Vasárnapi Ujság – 1860
1860-11-11 / 46. szám - Rosz szomszéd és jó barát (képpel). Horváth M. után 553. oldal / Történeti czikkek; régiségek s rokon
A Vasárnapi Újság hetenkint egyszer nagy negyedrétben egy és fél éven jelenik meg. — Előfizetési díj Buda-Pesten házhoz küldve vagy postai úton külön a Vasárnapi Újságra félévre 3 ft., a Politikai Újdonságokkal együtt 5 ft. uj pénzben. — A Vasnrnapi Újság a Magyar Sajtóval együtt (a Politikai Újdonságok nélkül) félévre 10 ft., évnegyedre 5 ft. uj pénzben. — Az előfizetési dij a Vasárnapi Újság kiadó-hivatalához (Pest, egyetem-utcza 4. szám) bérmentve utasítandó. Rosz szomszéd és jó barát. (1246. IV. Béla király korából.) IV. Béla volt Magyarországnak legtöbb viszontagsággal küzdő királya. Városokat és falukat porrá égettek, a mezőket letarolták, a lakosokat tűzzel vassal kiöldösték a házába betört tatár csordák. Ki ne ismerné e pusztitások rém emlékeit — ezekkel ijesztgetjük még ma, 600 év múlva is gyermekeinket! A legvitézebb ellentállás hasztalan volt, a legbátrabb király erélye megtört e természetfeletti csapások leküzdésében; serege elpusztult, ami megmaradt, annak kezéből kiragadta a fegyvert az éhség, a bánat vagy a döghalál. „Temetetlen halottak, vetetlen föld, elpusztult városok. Belül kétségbeesett honfiak, kivül kárörvendő szomszédok." Béla király maga is a menekvők sorában volt. Miután Znióban, a Forgách nemzetség turóczmegyei várában megpihent, Pozsonyba tért. Itt a szomszéd Fridrik osztrák meghivását herczeg vette, hogy menjen át a közel Haimburgba, hol nejével Máriával s István fiával találkozott is. Béla vendégszerető, segélyező gazdát remélt találni Fridrikben, ki nyomorát enyhitendi; de nemtelen rablót talált, ki őt még attól is megfosztá, a mit neje magával megmentett. Mihelyt hatalmában látta Fridrik a szerencsétlen magyar királyt, azonnal roppant pénzösszeget követelt tőle, mint mondá, kárpótlásul azon összegekért, melyeket a békéért azelőtt két izben kellett fizetnie (midőn t. i. a király az országa határait pusztitgató szomszéd herczeget néhányszor jól megverve Bécsig üldözte, hol azután ez nagy csomó pénzen vásárolt tőle békét). Ezen összeg fejében elszedte a bujdosó királyi családtól a királyné arany -és ezüst ékszereit s edényeit, elvette a királyné pénzkészletét, sőt mindezzel meg nem elégedvén, arra kényszerítette Bélát, hogy az Ausztriával határos Sopron-, Mosony- és Vas megyéket neki okmányilag átengedje. Utóbb pedig, midőn a király a dalmát tengerpartra, bujdosásának czélja, Spalato felé távozott családjával, Fridrik fegyveresen jött be Magyarországba, s nemcsak a három vármegyét vette birtokába, hanem csaknem ugy pusztított a dunai részekben, mint a tatárok a tiszai vidékeken. S miután még Győrt is bevette s benne őrséget hagyott (melyet ugyan a vitéz győriek nemsokára részint leöltek, részint elűztek), zsákmánynyal terhelve ment vissza országába. Béla király egészen elhagyatva állott, segitséget az irtóztató csapás ellen sehonnan sem nyert. A tatárok ezalatt rémitő módon gazdálkodtak a tiszai s dunáninneni részekben; csak Pest városában százezerre ment azon menekülők száma, kik a tatárok fegyvere, tüz s viz által vesztek el. Béla, ki egy ideig a Dráva körül ujabb sereget igyekezett gyűjteni, látván, hogy a bátorságát egészen elvesztett nép nem védelemről, hanem futásról gondolkodik, maga is Spalatóba távozott. Panaszosan említé, hogy még azok közöl is sokan elhagyták, kikben leginkább bizott volt. Annál hivebb alattvalókat nyert ezen szerencsétlen számüzetési ideje al János, Fridrik, Bertalan és Guido testvérekben, kik Veglia FRANGEPÁN MEGÖLI FRIDRIK OSZTRÁK HERCZEGET.