. szám - Az utolsó budai basa. Jókai Mór 524. oldal / Elbeszélések - A növényélet külső tényezői. Dr. Soltész J. 524. oldal / Természettudomány; ipar; gazdaság
•524 énekli Molnárné. 3) Nyírliget, költemény Kazinczy Ferencztől, szavalja Benedekné. — Záradékul : Kazinczy dicsőítése. Nagy allegória változatokkal Fehérváritól. E nemzeti ünnepélyt Molnár György, szintársulati igazgató rendezé. — (^4 Kazinczy-ünnepély Szegeden.) A,,Sz. H." szerkesztője,Kempelen Győző, a nagy férfiúnak századik születési évnapján szavalati és zenészeti estélyt rendez az ottani szinházban, melly alkalommal Tompa Mihály és Szász Károly jutalmazott művei, és Losonczy László e napra irt költeménye is fel fognak olvastatni. Az előadás jövedelme pályadij kitűzésére fordittatik Szeged város történetének megírására. Szegeden az ünnepély végével a casinó termeiben fényes emléklakoma volt tervezve. Ugyanott Debreczenyi Ignácz Kazinczy Ferencz arczképét igen sikerülten lefényképezé s a kép ott 1 fton kapható. A derék fényképész nem haszonért, hanem hazafiúi indulatból adja olly olcsó áron üvegre készített szép művét. Szegedről még egy másik lelkes tettről is értesít az ottani lap. Egy ottani derék iparos ugyanis segédjei előtt kimlejné, hogy f. hó 27-én csütörtökön ünnep van a hazában, Kazinczy eth 1* unnejJ^^hiogy ez ünnepet meg kell tartaniok, e napon ne dolgozzanak, este pedig mindannyian a szinházi ünnepélyre menjenek az ő költségén. ^ Aradon az ünnepély egyéb részletei között szintén Tompa és Szász Károly pályakoszoruzott költeményeit szándékoztak elszavalni. — (Kolozsvár és M.-Vásárhely) sem akar e tekintetben hátramaradni. Kolozsvárott kétszeresen szándékoznak megülni a Kazinczy-ünnepet; egyszer Havi színtársulata, melly e napon lép fel először az ottani nemzeti színpadon; a második ünnepély irói és művészi erők közreműködése által fog létrejöni s ez alkalommal fog egy Gyulai, Pál által készitett emlékbeszéd is elmondatni. Maga Gyulai Pál, más vidéki írókkal együtt Pesten ünnepli e napot. Az utolsó budai basa. Történeti elbeszélés JÓKAI MÓR-tól. (Folytatás.) Mikor az ozmán birodalom minden oszlopa összeomlással fenyegettetett, a szultán nem tett egyebet, mint vadászott. Hónapokat eltöltött Larissza környékén haszontalan olcsó vérontással, míg a harczmezőn egyik kudarcz a másikat érte. Mintha nem mint uralkodót, de még csak mint muzulmánt sem érdekelné a török birodalom sorsa. Ott az erdők között kellett őt felkeresni a külhatalmasságok követeinek, ott töltötte az időt csillagjósaival, akik a legvastagabb nemével a szemfényvesztésnek mulattaták kevéssel megelégedő lelkét. o „ Egy illyen vadászat alkalmával egy livornói kalóz majd elfogta a szultánt kísérőivel együtt; a tengerparton vadászva meglátták a török urak a közeledő tengeri rablót, s dereglyékre kapva, rárohantak; ez azonban visszaverte őket s két napig ott maradt a part előtt, gúnyolva a nagy Szolimán utódát, ki három világrészen uralkodott volna. A Khazre kezelői beszedék a régi jó ezüst nyolczasokat s a helyett eláraszták a fővárosokat értéktelen tartamú pénzzel, melly miatt Sztambul, Brussza és Smyrna folytonos lázongásban forrott. A szultán azért csak vadászott. A tartományokban a nép fellázadt az adószedők ellen, a rendkívüli adó miatt (avarit), s megkövezték a kiküldött kadikat, muftikat és a jancsárok ezredeseit, akik a népből panaszra akartak menni a szultán elé, azokat a kajmakámok börtönre vettették, felakasztatták, mint a drinápolyi öreg asszonyt, a Csambaskizit, ki a szertelen ujdonzás ellen ment fel panaszt tenni; a szerencsétlen ráják maguk öldösték le saját gyermekeiket, hogy gályaszolgáknak ne vigyék őket; akik merészebbek voltak, elszöktek a katonaság elöl békés falvaikból, s megnépesiték az erdőket rablócsapatokkal; — a szultán rájuk is vadászott. A kizsarolt nép parlagon hagyta földeit, éhség, drágaság nyomorgatta az országot, egész puszták szántatlan, vetetlen maradtak. A szultán az üres ugarakon annál könnyebben vadászott. Legjobb vezérei, legbölcsebb statusférfiai elhaltak, elhullottak, irigység, vetélytársi cselszövény megbuktatá, száműzé őket, s kalandorokat, jöttmenteket ültetett helyükbe, közzsákmány volt a kincstár, senki sem gondolt a holnapi napra, nem az adósságokra, miket a jövő évnek kell fizetni. A szultán vadászott. Szegény szövetségesek, magyarországi alattvalók, jöttek bizodalmas könyörgéssel a nagyúr köntöséhez folyamodni. A szultán kinjái, tolmácsai elárulták, kiszolgáltaták őket; néhány erszény pénzért, mit maguk eltettek, elveték maguktól azt a drága kincset, ami egy emberéletben egyszer kínálkozik csak magától, kétszer soha : egy nemzet szövetkező birodalmát, rokonszenvét. A török porta hivatalnokaitól elárult magyar nemesek veszte óta nem volt a magyarnak senkit olly nagyon gyűlölni oka, mint kegyelmes védurát, a szultánt! — Pedig hisz ez nem tett egyebet, mint vadászott. Azon a téren, hol ö könnyelmű kíséretével, hiú mulatsággal üzé a napokat, hajdan nagy szellemek végzetes tusákat küzdöttek jó és balsors fordulóra. A pharsalusi mezők, a Cynocephale halmai, Ossa és Olymp havasai, mind férfilelkesítő emlékek viselői. Ott tölté Mardonius, Xerxes alvezére is egykor a telet, ott tanyázott Scipio a pharsalusi csata előtt; ott hajtá le Pompejus vesztett csata után balsorstól meg nem alázott nemes fejét; ott tört meg a persa uralom hatalma,s ott érte végét a római szabad köztársaság. Vérrel megszentelt föld, sóhajokkal terhelt levegő az ottan. — Mohammed nem tudott róluk semmit, a hősök hamvai felett, a halhatatlan árnyakon keresztül, ő gyáva vadakat üldözött. Illyen uralkodója volt Törökországnak, a midőn Európa legnemesebb népei szövetkeztek, hogy Magyarország fővárosát, az egykor olly fényes, aztán olly szomorú Budát, másfél százados rablánczai közöl kiszabaditsák. Mielőtt a történet folyamát kisérnők, lássuk, mi történt Petneházyval és öreg védnökével, a baráttal? (Folytatása kivetkozik.) A növényélet kis Im» tényezői. (Folytatás.) Hogy a meleg is fontos befolyással bír a növényéletre, világos onnan, mert annak bizonyos foka nélkül sem a mag nem csirázik, sem a növény ki nem fejlődik. A tapasztalat igatolja ezt. Egyik évben korábban hajt a fa, korábban zöldes a mező, mint másikban, aszerint amint az időjárás melegebb vagy hidegebb. A meleg hatása alatt minden életműködés erélyesebben végeztetik, sebesebb a nedvmozgás és növekedés, hamarább történik a termékenyítés és virágzás, hamarább érik a gyümölcs, holott a túlnyomó hideg e munkásságokat visszatartja, mint azt név szerint a sarki növényzetnél, s a magas Alpeseken láthatni, hol a különben óriási nagysággal kérkedő élőfák törpékké satnyulnak. Úgy látszik, hogy a meleg közelebbi hatása a hig részeken nyilvánul. Melegben sokkal többet párolog a növény mint hidegben, és egyszersmind többet is szi be, s emellett azon anyagok, mellyek a növény táplálékát képezik és annak környékén találkoznak, a vegytani fölelemzésen gyorsabban keresztülesnek, hamarább megrothadnak, a táplálkozási folyamat nagy előnyére. Az eddig mondottakból már következik, hogy a növényzési korszak csak tavasztól késő őszig tarthat, télben látszólag megszűnik az életmunkásság, ámbár teljes megállapodást ekkor sem fogadhatni el, amennyiben a vastagodó bimbók annak ellenmondanak. Azonban nem minden növénynek van egyforma melegre szüksége, mit a különféle égövi és évszaki növények eléggé igazolnak. Némellyek tavasszal fejlenek és viritnak, s a mérsékleti földövek melegével is beérik, másoknak hogy tenyészhessenek, forró nyári napok kellenek. Mások ismét, mint a mohok és zuzmók, tenyészésekre nagyon csekély meleget igényelnek, s a melegebb évszakokban hasonló dermedést mutatnak, mint más növények télben. Innen van már, hogy némelly növények nemcsak egy és azon helyen hajtanak ki hamarább mint mások, hanem, ugyanazon növények különböző tartományokban különböző időben fejlenek. A fehér nyírfa Rómában márcziusban, Filadelfiában áprilisben, nálunk májusban, Upszalában júniusban fakad. Ha már a legtöbb növény kifejlésére bizonyos fokú meleg kívántatik, nagyon természetes, hogy azoknak olly éghajlat alatt, hol az élet izgatására szükséges meleg hiányzik, vagy el kell veszni, vagy olly smlő állapotba esni, mellyben virágot és gyümölcsöt hozni képtelenek. Ezért van már, hogy a forró földövi növények nem honosulhatnak meg nálunk. De itt is vannak kivételek, mert némellyek mégis hozzászoknak a nagyobb hideghez, mi természetük megváltoztatásával esik meg. A gabonafajokról legalább tudjuk, hogy Ázsia szelídebb vidékeiről hozzánk átplántálva, most Európa hidegebb tájain is sikerrel miveltethetnek, s hamarább megérnek, mint eredeti hazájukban. A meleg kedvező befolyását a növényekre bizonyos viszonyok nagyon elősegélik, péld. ha a mérséklet szabályszerű változása me-