Vasárnapi Ujság – 1860
1860-12-02 / 49. szám - Csengery Antal (arczkép). Zilahy K. 593. oldal / Élet és jellemrajzok
A Vasárnapi Újság hetenkint egyszer nagy negyedrétben egy és fél iven jelenik meg. — Előfizetési dij Buda-Pesten házhoz küldve vagy postai úton külön a Vasárnapi Újságra félévre 3 ft., a Politikai Újdonságokkal együtt 5 ft. oj pénzben. — A Vasárnapi Ujságt a Magyar Sajtóval együtt (a Politikai Újdonságok nélkül) félévre 10 ft., évnegyedre 5 ft. uj pénzben. Az előfizetési dij a Vasárnapi Újság kiadóhivatalához (Pest, egyetem-utca 4. szám) bérmentve utasítandó. Most, mikor annyi küzdelem, kétség és csüggedés után a közélet zárva állott sorompói nyitni kezdenek, nem véltük időnkivülinek, az 1848-diki előtti politikai hírlapirodalom egyik legkiválóbb képviselőjéről megemlékezni e lap olvasói előtt, ki egyszersmind azon nehéz évtized alatt, midőn a magyarnak régi szabadságával együtt nemzetisége és egész erkölcsi tétele koczkán állott : az ősi nyelv és honi művelődés oltáránál folyvást őrködött s tudományos irodalmunk legelső bajnokainak sorában vivott ki díszhelyet magának. Ott látjuk öt erős hittel, mikor mások csüggednek és ingadoznak, — virrasztva, mikor alusznak, evezve, mikor ellankadnak. A bátrak és hívek nevéből egyet sem fog elfeledni a történet! — s ezen szám, melyet a „Vasárnapi Újság" közönségével nagyobbára igyekeztünk megismertetni , hiányos lenne, ha kihagynók belőle Csengery Antalt. Született Nagy-Váradon 1822-ben. Atyja, a nemrég elhunyt kitűnő ügyvéd és magasabb műveltségű férfi házánál — mely egyszersmind a bihari szabadelvű ifjúság központja volt — korán kifejlődött ízlése a klasszikusok iránt és hajlama a kort mozgató eszmékhez. Ez érdekeltségnek köszönhető, hogy a nagyváradi jogakadémiából, melynek legkitűnőbb hallgatói közé tartozott, a Beöthy Ödön követválasztása körüli mozgalmakban vett része miatt kitiltatott, tanulmányai sára és bevégzésére folytató Debreczenbe kellett átmennie. Ezután joggyakorlatra Beöthyhez kerülve, a derék államférfi oldalán gyakorlatilag megismerkedett a megyei közigazgatás minden ágával; ő irta az akkori Pesti Hirlap által remekekül fölmutatott körleveleket s Beöthynek, mint alispánnak bizalmát teljesen birván,nem csekély befolyást gyakorolhatott a megyei visszaélések ellensúlyozására. Később országgyűlési irnok lett a főispán, gr. Zichy Ferencz mellett, s mint ilyen (1843.), a Pesti Hirlap országgyűlési tudósításainak egy részét, később, midőn a lap Kossuth kezéről Szalayéba ment, az egészet szerkesztette. Ekkor irta a Henszlmann által szerkesztett „Vierteljahrschrift aus und für Ungarn" czimü folyóiratba jeles értekezését, a magyarországi katonai élelmezésről. — 1844-től fogva a Pesti Hírlapnak rendes munkatársa lett s ismeretségbe jött az ujabb politikai iskola kiválóbb egyéniségeivel, többek közt Eötvössel, Szalayval, Szemerével stb. Ezek fölkérése folytán vállalta el 1845-ben a hanyatlásnak indult lap szerkesztését s lehelt bele uj életet, ugy hogy a lap előfizetői száma 1847-ben már, politikai lapnál itt addig hallatlan mennyiségre, ötezerre szaporodott. Az utolsó félévben szerkesztőtársa volt Kemény Zsigmond. Azelőtt a magyar lapok hetenkint legfelebb négyszer jelentek meg: a Pesti Hirlap változott legelőbb napilappá az 1848-ki mártiusi napokban. Nem itt a helye a Pesti Hirlap által képviselt eszméket és elveket bírálat alá venni, melyek fölött lapirodalmunk terén csak e napokban is heves vitatkozások folytak. Elég legyen megemlitnünk, hogy a Pesti Hirlap Csengery tapintatos, rendszeres és bátor kezelése mellett a haladásnak egyik legelső bajnoka volt. — Csengery a lapnak nemcsak elveiben törekedett következetességet adni, hanem stíl tekintetében is bizonyos egyöntetűséget, csint és szabatosságot. Addiglan a magyar politikai irodalmat a legkisebb dolgok előadásában a szónoki dagály és terjeszkedés CSENGERY ANTAL.